Mögöttem vannak

Mögöttem menetelnek,
izzadságként tapadnak hátamra,
rózsákat tipornak. Tépek egyet.

Nyálkás tenyerükkel lökdösnek.
A hajnali nap porszemeken csillan.

Felkapaszkodom egyre.
Sóhajom gyenge hajtómű,
a lebegést hamar zuhanás váltja,
a légörvény hátán.

Magam felé esem.

Üvöltéshez torzul szám.
A hang beszippant páncélostól.
Kardommal felsértem hangszálaimat.

Vértem beleég mellkasomba,
nyelőcsövemen bukdácsolok
a gyomromba.

A lidércek gúnyosan röhögnek.
Rájuk hasítok fegyveremmel,
ami rózsa, sosemvolt kard.
Mégis hullanak a szirmok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-08-04 11:47:36
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-04 11:47:36