Születésnapi klapanciák 2.0

Ma nyolcvan éves lettem én,
Ajándék ez, nem is szerény.
Remélt,
Megért.

S köszönnöm kell ma mindenért,
Amit a sors nekem kimért.
Mi vár,
S kijár.

A kis házért, ahol Érden
Élünk ketten békességben,
Csendben,
Rendben.

S ha mégis jönnek fellegek,
Nem rettentenek engemet,
Esőt
Lesőt.

Hiszem, hogy hoznak jó szelek,
Eső után derűs eget.
Hiszem,
Hiszen

Szelíd még az alzheimerem,
Nem remeg lábam, sem kezem.
Szívem
Híven

Szállítja, mint rég a vérem,
Noha néha kissé vénen
Dohog,
Dobog.

Ha a vég mégis meglegyint,
Megúszhatok sok testi kínt,
De még
Ne még.

Viszont, ha kínt hoz napra nap,
Áldott lesz az a pillanat,
Mely old,
S elolt.

Addig írom,e verseket.
Gyakran nekem se tetszenek.
Kinek?
Minek?

Tapsot, más díjat sem kapok,
Csak “Nyűg” díjas költő vagyok.
Dacos
Dalos.

A nagyravágyás hasztalan,
Magamhoz mérem hát magam,
S halom
Dalom.

Faragom a rímet Érden,
Nem jár érte, ez nem érdem,
Érdem-
érem.

Érd, 2024. augusztus 28.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-08-28 08:55:19
Utolsó módosítás ideje: 2024-08-29 07:49:05