NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-01-15 11:06 Összes olvasás: 68614| 905. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 135. | 2025-01-09 13:42 | Arról, hogy a műveltséghez sok bátorság kell
„A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell.” – mondja Márai. Nos, én ezt a mondatot kipótolnám azzal, ehhez a bátorsághoz pedig egy máig megfejtetlen késztetés kell, mert honnan tudná a műveletlen ember azt, hogy mi a műveltség és annak mik az előfeltételei, ha nem kap ehhez valamiféle „elhívást”, késztetést, impulzust, de akár instrukciót is saját környezetén kívüli emberektől, könyvektől, élményektől, eseményektől, pozitív vagy negatív emlékektől?
Ahhoz, hogy valaki egyáltalán felismerje azt, hogy neki szüksége van műveltségre, mert az élete így lesz teljesebb, nagy szerencse és néha „jó helyre való születés” is kell. Kis településeken mélyszegénységben élő családok egyes tagjaiban is felmerülhet (és fel is merül) az igény a változtatásra. Ha valaki folyamatos anyagi és szellemei nyomorban él, sokszor bizony szerencse is kell ahhoz, hogy meglássa azt, ez így nem jó sem neki, sem a családjának. És ha mást akar majd a saját gyerekeinek, saját családjának, akkor bizony nem sokat gondolkodik majd azon, hogy bátorság kell-e ahhoz, hogy tanuljon, vagy olvasson, vagy művelje magát. Mert ilyen esetben a műveltség megszerzéséhez a bátorság helyett inkább kitartásra, az egyhangú napok elviselésére, az anyagi szűkölködés elviselésre, és folyamatosan végzett munkára van szükség.
Persze egészen másképp látja az életet egy polgári háttérből jövő ember, akinek csak annyit kellett tennie gyerekkorában, hogy leemel a könyvespolcról egy könyvet, vagy ha nem tudott valamit, akkor megkérdezhette a házitanítóját, vagy édesapját-édesanyját, testvéreit, mint az az ember, akinek odahaza nem voltak könyveik, a családban néhány osztályt járt tagok dolgoztak-éltek, és nem volt sem lehetőség, sem igény arra, hogy színházba, koncertre járjanak, rádiót vagy televíziót vegyenek, vagy hogy a mindennapi kenyér mellé könyveket is vásároljanak. Az anyagi szegénység szinte mindig együtt jár a szellemi szegénységgel is. Persze az is szinte törvényszerű, hogy minden ilyen családban lesz egy-két olyan gyerek, aki megelégeli először az anyagi nyomort, majd ennek hozadékaként ráébred önmagától (vagy Isteni sugallatra) arra, hogy a szellemi nyomor kézenfogva jár az anyagi nyomorral.
A mai Magyarországon épp azért nőhet szinte fénysebességgel a szellemi nyomor, és érhet el egyre nagyobb mélységeket, mert az anyagi nyomor is megjelent ismét (illetve még ki sem kerültek belőle az emberek). Az 1980-as évek legvégén nagy reménnyel néztünk a jövőbe, s azt gondoltuk, a Petőfi által megálmodott „szellem napvilága” lassan de biztosan ránk fog világítani, és a Magyar Nemzet felvirágzik, az emberek békében és jólétben fognak élni egymás mellett, a rendőrök szinte egész nap a lábukat fogják lógatni, a börtönökből inkább lebontani kell a leromlott állapotúakat, nemhogy újakat építeni. Ám a számításunk, vágyunk, reményünk szertefoszlott már akkor, amikor az egypárti „puha diktatúra” helyett egy többpárti, de állandóan egymással veszekedő és nemtelen módon vitatkozó politikai rendszert kaptunk. „Tetszettek volna forradalmat csinálni”- mondta egy klasszikus, ám nem kellene forradalom ahhoz, hogy a szellem napvilága által megvilágosított elmékben felébredjen az igény az emberibb életre! Vértelenül is meg lehetett volna reformálni azt a rendszert (nem vagyok sem szocialista, sem kommunista, „csak” keresztény), ahol a többség óhaja a NORMALITÁS volt, és egy szebb jövőt terveztek maguknak.
Ki vagy mi tehát a felelős azért, hogy ennyire kisiklott a magyar demokrácia és felemelkedés „vonata”? Személyi felelősség kimutatható? Szerintem nagyon is kimutatható lenne, és a mélyrepülésünk egyik oka épp az, hogy sohasem volt ahhoz (!) bátorságunk, hogy személyeket felelősségre vonjunk, ha valamit az ország érdekei ellenére, vagy a többség akaratával szemben csinált, döntött, rontott el stb. Magyarország 2025-re a totális felelősség nélküli ország lett, ahol az egyes politikusok, miniszterek, államtitkárok csak akkor lesznek felelősségre vonva, ha LEBUKNAK! Ha egyértelműen és tagadhatatlanul kiderül az igazság róluk, arról, hogy mit tettek, vagy épp mit nem tettek. A hatalmon lévők természetesen sokkal több eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy soha se legyenek felelősségre vonva, vagy ha mégis, akkor inkább „felfelé” buknak, újabb zsíros állást kapnak, sokszor esetleges szaktudásukkal teljesen ellentétes munkák irányítására, vezetésére kapnak megbízást. Nem lehet művelt az az ember, aki nem ismeri (el, be) a saját szellemi képességeit, és saját ismereteiről, tudásáról (azaz az igazságról) nincs reális meglátása, elképzelése.
Ezért bátran ki merem jelenteni, hogy Magyarországon ma az „elit”-nek nevezett réteg végzetesen műveletlen! Ha nem lenne az, akkor például nem vállalnának el olyan munkát a politikusok, emberek, amiről „halvány lila gőzük” sincsen, és mindenki a saját helyén állna!!
Ha mindenki a saját helyét megtalálva végzi a munkáját, éli az életét, akkor esély lenne egy igazán művelt, nem szellemi mélyrepülést végző HAZÁRA, és minden polgár jól és boldogan élne. Nem lenne ennyi alkoholista, öngyilkos, bűnöző felnőtt, és nem lenne ennyi, a valóság elől szingilségbe, bulikba, drogokhoz menekülő, „mamahotelekben” élő fiatal, akik egyszerűen a saját életüket sem merik (nincs bátorságuk? vagy lehetőségük hozzá?) elkezdeni végre! Míg régebben az volt természetes, hogy egy fiatal már 17-18 évesen családot alapít, huszonévesen már megszülettek a gyerekei, negyven-ötvenévesen már nagypapa, és bölcs, nagy tekintélyű falu-, és családvezető volt, addig a mai fiatalok még sokszor negyven évesen sem akarnak családot alapítani. Hozzá tartozik ez a kérdés ahhoz, hogy mi is a műveltség valójában? Nagyon is! Igaza van Márainak a bátorságról mondott gondolatában? Nagyon is!
Sokan ma is bátrak, ám ez a bátorság másban nyilvánul meg. A műveltség hiányában az igazság egyáltalán nem érdekli az újabb és újabb generációkat, helyette arra van bátorságuk, hogy elvegyenek mindet az élettől, amit jogos jussuknak tartanak. Pedig nincs semmiféle jogos jussunk! Aki művelt, ezt is tudja, és nem fél attól, ha neki magának kell megteremtenie akár arca verítékével is azokat a javakat, ami egy szép, boldog, kiegyensúlyozott, és valóban emberi élethez kell.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
