NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-01-15 10:52 Összes olvasás: 68611| 903. | [tulajdonos]: Mohács felé | 2025-01-07 14:05 | Mohács felé
(Nemeskürty István emlékére)
1, Szép legények, hű vitézek, hallgassátok mit regélek:
országunknak összedültét, bajainknak heggyé gyültét,
országunk hogy került rommá, vitézeink húshalommá,
hogy végződött ami szép volt, sötét lett a magyar égbolt.
2, Mátyás urunk még éltében hatalmát fiára hagyta,
de az urak, a főrendek fittyet se hánytanak arra.
Corvin János helyett a trónt a cseh király meg is kapta,
és II. Ulászlóként királyunknak felavatta.
3, Corvin herceg a zsákjában a híres Szent Koronával
Délvidékre tartott éppen, s találkozott más hadával:
Báthorival, Kinizsivel, két kenyérmezei hőssel,
rajta győztek, s nem gondoltak Mátyásnak tett esküjükkel.
4, Dunántúl Miksa kezében, Felvidéket lengyel dúlja!
Mi lesz veled te kis ország, mikor élhetsz ismét, újra?
Augusztusra megérkezett Ulászló a koronáért,
s János Albert bekopogott királyságért, vélt jogáért.
5, Fél esztendő kellett hozzá, Ulászló a magyar király!
Mátyás szétzüllött serege utolsót vítt Fehérvárnál,
így lett újra becsülete Kinizsinek, s adott rangot
az országban emlékező délben szóló nagyharangok.
6, Jajj, de mit tett Bakócz Tamás? Segédkezve Ulászlónak,
Beatrixot nőül adta. Tán az járt a bitorlónak?
Ne is beszéljünk most róla, hogy Kassát és Eger várát
lengyel Albert hada dúlja. Dühös, szerzi királyságát.
7, Corvin János igen csendes, nem harcol a jogos jussért,
önkéntesen védte inkább a határt, a magyar mundért.
Sokat harcolt, sokat vesztett, de tisztességet nem kapott,
egy követ csak Lepoglaván. Mindent Beatrixra hagyott,
8, ki aztán egy német grófhoz feleségül elszegődött,
így minden Hunyadi vagyon egy német grófhoz szerződött.
Ez a német György lett végül nevelője Ulászlónak fiának,
így raktuk le alapkövét a Habsburg dinasztiának.
9, Európa országai gazdagodtak és jólétben
elpuhultak a nagyurak, elpuhultak a vitézek.
Míg nyugaton könyvet nyomtak, nálunk csak a szavak jártak,
a papoktól, szerzetestől sült galambot, csodát vártak.
10, És megadta Bakócz Tamás, keresztes háborút hírdet;
nem találta Magyarhonban sem a lovat, sem a hitet,
így lett aztán vezér a hős délvidéki Dózsa Györgyünk.
(Nem tudtuk, a török ellen éppen rosszul, vagy jól döntünk?)
11, S kik lettek a vitézeink? Marhahajcsár, zsoldos, nemes,
abból is a kisebb fajta, urak közül nem volt heves.
Mire a kormány felébredt, a had már az Alföldön volt.
Ki fog itten learatni? A király csak gondolkodott.
12, Parancsot ád, igen bőszet, mindenki eltűnjön haza,
aratni kell, nincs veszélyben sem az ország, sem a haza!
Bakócz így került két tűzbe: erről török, arról király.
Nem hatott a higgadt beszéd, nem hatott a véres irály.
13, Nemes urak, a főrendek csipkedték a parasztokat,
ahol csak lehetett s tudtak, ártottak is igen sokat.
1514-ben lángokban a kicsi ország,
Szapolyai volt az, aki elintézte végleg sorsát.
14, Dózsa Györgyöt ím legyőzte, izzó vasabroncsot tett rá,
fejét így megkoronázta! Nincs ember, ki ezt kibírná!
Werbőczy a parasztokat örökre megzabolázta,
törvényt hozott a nemesség, aki a vészt most sem látta.
15, Még tizenkét évünk van a végzetes, nagy vereségig,
és a paraszt sóhaja száll fel Istenhez, s nézi végig,
hogy délen az ország romban. Ulászló sem él már sokat,
fiát Lajost nem érdekli ország, török, a korona,
16, Brandenburgi Györgynek adja önként királyi hatalmát.
A török Nándorfehérvár alatt vert fel ismét tanyát,
s Hédervári, Török Bálint hűlt helye van csak a várban,
Oláh Balázs s hétszáz ember marad csak a nagy csatában.
17, Hol van a hős Hunyadi? Hol? Hol a rendek? Hol a király?
Fehérvár ím török kézen! Elfogytunk, mint egy kis juhnyáj.
Ráadásul I. Ferenc, a franciák nagy királya
üzen a nagy Szulejmánnak: hejj közibe, most a hadba!
18, És a lengyel Zsigmond mit tett? Kiegyezett a törökkel.
Európa, mint annyiszor, nézett ránk nagy kárörömmel,
nem fogták fel, hogy mi készül 1526-ban,
zsírosodtak, kövéredtek, gyarapodtak nagy nyugodtan!
19, Hogy mi volt aztán, az ismert! Mindenki hallott Mohácsról!
Bolhából nem lesz elefánt, sem bolha az elefántból,
nyugat felől Frangepánék, kelet felől Szapolyai
serege nem ért időben Mohács alá. Gyilkosai
20, Tomori Pál érsekünknek meglettenek! Le nem szállva
hű lováról, odavágott! De nem maradt ő sem állva.
Lajos király a viharban eltűnt, de csak a hulláját
találták meg, elveszítve életét, minden „marháját”.
21, 1526-nak késő őszén egy török sem
volt az ország területén. Maradtunk mi elgyötörten.
Nem is Mohács volt „A MOHÁCS”, csak mi eztán következett!
Utolsó nemzet-királyunk, János királlyá tétetett.
22, De a rendek, magyar urak, egyidőben Ferdinándot
másik királlyá tették meg, követve el csalfaságot!
Ezzel mit idéztek elő? Az IGAZI NAGY MOHÁCSOT!
Belháborút, viszálykodást, Magyarhonból pusztaságot!
*
a fodrozódó víztükörben nem látjuk tisztán arcunkat
széthulló körvonalaink mintha személyiségünket tennék
nem létezővé hiszen a következő másodpercben már
egy másik arc néz vissza ránk egy teljesen idegen arc
a messze távolban halak ugrálnak a fényre élvezni
a friss levegőt a bőrükön és a napfényt a húsukban
így vagyunk mi is ezzel áldott aki mindezt megkapja
áldott aki mindezt emberi módon értékelni is tudja
télen tavasszal nyáron ősszel egy csónakban evezünk mind
ha kilukad valahol nem csak annak feladata a foltozás
akinek a térfelén ömlik be a víz mert ha csak az övé lenne
és nem bírja el a terhet mindannyian ugyanúgy elsüllyedünk
2024. május 31.
Karaffa Gyula
(A Mohács 500 verspályázatra küldött versem.) ((Nem nyert.)) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
