NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-09-08 01:34 Összes olvasás: 62193| 875. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 117. | 2024-07-26 09:26 | Az emberi közönségességről
„Aristoteles ezt mondja: „A nagy tömeg egészen rabszolga-lelkületet mutat, s a barmok életmódját követi.“ Két és félezer éve hangzott el ez a megállapítás; ma érvényesebb, mint valaha.” Most idéztem ezt a mondatot, de ma érvényesebb, mint valaha.
Amikor a tömeg „molekuláira bomlik”, egyénekké válik. A tömeg sosem felelős a cselekedeteiért, az egyén mindig. Mégis, az egyén felelőségtudata ellenére egy pillanat alatt válik a tömeg részévé, ha kell, ha bármi olyan történik vele, ami erre kényszeríti, vagy csábítja. A tömegben feloldódni jó. Kellemes olyan közegben lenni akár csak egy órára is, ahol nem terheli vállunkat az egyéni felelősség súlya, ahol azt csinálhatunk, amit csak akarunk, ahol és amiben akár állati ösztöneinket is kiélhetjük. A tömegben való jelenlét ilyen.
Az egyén ezt a felelősségnélküliséget megtapasztalva aztán nagyon sok esetben ugyanazt az „élményt”, érzést akarja a MINDENNAPJAIBAN is átélni, amit a tömegben feloldódása alatt érzett. És elkezd úgy viselkedni önállóan, EGYEDÜL IS, ahogy a tömegben viselkedne. Egy bizonyos idő eltelte után olyanokká válhat az egyén, mint egy „függő”, mint egy kábítószeres, vagy egy fanatikus vallásos: minden nap AKARJA ÉREZNI azt a boldogságot, amit a felelőtlenség ad, amikor saját egyéniségének, és saját viselkedéséért való felelősségének feladása ellentételezésére önállóan, elkülönülten, egy „sejtként” is valóságosan nem, de spirituálisan a tömeg része lehet, a tömeg életét élheti, érezheti. Sokakat ez kielégít annyira, hogy „rászoktak” a „tömeglétre”, és önállóságukat annyira feladták már, hogy nem is gondolkodnak olyanon, hogy azt vissza kellene szerezni.
Ahogy az első sorokban olvassuk, többezer éves téma/kérdés/jelenség ez. És minden kor embere azt gondolja, épp a saját korában a leghatalmasabb a baj. Némi vigaszt ad ilyenkor az a sláger, amiben ez szerepel: „lesz még rosszabb”. Biztosan, és bizonyosan haladunk egy olyan ESEMÉNY felé, ahol az emberiség -már mint csak szimpla tömeg- eléri azt a VALAMIT, amit élete értelmének, vagy CÉL-nak gondolhat. Ahogy Zarathustra mondta: „Nincs se ördög, sem pokol”. A tömeg, a tömegember, avagy a „tömegemberiség” megsemmisülése tehát nem tragédia, hanem következménye annak, hogy az egyén nem vállalja saját felelőségét sem a saját életéért, sem a környezet milyenségéért, sem a Föld, mint mindannyiunk otthona milyenségéért.
A tragédia csakis az egyén, a saját felelőségét felvállaló, saját gondolatokkal, (akár) eszmékkel rendelkező ember pusztulása lehet. Most „egyenként” halnak ki ezek az „utolsó bölények”, így haláluk sem olyan tragikus a társadalom, az emberiség számára. Míg ez a veszteség nem ér el tömeges méretet, addig a BAJT az emberiség nem fogja, és nem is akarja felismerni. Míg az egyes országok vezetőinek is egyszerű tömegembereket választ a TÖMEGBEN LÉTEZŐ választópolgár, addig ne is hitegessük magunkat: nem várható az, hogy az emberiség sorsa (ha lehet ilyen fogalmat használni rá) nem tér el egy jobb irányba.
Mindig zavart a közönségesség. Zavart, ha valaki „istenfaszázott”, „bazdmegezett”, „kúrvaanyázott”. De megszoktam. Magam tudatosan elkerültem sokáig az ilyen helyzeteket, embereket, de mivel emberebarát vagyok, ma már elfogadó lettem (Elindultam magam is a tömegemberi lét felé?). Nehéz látvány egy pride-felvonulás, legalább annyira nehéz látvány, mint egy békemenet látványa, vagy egy politikai tüntetés látványa. Mindegyiknek van létjogosultsága, mindegyiket „meg lehet magyarázni”, hogy miért is csinálja az ember, sőt, sokszor teljesen jogos amit tesz. Ám a végeredmény mára a kiábrándítóan közönségesség irányába mutat, így jobb lenne, ha mindezeket mellőznénk.
Jobb lenne…. mi lenne jobb? Csak saját magam óhajairól tudnék beszélni, ami szinte bizonyos: nem egyezik meg mások, a tömeg óhajaival. Csak úgy mondom: Én szóltam!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
