Gazdagságunk idején

mikor tálamra tette
visítva toltam el kezét
füstös és rossz ízű 
a paprikás krumplimon 
látni sem bírom

aztán aratáskor
a korán kelés
vagy féktelen
nyargalásaim miatt
befaltam mind a legjavát
hogy Papának alig maradt
( az volt az utolsó
füstön pirult  ) 

messze még december
mondta nevetve  
majd fényes kaszáját
napestig legyezte
a búzatár
kabócáin

és később is hiába várta decembert
a szűk idők bármennyi farkasa
nekem akkor is szép volt a tél

most is látom  
az asztagon ülő reményeket
ahogy nyújtóznak este az
ég felé
s ahogy méred a jót
bőven
szeretve
hogy mindenből jusson
elég 





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-10-26 12:31:19
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-27 18:59:24