NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-12-26 05:59 Összes olvasás: 159428| 1438. | [tulajdonos]: rövid mese | 2018-08-14 16:28 | A szegényember legkisebb fia kilépett a kapun, de még három lépést sem tett, megszólította őt a csendbiztos.
- Hová, hová, szegényember legkisebb fia?
- Mán én csak megyek világgá.
- Megérkeztél. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1436. | weinberger: vicinális dugó | Duma György: Dugókrúzó | 2018-08-14 12:40 | | Valóan kár, kedveltem Tamás stílusát versben is, kívül is. A mintát amúgy John Lennontól vettem, az "In His Own Wright" című gyűjteményből, amelynek sok darabját magyarul is kiadták. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1435. | Duma György: Dugókrúzó | [tulajdonos]: A Krúzó | 2018-08-14 12:26 | Sör-luk Holmész és társai jutnak eszembe, amikor ilyet olvasok.
Kár, hogy Kaboldy Tamás barátom, aki nem képes különbséget tenni a szerkesztői értékelések és a valóban fontos dolgok között, már nem jár erre, mert ezt szerette volna.
Kár, hogy ez csak egy versportál, mert az irodalom ennél sokkal tágasabb hely. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1434. | weinberger: áthat(ol)ó | Pálóczi Antal: KÖSZÖNÖM A FIGYELMET | 2018-08-14 09:16 | | Ez szellemes, Antal, díjazom. A születésem napját figyelembe véve 24 órán múlt, hogy nem Szűz, hanem Mérleg lettem. Lehet, hogy a korszak versárama rajtam is áthatolt, csak hát az asztráltestemen átlibegve nem lelt ellenállásra, ezért nem is fejthetett ki teljesítményt. (Emlékeztetőül: a villamos teljesítmény egyenesen arányos a [vers]áram négyzetével és az ellenállással.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1433. | Pálóczi Antal: KÖSZÖNÖM A FIGYELMET | 2018-08-14 09:05 | | Én már (veled ellentétben) nem vagyok "szűz", Weinberger. A korszak versárama áthatolt rajtam. Ezért nem lehet ugyanaz a véleményem, mintha még a "térdem között szorítanám a kalmophirint". (Okos orvos ezt ajánlja fogamzásgátlónak.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1432. | weinberger: hagyjuk | Pálóczi Antal: NÁLAM TÖBBET ERRŐL | 2018-08-14 08:40 | | Aligha gondoltam, Antal, hogy ennyire terjedelmes reagálást vált ki valakiből mindaz, amit megfogalmaztam. Természetesen e válasz előtt végigolvastam a hivatkozott helyen. Tudomásul veszem, hogy a véleményed az, ami - (kevéssé) remélve, hogy ez kölcsönös. Az sem baj, ha nem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1431. | Pálóczi Antal: NÁLAM TÖBBET ERRŐL | 2018-08-14 08:17 | Válaszom: "Nagyjából" ezt nem olvashattad sehol Weinberger. Mindig csak szó szerint idézve olvashattad és mindig egy adott vers adott szövegkörnyezetére vonatkoztatva.
Miért nem az adott esetet idézted?
A kommentem, teljes terjedelmében, a A VERS LEGYEN VELETEK naplóban olvasható. | |
| 1430. | [tulajdonos]: utoljára a bírálatokról | 2018-08-14 07:16 | Nem először olvasom érvényesnek szánt bírálói javaslatként nagyjából a következőket: „Próbálja meg elhagyni a központozó karaktereket, a nagybetűket: egységesebb lesz a szövegkép. Nem kell annyira mereven ragaszkodni a szigorú nyelvtani szabályokhoz.” Megszívlelendő tanácsok. Annyira ronda, amikor a szép tiszta szövegsorból petyhüdt vesszők lógnak le, vagy égbe törő nagybetűk ágaskodnak! Ahol lehet, érdemes egyszerűsíteni, hát nem? Hidat építesz? Ne szegecseket dugjál a furatokba, hanem műanyag tipliket. És nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod a hőtágulási szabványt meg a szélterhelést.
