az utolsó alma: Halmai

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2835 szerző 38307 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Kiss-Teleki Rita: neked akartam írni
Csurgay Kristóf: Haiku
Kosztolányi Mária: széljegyzet a várpalotai katonai gyakorlótér eseménynaplójába
Vezsenyi Ildikó: Ez nem vicc
Konta Ildikó: a kicsi kert
Csapó Angéla: T. Cs. egy versére
Bara Anna: marasztaló - 2
Valyon László: Őszi szonáta
V. Szabó Mátyás: EGY MAGYAR REKVIEM (ELŐHANG) (2022)
Albert Zsolt: Csak a reggel van
FRISS FÓRUMOK

Szőke Imre Mátyás 7 órája
Pálóczi Antal 9 órája
Csurgay Kristóf 12 órája
DOKK_FAQ 12 órája
Konta Ildikó 12 órája
Kiss-Teleki Rita 14 órája
Karaffa Gyula 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 2 napja
Farkas György 3 napja
Gyors & Gyilkos 4 napja
Emilia Al-saig 4 napja
Vezsenyi Ildikó 5 napja
Tóth Gabriella 5 napja
Varga Árpád 5 napja
Albert Zsolt 5 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Szilágyi Erzsébet 7 napja
Tóth János Janus 8 napja
Bara Anna 8 napja
Bátai Tibor 10 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 3 órája
Hetedíziglen 7 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 14 órája
az univerzum szélén 16 órája
mix 21 órája
Baltazar 1 napja
Hordalék 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 2 napja
PIMP 3 napja
Sáfély 3 napja
Minimal Planet 3 napja
Zúzmara 5 napja
A vádlottak padján 5 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 5 napja
ELKÉPZELHETŐ 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2023-03-31 13:40 Összes olvasás: 53672

Korábbi hozzászólások:  
846. [tulajdonos]: Halmai2023-01-25 18:56
'„Szegény, ki nem tud rólatok, istenek!
[…]
Ti tápláltok csak abban, aki szeret,
örökkön ifjak, gyermeki lelket, és
nem hagyjátok, hogy tévelyegve
gondban a Géniusz elboruljon.”

(...)

Hölderlin verse hübriszt nem karcol: nem istentudásra tör (avagy teológiai ismereteket kér számon), hanem az istenekről nem tudókat, a létezés gyanútlan árváit szánja. Szakrális részvéte érvekkel is szolgál: a „gyermeki lélek” (mely kétségtelenül az evangéliumi lelki szegénység szinonimája) biztosítékát látja az égi kapcsolatban, s a tévelygés, a gond, a ború ellenszereként ajánlja figyelmünkbe a szeretet („aki szeret”) metafizikus távlatait.

(...) horizontális mozdulatok csak menedéket teremthetnek, hazához világnyi otthonosság kell. Isten: lelki-szellemi komfortzónánk; s nincs is más övezet, csak tartományi illúziók.

Hölderlin kortársaihoz hasonlítunk: szorongva alszunk el, és kétségbeesve ébredünk. A galaxisokat mégis egy tény átkódolja, s hajnalra készteti. Idült tavasz takarja el a nyár léptékeit, ettől megzavarodik a bőr gondolkodása. Kiszabadul a fény a belső nappalokból, a nevezetlenek így élik túl a nyelvet.

Nem elég felébredni az éberséghez: a sejteknek külön-külön kell számot tartaniok boldogságra.


„Mert ők, akiktől égi tüzünk való,
adják a szentelt kínt is: az istenek.
Maradjon hát. Mint Föld fiának,
végzetem ez: gyötrődve szeretni.”

(...)

Oximoronban összegződik a strófa tanulsága, mégsem különös ez az állapot: a „gyötrődve szeretni” érzelmi tapasztalása viszonzatlan szerelemben s családi disszonanciában is elérheti az embert.

Ennél ugyanakkor tágasabb a mű látóköre. Kín és égi tűz (lélek? lelkesedés? szenvedély? tettvágy?) polaritásában az emberi kondíció végletekre szerződött természetét ragadja meg, s általában az élet szenvedések és örömök közé kifeszített összetettségét nyugtázza.
Nem is a fölismerés, hanem a fölismeréshez kiépített viszony: a – Simone Weil kedves szavával – beleegyezés méltósága válik itt kulcsmozzanattá.

Belátni és elfogadni helyünket, helyzetünket – mégpedig a hites alázat útján-módján. Nem mutat föl egyéb lehetőséget a szöveg; s szellemtani hagyományok is ez irányú javaslatokat szoktak tenni.

Adomány, mert adták, a jó és a rossz is – mondja a hölderlini logika. S a nyomaték vigaszával illeszt jelzőt a „kín” elé: „szentelt”.

A teodicea problémakörébe torkolltunk. Ahova minden századok gondolkodói betértek már, de kijutni csak keveseknek sikerült.

A vers alanya annyiban előtte jár a múltnak, hogy kísérletet sem tesz a kudarcra.

A „Maradjon hát” beletörődő melankóliáján mégis átragyog valami.

Valaki.

Vers ragyogtatja, hogy jobban lássuk.'

(Részletek Halmai Tamás "Pascal, Hölderlin, Weil -- Kommentárok és kontemplációk" című könyvéből, Napútonline)


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-03-31 20:12   Napló: Bátai Tibor
2023-03-31 15:30   új fórumbejegyzés: Szőke Imre Mátyás
2023-03-31 13:28   Új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2023-03-31 13:23   Új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2023-03-31 11:03   új fórumbejegyzés: Csurgay Kristóf
2023-03-31 11:01   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2023-03-31 10:45   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2023-03-31 10:45   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2023-03-31 10:44   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2023-03-31 10:36       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilvási István a jel fele