NAPLÓK: Csokoládé Napló
Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 17:29 Összes olvasás: 5357| 2. | [tulajdonos]: 1. rész - folytatás | 2012-01-23 13:52 |
| Megérkeztünk - hallottam és felébredtem. Nem akartam kiszállni az autóból. A befogadó intézet előtt állt meg az autó. Testvérem teljesen lenyugodott, épp egy csokit majszolt amit az egyik nevelőtől szerzet. Valamiért ahogy ez a kép az eszembe, mindig elmosolyodom. Kiszálltunk az autóból, és megláttam hova hoztak. Életemben nem láttam még ekkora épületet. Hatalmas kerítései voltak, a kapuja meg óriási volt. Belépve egy folyosón találtuk magunkat. Leültettek minket egy-egy székre és elmentek. Testvéremre pillantottam. Örülök neki hogy még ennyire kicsi. Nem érdekli mi van körülötte. Legalábbis addig míg nem fogy el a csokija. Utána vagy anyut, vagy csokit keres. Közben visszajöttek a nevelők. -Gyertek- mondták, és elindultunk. De valamiért rossz érzés fogott el. Hova menjünk? Kérdeztem magamban, de elindultam. Nem tudtam hova megyek, vagy hogy rossz lesz e. Én mentem. Testvérem automatikusan csatlakozott hozzám. Megfogta kezem és baktattunk a két nevelő után. A folyosó falán képek voltak. Gondolom gyerekek rajzolták. A képeket nézegetve, öcsém megállt és nem ment tovább. - Gyere- mondtam neki és megálltam. A nevelők is megálltak és vártank ránk. - Siessetek, nem érünk rátok egész nap.- Tesómra pillantottam és láttam ahogy könnyei lecsorognak az arcán. - Anyu, apu hol van? - kérdezte tőlem. Elfogott egy kellemetlen, rossz érzés. Rájuk gondoltam. - Nem tudom- válaszoltam - és és könnyemet visszafojtva rá pillantottam- Nem tudom hol vannak, de ha fontosak lennénk nekik nem engedtek volna el- mondtam és átöleltem. Na most már gyertek - hívtak minket, és egy nagy fehér ajtóhoz vezetve megálltunk. Mi lehet bent - kérdeztem magamban. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
