NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2026-01-11 08:49 Összes olvasás: 86864| 867. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 109. | 2024-07-15 11:45 | A válogatásról és a hűségről
Ez a fejezet ismét és csak a könyvekről (kellene hogy) szól(jon). Igen, bár minden könyv megbecsülendő és egy sem dobható ki „csak úgy”, sok „könyvszemetet” is termeltek az írók, politikusok, költők az évszázadok során. Ha úgy tekintünk rájuk, mind KORDOKUMENTUM is egyben, dokumentálja az adott ember, s vele/általa az adott kor gondolkodását, tudósít az akkor korszellemről. Vagy épp arról, mi volt a divat a dilletánsok, vagy műélvezők, vagy komoly irodalmárok körében. Minden az emberről, az akkor élt emberekről vall, így még ezek a „könyvszemétnek” is minősíthető könyvek is értéket képviselnek. Persze, kérdés, lesz-e olyan elszánt ember, aki véges életéből IDŐT áldoz majd egy Lenin-összes elolvasására. (Apropó, Lenin! Olyan hosszú a könyveinek a sora, olyan tekintélyes mennyiséget írt, hogy el sem tudom képzelni, mikor élt közben ez az ember magánéletet, mikor utazott, pihent, horgászott vagy olvasott? Mert könyvsorozatáról ránézésre is azt lehet gondolni, hogy mindig írt.)
Valóban meg kell válogatnunk azokat a könyveket, s általuk azokat a témákat, amik a „saját utunkon, saját sínpárunkon” tart bennünket. Eltérni ettől lehet, hogy szellemi kaland, de nem biztos, hogy van bármilyen értelme is.
Tipikus példa a válogatásra az, amikor egy-egy politikai párt, egy-egy csoport a szellemi együvé tartozásuk miatt „választ maguknak csillagot”, s azt lépten-nyomon idézve a közéletben, a politikai életben magasságokba repítik…. önmagukat, a nagy név kihasználásával! Így járt a „rendszerváltás óta” Bibó István, Hamvas Béla, Wass Albert, hogy csak néhány nevet említsek. Ám szinte biztos vagyok abban, hogy az általuk magasra emelkedettek közül alig van olyan, aki VALÓBAN olvasta is őket, s ha olvasta, akkor HŰEK IS MARADTAK az azokban a könyvekben leírt bölcsességekhez, elméletekhez, tapasztalásokhoz, szabályokhoz, törvényekhez.
A legáltalánosabb könyv a Biblia. A világon a legnagyobb példányszámban nyomtatják, szinte kötelezően ott kell legyen a házikönyvtár polcán, mégis, talán az egyik leg nem olvasottabb könyv (szerintem), vagy ha mégis, akkor ehhez a könyvhöz ragaszkodnak legkevésbé, ehhez a könyvhöz hűtlenek legjobban az emberek. Ugyanis ha hűek és ragaszkodóak lennének a Bibliához, a hitük is megváltozna, s a magát kereszténynek, vagy keresztyénnek valló „Nyugat” nem akart volna anyagi jóléte miatt más vallásokat leigázni, s ezzel egy háborúcunamit elindítani a világon. Ha valaki ragaszkodna a Bibliához, mert keresztény, akkor hatalomba kerülve azon elvek szerint egy szociálisan igazán jól működő államot építene, ahol a gazdagabbak nem engednék, hogy bárki is ínséget szenvedjen bármiből, kultúrából sem!
Érdemes tehát a könyveket is megválogatni, s ha már választottunk, akkor azt elolvasni, ha azonosulni tudunk a benne olvasottakkal, akkor hűségeseknek maradni… no, nem a könyvhöz, hanem az ÜZENETÉHEZ. Például ha valaki Bibót olvas, rá hivatkozik, Istenre esküdve vette fel hivatalát, annak észre kellene vennie saját hibáit, saját „elhajlásait”, s észre kellene azt is venni, hogy rossz úton jár, s általa az irányított ország is, és hogy olyan „véletlen” nincs, hogy két hónap alatt két embert lőnek le/meg azok közül, akikkel a jövőt képzeli. Aki szelet vet, vihart arat: aki mások gyűlöletére buzdít, annak bármelyik gyűlölködő veszélyt jelenthet, kárt okozhat.
Persze a „kiválasztott” könyvek arra is jók, hogy mögéjük bújva, akár állarcként használjuk őket. Elhitessük magunkról, hogy mi szelídek, jók, okosak, jót akarók, szolidárisak, megértők, együttérzők és segítőkészek vagyunk. ERRE IS VALÓK a könyvek. És nem a könyvet minősíti az azokat olvasó emberek cselekedetei. Bár Lenint nem olvastam, de maga az általa, és más szovjet vezetők által kiépített „szocializmus”, és abban való élés elég volt ahhoz, hogy azt gondoljam: Vagy Lenin hazudozott a könyveiben, vagy azokat senki sem olvasta, illetve nem RENDELTETÉSSZERŰEN HASZNÁLTA, AZAZ nem értett meg belőle semmit. Neve és eszméje mögé bújva saját diktatúrát épített ki a vezető, a párt. És a történelem ismétli önmagát.
A könyvek végtelenül egyszerűek: mind papírból van, mindegyiknek van borítója, lapjain nyomtatott vagy írott betűkkel üzennek. És mégis minden könyv más és más. És minden könyv önazonos marad azután, ha valaki elolvasta. A könyv állandó, a benne leírtak állandóak, kordokumentumok. A könyveket olvasók viszont mindig mások. És ugyanaz a könyv mindenkinek mást mond, pedig ugyanazt a betűt olvassa belőle mindenki.
Ha válogatsz tehát a könyvek között, magadat építed és magadról vallsz. Egy kis részt „kiadsz” magadról/magadból, és akár védtelen is leszel mások előtt. Jól gondold meg tehát, hogy kell-e, szabad-e kiadnod magad a mai világban? Olvass és maradj hűséges!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
