NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-01-15 11:24 Összes olvasás: 68618| 902. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 134. | 2025-01-07 12:53 | A hétköznapról és az ünnepről
Manapság nagyon nehéz a „hétköznapokat megtölteni ünneppel”, ahogy azt Márai szerette volna. Nehéz, mert összemosódtak a határok olyannyira, hogy már szinte észrevehetetlen a különbség a valóban ünnepi és a valóban hétköznapi között. Erről sokszor mi, emberek „tehetünk”, mert végtelenül türelmetlenek vagyunk, és nem fogtuk fel igazán, mi is lenne a különbség a felemelő és a szimpla között.
Amikor egy Karácsonyra már Advent előtt elkezdünk „felkészülni”, akkor baj van. Baj, mert maga az Advent maga jelentené a készülődést, a „ráhangolódást”, az elmélyülést a lélek dolgaiban, azaz magát a szakralitást, azt, ami az ünnepet elválasztja a hétköznapoktól. Mára a spirituális jellege eltűnt magának az Adventnek, és a Karácsonynak is – mára a felelőtlen és fölösleges költekezésről, az eszem-iszom-dínom-dánomról, a mértéktelen, hedonista fogyasztásról szól, és az ajándékozás is átváltozott egy kényszeres, „ki ha nem én” típusú magamutogatássá, a gazdagság mutogatásává. Ilyenkor mindenféle fölösleges tárgyakkal elhalmozzuk szeretteinket, csak azért, hogy a lelkiismeretünk megnyugodjon – valóban szeretjük őket, szeretjük egymást, és valóban EMBEREK vagyunk! A kevésbé tehetősek is kényszert éreznek arra, hogy ugyanolyan „mintákat” kövessenek, amit másoktól, gazdagabbaktól látnak, és erejükön felül teljesítve, sokszor hitelt felvéve vásárolnak, vásárolnak, vásárolnak. Ajándékozás ürügyével néhány percre megveszik a nyugalmukat, a normalitásukat-emberségüket elfelejtve úgy lesznek fogyasztókká, hogy az ünnepek utáni böjtben sem emlékeznek arra, hogy mit is tettek önmagukkal! És amikor Karácsony első napján valaki így köszön ránk: „Megszületett a kis Jézus, örvendjünk!”, akkor azt az embert szinte marslakónak tartjuk, mert már rég elfelejtettük, hogy miért is van Karácsony.
A Karácsony a szeretetről szól, Jézus születéséről, aki -mint tudjuk - maga a szeretet. Ezzel szemben egy karácsonyfaárus nyilatkozott a híradóban, és arra a kérdésre, hogy miért nem adja oda féláron, vagy ingyen a rámaradt fenyőfákat december 24-én déltől (kettő után már nem árusítanak, és az ünnepek után, sőt, talán már 25-ig eltakarítva kell visszaadni a közterületet a bérbeadóknak), így válaszolt: „Nem lenne tisztességes a többi vevővel szemben, ha most másoknak ingyen vagy féláron odaadnám a fákat.” Hogyan? Nem lenne tisztességes? A fákkal szemben (akik ugyanúgy élőlények) az tisztességes, hogy fölöslegesen, pusztán anyagi haszonszerzés miatt vágták ki? Inkább rohadjanak el, vagy dobják szemétre, vagy kerüljenek bárhová, de „akkor sem adom oda ingyen”? Hol itt a szeretet? Hol itt az emberség? Hol itt a Karácsony?
Más ünnepeinket is sikeresen tönkretesszük pusztán azzal, hogy nem a maga napján ünnepeljük meg az adott ünnepet. Például, október 6-án van a Nemzeti Gyásznap az Aradi 13-ak emlékére. Ha ezen a napon (mivel sűrű ősszel a jó idő miatt a még megrendezhető program) szüreti mulatságot rendezünk, mert „így adta ki a naptár”, akkor valamelyik ünnepünk elveszett. És melyik? A Nemzeti Gyásznap! De ugyanez van augusztus 20-al, vagy május 1-el is. Ha mondjuk épp hétvége utánra esik valamelyik, akkor azt biztosan már az előző hét péntekén megrendezik (akár tűzijátékkal is), és így marad a hosszú hétvége szabadon. Persze állami vagy kormány szintre még ez a tendencia nem jutott el, ám vidéken falvakban és nagyvárosokban is ez a jelenség immár teljesen elfogadott.
Jellemzően feszengünk ünnepekkor, nem tudjuk, mit kezdjünk magunkkal, hogyan „kell” megülni egy ünnepet, hogy az valóban felemelő, lélekemelő, és szép, magasztos legyen. Ugyanis a magasztosság, az lelkek „ünneplőbe öltöztetése” nem épp ennek a kornak a jellemzője. Sőt, egyre nagyobb a „ránksötétedés”, annyira, hogy sokan már a vészharangokat kongatják, és az emberi kultúra mélységes hanyatlásáról beszélnek. Megjegyzem, teljes joggal.
Nem azzal van a baj, hogy a hétköznapjainkban is „ünnepelni”, lazítani szeretnénk, hanem azzal, hogy az ünnepeinket tesszük hétköznapiakká.
Ha a Karácsonyt egy hónapos „vásárrá” alakítjuk át, ha a „Black Friday” egy hétig (mostanság akár egy hónapig) tart, akkor elveszíti értelmét a napok szétválasztása, így elvesztik értelmüket az ünnepnapok is. És ha „a só megízetlenül”…
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
