NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-11-02 11:33 Összes olvasás: 154089Olvasói hozzászólások nélkül| 1431. | Pálóczi Antal: NÁLAM TÖBBET ERRŐL | 2018-08-14 08:17 | Válaszom: "Nagyjából" ezt nem olvashattad sehol Weinberger. Mindig csak szó szerint idézve olvashattad és mindig egy adott vers adott szövegkörnyezetére vonatkoztatva.
Miért nem az adott esetet idézted?
A kommentem, teljes terjedelmében, a A VERS LEGYEN VELETEK naplóban olvasható. | |
| 1430. | [tulajdonos]: utoljára a bírálatokról | 2018-08-14 07:16 | Nem először olvasom érvényesnek szánt bírálói javaslatként nagyjából a következőket: „Próbálja meg elhagyni a központozó karaktereket, a nagybetűket: egységesebb lesz a szövegkép. Nem kell annyira mereven ragaszkodni a szigorú nyelvtani szabályokhoz.” Megszívlelendő tanácsok. Annyira ronda, amikor a szép tiszta szövegsorból petyhüdt vesszők lógnak le, vagy égbe törő nagybetűk ágaskodnak! Ahol lehet, érdemes egyszerűsíteni, hát nem? Hidat építesz? Ne szegecseket dugjál a furatokba, hanem műanyag tipliket. És nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod a hőtágulási szabványt meg a szélterhelést.
* * * * *
Szerencsére akadnak már terjedelmes bírálatok, gazdag tárházai a jobbító szándék megnyilvánulásának. Vajon a beküldött szöveg váltja ki őket, vagy a szöveg által a bírálóban keltett képzetek? Némi támpontot ad az a tény, hogy a nyilvánvalóan figyelmesen átnézett és testületi döntéssel a megfelelő tárolóba sorolt szövegekben nem is egyszer akadnak (maradnak) elütések, egyértelmű helyesírási hibák, figyelmetlenül használt írásjelek. Néhány esetben felhívtam ilyenekre a figyelmet, javasolva a javításukat; ezt sem fogom többé tenni. Vagy észreveszik őket a szavazók, vagy nem. Végül is nem annyira fontosak, hiszen csupán a munkájuk minőségéről van szó. [100610]
| |
| 1429. | [tulajdonos]: A Krúzó | 2018-08-13 10:30 | Amikor Robinzon észlelte, hogy a lakattalan szigete többé nem lakattalan, rögtön szóvá tette. „Mivel ma jelentél meg, legyen a neved Péntek!” – döntött. „És ha tegnap tanárkodtunk volna, sőt még annak előtte?” A kérdés logaritmikus volt, enyhe skót anapesztussal. „Nix ha”, vágta el a további tanárgatás fonalát Robinzon. „És mától fogva viseljen árnyékkötőt, ha kérhetem. Ez pamacs!”
A bentszülöttnek vajon mit volt mit ennie, tudomásul vette. Tengették tovább a napjaikat, ahogy eddig, csak már tudták. „Péntek fiam, ösmered a Morze-jeleket?” „Aligha”, záporozott a válasz. „Kár, mert akkor nehezebb lesz a dolga a nemtőhajónak.”
És pengették tovább. Vadra vadásztak, halra halásztak, madárra madarásztak. Rovarásztak is, ha kellett. Kellett. De persze ott voltak a bogyók, a gyümölcsök, az ültetmények. És persze az óceán ide s tova különbféle tárgyakat sodrott partra a hajótörmelékből. Olykor egy mozsártörőt, máskor egy szögmérőt, egy orrszarvúagyarat, porított tarhonyakonzervet, Épp mindig, amit kellett.
Csapadékosabb napokon a Krúzó visszaelmélkedett a régi szép időkre, amikor még délcegen állt a kormánykerék mellett, de a Kapitánynak asse volt jó. Mindig ráparancsolt, hogy álljon szembe vele és két kézzel használja. Megtette, mert alá volt rendelve, de vonatodott és húzta a száját. Ilyesmikre gondolt, meg másmilyesmikre. Volt ideje, különösen csappanékony napokon. Később persze kiderült.
