NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2025-11-08 10:07 Összes olvasás: 83183| 850. | [tulajdonos]: "nem-át-henm-végig" | 2023-01-31 15:45 | Akárhányszor fellépek a DOKK-ra (mivel Annuskaként a Hetedíziglenben játékvezető lettem, most sűrűbben, mint máskor), megindítóbbnál megindítóbb Filip Tamás-versekkel találom szembe magam. Most ezzel:
Filip Tamás: Levéltöredék
Petőcz András születésnapjára
Nem emlékszem, hogy kezdődött.
Talán el se kellett kezdődnie: egyszer
csak volt. A vizet fodrozó rezdülésekből,
a levegő gyűrődéseiből valami lett.
És láttuk: a rezgéseknek teste van,
a rémült szürkeség fölé egy híd feszül.
S mert láttuk: mi vagyunk a bizonyíték ---
Hajnal van: gyaloglok rajta, nem át,
hanem végig – mintha párbajra mennék,
pedig nincs nálam se kard, se pisztoly,
még a szavaim is versekbe bugyoláltam.
De mégis: gyönyörű ez a hajnali jelenlét!
Talán a börtönfilmet néző rabokra
gondoltam akkor, a séta külön
ajándék nekik s nekem.
Az ég fölött festett, kazettás mennyezet,
nézem a halványodó csillagképeket,
és a múlt lassú örvényeibe kapaszkodom.
A vers a zárójeleket feltöri,
a gondolatjeleid terelővonalán megyek,
és szembenézek a kettőspontjaiddal.
És nem tudom, álarc mögül van-e mód
vallomásra, lehet-e párbeszéd
két szereplő között? Mondjuk így:
(félre) Értelek, barátom!
S most, hogy ezt kimondtam, annyi
minden jöhetne még: írhatnánk
újrapapírra újraverset, és révülten
néznénk közben egy arcot, mely
kezdetben tünékeny, majd egyre inkább
jelen van, egyre rajzosabb, néznénk és
belevesznénk ebbe a mérhetetlenül
szépséges arcba, és tudnánk,
most születünk.
Kötetben: Jelenlét50 Petőcz András ötvenedik születésnapjára (Bp. 2009)
Kiadó: Spanyolnátha
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
