Elfeledettek.
Az óceán halott, morajlása néma,
jégpáncél-zománc takarja fagyott testét.
Léket a jégbe,szorongó ember vájta,
hogy már ledobhassa megszakító terhét.
Egy hal zuhan az égbe, majd több követi,
csak egyre feljebb, szinte a csillagokig.
Szemükből potyognak jégeső-könnyeik,
az elfeledettek fagyott gyermekei.
A magukra hagyottak kiszabadultak,
kitörtek a jégbe fagyott börtönükből.
És mint az ég felé széttárt görcsös ujjak,
kondenzé alakult sírás könnyeikből.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-10 18:20:07
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-10 18:20:07
