NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 00:20 Összes olvasás: 81101| 844. | [tulajdonos]: hozzávalók | 2023-01-13 18:00 | Weöres Sándor: A MESÉRŐL
A meséhez mennyi unalom kell,
hogy a boszorkányos madarak
röppenjenek izgatott seregben
s aprót-nagyot mulattassanak.
A meséhez mennyi szánalom kell,
mennyi gyűlölet és sérelem,
hogy a gonosz mind pokolba vesszék,
a jó végül győzelmes legyen.
A meséhez mennyi bizalom kell,
hogy kavics-mód sok legyen a kincs,
és a mondott rózsa illatozzék,
és nyisson az álmodott kilincs.
A meséhez mennyi félelem kell,
kályha mellett, hol semmi veszély,
minden zugból manó leskelődjék,
torkot tátson odakinn az éj.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 843. | vajdics: jav. | 2023-01-11 13:47 | | A-boldogság-szerszámaiból egy betű híján a-bolondság-szerszámai lett a címben. Mondanám, hogy véletlenül. | |
| 842. | [tulajdonos]: a-bolodgság-szerszámai | 2023-01-11 13:45 | „Az ember különféle szerszámai között kétségkívül a könyv a legbámulatraméltóbb. A többi mind testének meghosszabbítása. A mikroszkóp, a távcső a látásé, a telefon a hangé, aztán itt van az eke és a kard, ami az emberi kar meghosszabbítása. Ám a könyv egészen más: a könyv az emlékezet és a képzelet meghosszabbítása. (…)
Én húsz éven át az angol irodalom professzora voltam a Buenos Aires-i Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Mindig azt mondtam tanítványaimnak, hogy ne csináljanak bibliográfiát, ne olvassanak kritikákat, olvassák magukat a műveket; lehet, hogy keveset fognak belőlük érteni, de élvezni fogják az olvasást, és mindig hallani fogják valakinek a hangját. Azt mondanám, hogy egy szerzőből a legfontosabb a hanglejtése, egy könyvben a legfontosabb a szerző hangja, az a hang, ami hozzánk szól. Életem jó részét az irodalommal töltöttem, s azt hiszem, hogy a boldogság egyik formája az olvasás; a másik, gyengébb formája az írói alkotás vagy amit alkotásnak nevezünk, amely az olvasmányaink emlékének és felejtésének keveréke.” (Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 840. | [tulajdonos]: köszönet-és-BÚÉK | 2022-12-26 23:39 | Kedves Anna!
Köszönöm, hogy feltetted a Halmosi Sándor sikeréről szóló hír magyar változatát is. Én angolul találtam, és valóban nem vesződtem azzal, hogy "magyarítsam", vagy hogy utánanézzek, nincs-e meg a mi gyönyörű nyelvünkön is. Így úgy tűnhetett, hogy csak azokra gondolok, akik értek az angolt. Szerencsére több szem, többet lát, és hála neked több emberhez eljut a jó hír.
Békés ünnepeket kívánok: Anikó | |
| 839. | [tulajdonos]: TD | 2022-12-22 13:42 | Tandori Dezső
Alsóváros
Aki így tudná, mozdulatlan is,
követni egy félreeső, kopott
utca ívét, s csak egyét, bármikor
meg is halhatna már. Mint ez a mészkő-
fal, úgy hajolna, hogy az út ívét
saját megdőlésén érezze, s aztán
ablaktalan is nézhesse örökké.
Én még hiába járok itt, hiába
tudom, hogy itt a macskakövek is
az idő apró süllyesztői: mégis,
bennem még tarkább képek gomolyognak;
hiába ejt meg két különbözőn
magas szomszédos háztető aránya,
mint mérleg két tányérja, melyeket
az ég kéksége egyensúlyoz: bennem
inganak még a kisebb dolgok is.
Hanem azért már eljövök ide.
Bemegyek az idegen kapukon,
és alágerendázott folyosókról
nézem a kicsi belső tereket.
Olyan jó akkor felfedezni egy
falrepedésből kinövő ecetfát,
oly jó hinni, hogy a lélektelen
kő is rést enged magán, mintha a
mulandóságot irigyelné tőlünk.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 838. | Bátai Tibor: RE: köszönet | 2022-12-20 13:57 | | Kedves Anikó, örülök,hogy hasznosnak találtad bejegyzésemet. Jó olvasgatást kívánok, a közelgő ünnepekhez minden szép & jó befogadására és átélésére kész lelkiállapotot, az újévre pedig sikeres és boldog 2023-at. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 837. | vajdics: köszönet | Bátai Tibor: RE: stb. (Tandori) | 2022-12-20 09:57 | Kedves Tibor!
