Gazdagságunk idején
mikor a tálamra tette
a három kis darabka egyikét
visítva toltam el kezét
füstös és rossz ízű
a paprikás krumplimon
látni sem bírom
aztán aratáskor
a korán kelés
vagy féktelen nyargalásaim miatt
úgy befaltam a legjavát
hogy Papának
csak a vége maradt
( az volt az utolsó füstön főtt
amit megspórolt drága Mamám)
messze van még december
mondta nevetve Nagyapám
majd fogta a fát
és szívéből szórta
míg hagyta a nyár szagú ég
két vállán temérdek súllyal
az élet
hogy a kevés is
legyen elég
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-10-26 12:31:19
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-26 14:19:40