* * * * *
Szerencsére akadnak már terjedelmes bírálatok, gazdag tárházai a jobbító szándék megnyilvánulásának. Vajon a beküldött szöveg váltja ki őket, vagy a szöveg által a bírálóban keltett képzetek? Némi támpontot ad az a tény, hogy a nyilvánvalóan figyelmesen átnézett és testületi döntéssel a megfelelő tárolóba sorolt szövegekben nem is egyszer akadnak (maradnak) elütések, egyértelmű helyesírási hibák, figyelmetlenül használt írásjelek. Néhány esetben felhívtam ilyenekre a figyelmet, javasolva a javításukat; ezt sem fogom többé tenni. Vagy észreveszik őket a szavazók, vagy nem. Végül is nem annyira fontosak, hiszen csupán a munkájuk minőségéről van szó. [100610]
| |
| 1429. | [tulajdonos]: A Krúzó | 2018-08-13 10:30 | Amikor Robinzon észlelte, hogy a lakattalan szigete többé nem lakattalan, rögtön szóvá tette. „Mivel ma jelentél meg, legyen a neved Péntek!” – döntött. „És ha tegnap tanárkodtunk volna, sőt még annak előtte?” A kérdés logaritmikus volt, enyhe skót anapesztussal. „Nix ha”, vágta el a további tanárgatás fonalát Robinzon. „És mától fogva viseljen árnyékkötőt, ha kérhetem. Ez pamacs!”
A bentszülöttnek vajon mit volt mit ennie, tudomásul vette. Tengették tovább a napjaikat, ahogy eddig, csak már tudták. „Péntek fiam, ösmered a Morze-jeleket?” „Aligha”, záporozott a válasz. „Kár, mert akkor nehezebb lesz a dolga a nemtőhajónak.”
És pengették tovább. Vadra vadásztak, halra halásztak, madárra madarásztak. Rovarásztak is, ha kellett. Kellett. De persze ott voltak a bogyók, a gyümölcsök, az ültetmények. És persze az óceán ide s tova különbféle tárgyakat sodrott partra a hajótörmelékből. Olykor egy mozsártörőt, máskor egy szögmérőt, egy orrszarvúagyarat, porított tarhonyakonzervet, Épp mindig, amit kellett.
Csapadékosabb napokon a Krúzó visszaelmélkedett a régi szép időkre, amikor még délcegen állt a kormánykerék mellett, de a Kapitánynak asse volt jó. Mindig ráparancsolt, hogy álljon szembe vele és két kézzel használja. Megtette, mert alá volt rendelve, de vonatodott és húzta a száját. Ilyesmikre gondolt, meg másmilyesmikre. Volt ideje, különösen csappanékony napokon. Később persze kiderült.
Máskor meg azt időzte fel, amikor a hajó léket kapott. Almalét, szőlőlét, miegyebet. Üdítő élmény volt! Csak úgy özönlöttek a levek a raktárból a raktérbe. Ám a szükség most félbeszakította a megemlőzéseit. „Na fijam, Péntek” – dörmögte elhalóan. „Volnál szíves megpixálni a parazsat a Kandóban?” „Rögvest” – vélte a megszólított, nem habozván többet néhány szekundánál. És föléledt, csak úgy ontotta a hőt.
Minthogy kissé már unta a hajótörök létet, a Krúzó egyre inkább naphosszat kémlelte a horizontot a legmagasabb szirtről, már amikor ráért. Amikor nem, akkor éles szemű madarakat bízott meg ezzel. Két kémlelője is volt: a nappalija egy szirti sas (merthogy nomen est omen), az éjjelije pedig egy kacsa.
Jóval később, kedvenc klubjának bőrkarszékébe süppedve, elnéző mosollyal emlélegzett vissza hihetetlen kalandjaira. „Valóban megesett mindez?” Meg. Még könyvet is írt róla, egy galandlegényt. Fontolgatja a kiadását, ha nem jár sok kiadással. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
