NAPLÓK: (f)elejtett mondat Legutóbbi olvasó: 2026-05-01 19:52 Összes olvasás: 28219| 39. | [tulajdonos]: Platón | 2014-01-17 12:41 | | "Hosszú élete során soha senki nem látta nevetni." | |
| 38. | [tulajdonos]: will you (n)ever | 2013-12-15 18:01 | tá titá titátiti tátitá tá tátátá tátá ti titá tátáti titá titi táti - kérdeztem tőle, mert kódoltan könnyebb volt, duplán eltartani a szót/szavakat, kilökdösni az ő szövegéből a bye utáni pontot, átfordítani az elhatározást, ami válaszul jött az enyémre, prompt., hogy ő adja meg a szabályt.
a beszédet néha fölfüggeszti az ember, hogy a hallgatással mondjon el valamit.. ilyenkor persze érezni kell,milyen tartamot enged a csöndbe tett mondat, mert a ritmust elvéteni büntetlen nehéz - a figyelemből nem lehet hagyni hogy kiessen a másik. nem tudom, hogy lehet ezt, lehet-e tanulni, talán úgy kell lenni a hallgatással, hogy az ember a másikhoz magában beszél. | |
| 37. | [tulajdonos]: tulipánhangya | 2013-02-27 16:46 | | gyönyörű kis TULIPant | |
| 36. | [tulajdonos]: kunkor | 2013-02-10 12:40 | Találtam egy fagyott héjakút mácsonyát: a tőlevélrózsák kunkorán zúzmara ült, mintha Salvador Dali aggatott volna rá bajuszt, kékeset.
Miért, és miért nem épp, de erről jutott eszembe, vagy inkább futott az eszem arra a régesrég nyitott postafiókra, aminek a haromvereb jelszót adtam, s hogy megegyezzem majd, ezt kántáltam magamban sokszor:
ha/rom/ver/eb
három!veréb
(Mindez intelem magamnak arra, hogyan maradjon ment az enyészettől egy s más,
merthogy másik itteni naplóm passwordje elegánsan a feledés hálójába lett pásszolva, az egészen és halálosan biztos.) | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 34. | szemilla: copypaste | 2012-09-20 13:37 | | megnyugtató, hogy vannak ilyen emberek a világon, akik értik, mit jelent az, hogy a világ megérint, s hogy az értelmen túl nem az értelmetlenség lakik, hanem a lényegi. | |
| 33. | [tulajdonos]: copypaste | 2012-09-18 08:05 | "Létezik egy világ feletti valóság, téren és időn és az ember mentális univerzumán túl. Túl mindazon, amit az emberi értelem csak érinthet. E valóság megfelelője az emberi szív magjában az abszolút jó éhsége, ami szüntelenül ott él, de e világban sohasem találja meg táplálékát. Ez az abszolút jó itt lenn az abszurditásban, a megoldhatatlan ellentmondásokban nyilatkozik meg, azokban, amelyekbe az emberi gondolat, míg csak e világban kering, állandóan beleütközik.
Amint a világ realitása a tények egyedüli alapja, ugyanúgy az a másik realitás a jó egyetlen alapja.
Amikor a világos fogalom beleütközik a felfoghatatlanba, a realitás ütközőpontjához érünk.
Az ember csak akkor gondolkozik igazán, ha gondolatának tárgya a végső következtetés elől elrejtőzik."
Simone Weil
"Isten a teremtésben csak hiány alakjában lehet jelen.
A rossz és Isten ártatlansága. Istent végtelen távolba kell helyezni ahhoz, hogy a rossztól érintetlennek fogjuk fel, és viszont: a rossz arra figyelmeztet, hogy Istent végtelen távolba kell helyezni."
Simone Weil
"Valahogy úgy van, hogy a világnak egy részéről tudhatunk, és ez a tudásunk egyre szélesül, de mindig határolt. Viszont minden ember a világ egészével érintkezik. Ennek az érintkezésnek a realitását nem szabad lebecsülni. Ez legalább olyan értékű, mint a tudásunk a világról. Egyszerűen érintkezünk vele, állandóan érintkezünk vele, és ilyen értelemben az intellektusban a hitnek nincs kivételezett szerepe. Egy gyerek, egy idióta, esetleg – sőt valószínű – sokkal mélyebben, közvetlenebbül érintkezik a világ egészével, ha nem is tud róla különösebb információkat adni. Ismertem ilyen lényeket, akik szinte minden különösebb értelmi segítség nélkül, a világ valóságával – hogy úgy mondjam – teljesen baráti viszonyban voltak. Ez csodálatos eredményt szült bennük. Egy kilencvenegy éves korában nemrég elhunyt nagynénémre* gondolok, aki gyerek korában a fejére esett, és sem írni, sem olvasni nem tanult meg. Viselkedési formája a következő volt: ha valakit sírni látott, ő is sírni kezdett. Soha nem kérdezte meg, miért sír a másik. No, aki eljut idáig, akkor nekem már mindegy, hogy az értelmével vagy az értelme nélkül teszi, amit tesz."