Hát, már csak ezért is érdemes volt feltenni Farkas Zsolt provokatív írását. Hogy ezt az ajánlást tőled megkaphassam (54 évvel a kötet megjelenése után). Elmentettem, lesz mit olvasni az ünnepek alatt.
Köszönöm. És áldott ünnepeket kívánok! Neked és mindenkinek.
Vajdics Anikó
(A biztonsági kód: b68e -- vö.: A Töredék Hamletnek első kiadása 1968-ban jelent meg) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 836. | Bátai Tibor: RE: stb. (Tandori) | 2022-12-19 13:44 | | Nem tudom ismered-e, olvastad-e Tandori 1968-ban, harminc évesen megjelent legelső kötetét, a "Töredék Hamletnek" címűt ( https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/TANDORI/tandori00001a_kv.html ).
Ebben és ezzel T. akkorát gurított (és nem csak szerintem --- ő maga "a mindenkori filozófiai-gondolati költészet egyik legjobb teljesítményeként" tekintett vissza rá), hogy nyilván nem lehetett überelni.
A sokak által nagyobbra becsült és ájulásig tisztelt későbbi Tandori-írások számomra csak (igaz, bőséges, talán túlontúl is bőséges) háttérinformációval szolgálnak a "Töredék Hamletnek" szerzője életéről, pszichéjének működéséről, belső világáról.
| |
| 835. | [tulajdonos]: stb. | 2022-12-19 10:52 | "Az élet véges. Az ember hisztérikus. Ezért az ember nem nyúl Tandori-könyvhöz. Vagy ha igen, nemsokára leteszi. Ne csinálják ezt vele. Túl bőbeszédű, túl sok idő, és nem éri meg. Vagyis más sokkal jobban megéri. (Talán kicsinyes bosszúból) számomra végeredményben meglehetősen „lisible” (Barthes) a Tandori-irodalom, különösebb „scriptible” flikkflakkok nélkül, laza, kényelmes, eseménytelen, tét és kockázat nélküli írás. Könnyen olvasható. Kiegyensúlyozott, bensőséges, szeretetre méltó világot tár fel. Az, hogy Tandorit nem olvassa az ember, nem stilisztikai, és mégcsak nem is tematikai ezoterizmusában rejlik, hanem abban, hogy túl hosszú. Ahhoz képest, hogy mennyi van benne. S emiatt lesz végül is „végtelenül fárasztó olvasmány” (Radnóti). Az (író)ember ezt nem teheti meg az (olvasó)emberrel. Eltehénkedik. Nagy test, kis élvezet. Értelmes program lehet, hogy „mindent, de mindent ezen a [saját]világon le kell írni”, ám aki ezt ambicionálja, nem várhatja el, hagy – kis költői túlzással – az ember azzal töltse az életét, hogy egy másik életet egyenes adásban olvas. Talán érdekes élet az, de unalmas olvasmány ez. (...)
Az a véleményem ugyanis, hogy nem lehet ennyire figyelmen kívül hagyni a – nevezzük így – hagyományos irodalomolvasói aprioritásokat. Hogy nem lehet végigolvasni a csordultig idioszinkráziákból álló nagyon hosszú beszédet. Hogy a „nembírás” fenyeget, hiába akármekkora költő Slowacki.68 Vagyis Tandori. Hogy itt valami esetleg izgalmas helyett valami biztosan olvashatatlan „irodalom” pótcselekszik. Csupa action gratuit, action direct, végeláthatatlan hétköznapiság, mintha érdekesebb lenne bármelyinkünkénél. Lóversenyezni, utazni, kártyázni, gombfocizni, bajnokságokat rendezni, madarakat gondozni, szövegeket írni biztos jó. De ezeket végeláthatatlan terjedelemben mint irodalmat olvasni biztos, hogy nem jó. Mi sem könnyebb, mint remek esztétikát csinálni ehhez, de akkor se lehet elolvasni. Legyen az „irodalom” minimális definícióinak egyike – nem, amint Ottlik írja, „az, amit kinyomtatnak”, hanem –: az, amit a szerzőn, a szedőn (számítógépes szedés esetén: a gépelőn), az olvasószerkesztőn, a rokonokon, a közeli barátokon és a műről kritikát írókon kívül legalább egy ember (nem bele- vagy -gat, hanem) elolvas, és évente legalább egy ilyen eset van, bárhol a földgolyón."
http://mek.niif.hu/01300/01378/html/tandori.htm | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
