NAPLÓK: (f)elejtett mondat
Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 15:51 Összes olvasás: 26965| 32. | [tulajdonos]: Az Apró Dolgok Istene | 2012-06-16 18:26 |
Vannak kézbe kéredzkedő könyvek.
Máig emlékszem: álltam az Európa boltjában, volt szabad húsz percem, hát bementem, és akkor az egyik kupac tetején váratlanul megláttam.
A borítón egymáson áthajló levelek a mélykék víz fölött, a középtől kicsit balra talán és lefelé egy lótuszvirág, egészen kicsin, mégis jelentőségteljesen.
A virág fölött a cím fehérje: Az Apró Dolgok Istene - így, csupa nagybetűvel.
Aztán már a kezemben a könyv. Felnyitom. A fülszöveg fölött a szerző képe:
Arundhati Roy.
A szeme mint a sötétlő tó. Avedon tud ilyet. Ilyen tekinteteket elkapni. Még majd utánanézek, az ő portréja-e.
A beleolvasás csak ráadás volt, addigra eldőlt már, hogy megveszem.
"A május Ajemenemben forró, merengő hónap. A napok hosszúak és párásak. A folyó összeszűkül, és fekete varjak zabálják a mangót a mozdulatlan, poroszöld fákon. Érik a piros banán. Szétreped a majomkenyér. Könnyelmű dongók zümmögnek tétlenül a gyümölcsízű levegőben. Aztán bódultan repülnek neki az átlátszó ablaktábláknak, és vaskos döbbenettel halnak meg a napsütésben."
és így tovább... ilyen hömpölygő mondatok.
Aztán valahol később egy összetört ember, aki a vállával mosolyog.
félelmetes és gyönyörű.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