Pilinszky János
http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/PILINSZKY/pilinszky00989_kv.html
| |
| 32. | [tulajdonos]: Az Apró Dolgok Istene | 2012-06-16 18:26 | Vannak kézbe kéredzkedő könyvek.
Máig emlékszem: álltam az Európa boltjában, volt szabad húsz percem, hát bementem, és akkor az egyik kupac tetején váratlanul megláttam.
A borítón egymáson áthajló levelek a mélykék víz fölött, a középtől kicsit balra talán és lefelé egy lótuszvirág, egészen kicsin, mégis jelentőségteljesen.
A virág fölött a cím fehérje: Az Apró Dolgok Istene - így, csupa nagybetűvel.
Aztán már a kezemben a könyv. Felnyitom. A fülszöveg fölött a szerző képe:
Arundhati Roy.
A szeme mint a sötétlő tó. Avedon tud ilyet. Ilyen tekinteteket elkapni. Még majd utánanézek, az ő portréja-e.
A beleolvasás csak ráadás volt, addigra eldőlt már, hogy megveszem.
"A május Ajemenemben forró, merengő hónap. A napok hosszúak és párásak. A folyó összeszűkül, és fekete varjak zabálják a mangót a mozdulatlan, poroszöld fákon. Érik a piros banán. Szétreped a majomkenyér. Könnyelmű dongók zümmögnek tétlenül a gyümölcsízű levegőben. Aztán bódultan repülnek neki az átlátszó ablaktábláknak, és vaskos döbbenettel halnak meg a napsütésben."
és így tovább... ilyen hömpölygő mondatok.
Aztán valahol később egy összetört ember, aki a vállával mosolyog.
félelmetes és gyönyörű.
| |
| 31. | [tulajdonos]: Az Apró Dolgok Istene | 2012-06-16 18:26 | Vannak kézbe kéredzkedő könyvek.
Máig emlékszem: álltam az Európa boltjában, volt szabad húsz percem, hát bementem, és akkor az egyik kupac tetején váratlanul megláttam.
A borítón egymáson áthajló levelek a mélykék víz fölött, a középtől kicsit balra talán és lefelé egy lótuszvirág, egészen kicsin, mégis jelentőségteljesen.
A virág fölött a cím fehérje: Az Apró Dolgok Istene - így, csupa nagybetűvel.
Aztán már a kezemben a könyv. Felnyitom. A fülszöveg fölött a szerző képe:
Arundhati Roy.
A szeme mint a sötétlő tó. Avedon tud ilyet. Ilyen tekinteteket elkapni. Még majd utánanézek, az ő portréja-e.
A beleolvasás csak ráadás volt, addigra eldőlt már, hogy megveszem.
"A május Ajemenemben forró, merengő hónap. A napok hosszúak és párásak. A folyó összeszűkül, és fekete varjak zabálják a mangót a mozdulatlan, poroszöld fákon. Érik a piros banán. Szétreped a majomkenyér. Könnyelmű dongók zümmögnek tétlenül a gyümölcsízű levegőben. Aztán bódultan repülnek neki az átlátszó ablaktábláknak, és vaskos döbbenettel halnak meg a napsütésben."
és így tovább... ilyen hömpölygő mondatok.
Aztán valahol később egy összetört ember, aki a vállával mosolyog.
félelmetes és gyönyörű.
| |
| 30. | [tulajdonos]: rengeteg tenger | 2012-05-21 07:51 | Ha hirdetne valaki egy szerző-cím szépségversenyt, Ilma Rakusa Rengeteg tengerére adnám a voksomat (remélve persze, hogy a nevét Rakuzának kell mondani). A borítófedélen tengerszín madarak, középen egy teljes, kettőből a szárnyvégek csupán, nyugatnak tartanak.
Elképzelem, hogy ott hever a polcomon, és én nem nyitom ki sosem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
