A vágyak megtévesztik az embert, álomvilágban élni szinte bűn. De akit az Isten egyszer megvert tüskét ereszt, olyan lesz mint a sün. Ideje tüskéimet elhagynom, ha szeretnének, meg tudnám tenni. De szerethető vagyok-e vajon így, hogy a szívem helyén nincs semmi? Jól tudom, az időm gyorsan lejár. El is hagyom a tündérmeséket. Tudnom kell azt, meddig a határ. Gagyi-szonettem itt ér most véget.
Nevetek, született tizennégy sor, még sem ünnepel meg az utókor.
a sötétség a nappalt kicselezte ősz van korán itt az este a hajnalok deresek gyakran leszáll a köd ujjaival tejfehér hálót köt a szűrt nappali fényben szemem káprázik tán salétrom virágzik a ház oldalán
Már megint buta voltam, vitát generáltam a mindenkié blogban. Kishitűségemmel magyarázható. Annyi a múlandó versem, hogy joggal gondolom, nem vagyok jó versíró. A giccsességtől pláne félek. Hiteles szeretnék lenni. Remélem, nem fogok összeugrasztani senkit e témában.
valahogy írni kéne egy verset ne legyen giccses klisé címe legyen mondjuk izé eközben lógok a szegen s azon elmélkedem (igen) hogy írni kéne egy verset de meg is írom ne féljetek még ha inam szakad is jaj csak ne legyek hamis verset írok rímkényszerest elolvasod ha nem vagy rest mondtam szarok a rímek írni kéne...