Máskor meg azt időzte fel, amikor a hajó léket kapott. Almalét, szőlőlét, miegyebet. Üdítő élmény volt! Csak úgy özönlöttek a levek a raktárból a raktérbe. Ám a szükség most félbeszakította a megemlőzéseit. „Na fijam, Péntek” – dörmögte elhalóan. „Volnál szíves megpixálni a parazsat a Kandóban?” „Rögvest” – vélte a megszólított, nem habozván többet néhány szekundánál. És föléledt, csak úgy ontotta a hőt.
Minthogy kissé már unta a hajótörök létet, a Krúzó egyre inkább naphosszat kémlelte a horizontot a legmagasabb szirtről, már amikor ráért. Amikor nem, akkor éles szemű madarakat bízott meg ezzel. Két kémlelője is volt: a nappalija egy szirti sas (merthogy nomen est omen), az éjjelije pedig egy kacsa.
Jóval később, kedvenc klubjának bőrkarszékébe süppedve, elnéző mosollyal emlélegzett vissza hihetetlen kalandjaira. „Valóban megesett mindez?” Meg. Még könyvet is írt róla, egy galandlegényt. Fontolgatja a kiadását, ha nem jár sok kiadással. | |
| 1428. | [tulajdonos]: belül, kívül | 2018-08-11 23:59 | Szelíden, csöndesen elgondolkodom néha, hogy míg itt mi néhány tucatnyian, egy tripla biztonságos üvegbuborék belsejében késhegyre menő vitákat folytatunk az élet olyan létfontosságú összetevőiről, mint rímkényszer, közhely, anakronizmus, intertextualitás, központozás - addig egy nálunk sokszorosan műveletlenebb, kulturálatlanabb, civilizálatlanabb embercsoport érzi úgy szent meggyőződéssel, hogy jogosult már nem naponta, hanem óránként kiszorítani, megalázni, leköpdösni bárkit, aki merészel ujjat húzni velük vagy ellentmondani nekik.
Természetesen csak viccelek... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1427. | weinberger: ennyi | Francesco de Orellan: Re: dobórejtély | 2018-08-11 14:22 | | Pontosan ennyi kell egy "Bingó" minősítéshez. A szükséges háttérismeret lényege az, hogy az olimpiai dobódöntőkben a legjobbaknak hat-hat kísérletük van. Hamarosan jön egy újabb sport témájú rejtély. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1425. | [tulajdonos]: dobórejtély | 2018-08-11 11:16 | A litván dobóatléta élete első olimpiai döntőjében a harmadik legjobb ereményt érte el, amivel bronzérmet szerzett. Ettől fellelkesedve, szorgalmasan készült a négy évvel későbbi második szereplésére. Be is jutott a döntőbe, de minden erőfeszítése ellenére ezúttal csak a hetedik legjobb eredményt érte el. Mégis elégedett lehetett a saját fejlődésével, mivel ezúttal sikerült javítania: ezüstérmet szerzett.
Senkit nem zártak ki, minden dobás érvényes volt, utólag sem vették el senki érmét. Akkor hogy lehetett ez? | |
| 1424. | [tulajdonos]: honorál | 2018-08-10 17:47 | | A felsőfokú tanintézményeknek csak egyik funkciója, hogy igyekeznek megismertetni a hallgatókat egy adott szakterület minél szélesebb és lehetőleg minél mélyebb tudnivalóival. Legalább ennyire fontos általános rendeltetésük, hogy elsajátíttassák velük a tudatos, elemző, logikus gondolkodás képességét és készségét. Aki ebben kiemelkedő eredményt ér el, azt akár maga az intézmény, akár külső támogatók - na vajon mivel honorálják? Kiemelt ösztöndíjjal. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1423. | weinberger: jövőkép | Zúzmara: Gratulálok | 2018-08-09 21:41 | | Köszönöm, kedves Gabi. Valóban örülök, hogy olvassák. Egyszer rászántam az időt, és a legelejétől kezdve minden saját bejegyzésemet (a világoskék hátterűeket) kigyűjtöttem egy szerkeszthető, kereshető állományba. Ez most már a 80 oldalt közelíti. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1422. | Zúzmara: Gratulálok | 2018-08-09 21:21 | Kedves Miklós!
A látogatottságból is látszik, mennyire tetszik a naplód. Hamar meglesz a következö 100 ezer. :) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
