NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-10-29 09:00 Összes olvasás: 5017721. | [tulajdonos]: II. rész | 2019-09-24 10:19 | Sóderirodalom Domokos Mátyás a nyolcvanas években még csak versírógépről beszélt, viszont ma már a próza is nagyüzemben íródik; lássunk csudát, a regényszegény magyar irodalom regényt is termel ijesztő bőséggel. Dobozi Eszter két nagy csoportról beszél az álírók kapcsán, az irodalmilag kevésbé iskolázott réteg giccsirodalmáról és a főiskolák, egyetemek körüli “sóderirodalomról”. A harmadik kategória, egészítem ki a sort, a média és a piac határán helyezkedik el; ez esetben az iparos író egy sikeres külföldi bestsellert magyarít; megjelenő könyvét azonban mindjárt a borítón, médiasztárok társaságában jó nevű művészek, esztéták stb.-k nagyszerű regényként ajánlják. “Az irodalmi világ tudja, mennyire kell komolyan venni a dicséreteket, az olvasó azonban nem” – jegyzi meg Dobozi Eszter. Vajon az irodalomkritikának feladata volna-e, hogy helyére tegye a dolgokat, megmondja a dilettánsról, hogy dilettáns, egy nagyszerűnek ajánlott regényről, hogy közönséges bestseller, annak is középszerű? Mindez azért működhet, írja Dobozi Eszter, mert megszűnt a belső kontroll, a céh tisztelete és megszűnt az értékek konszenzusa. “S felelős-e az irodalom mindezért? Az irodalmat művelők és szervezők – a kialakult helyzetért?” – kérdezi. Természetesen nem önmagában az amatőr író a felelős, ő csupán kóros önértékelésben szenved, a szellemi környezet pedig taníthatóan példás toleranciát tanúsít az önmegvalósítás eme előfordulásával szemben. Az aggódó irodalmárban fölmerül a kétely, hol az értékek határa, s kinek van szakmai, erkölcsi alapja megállapítani ezt a határt. Dobozi Eszter nagyon körültekintően fogalmaz, s határozott értékítéletében a magyar irodalom legnemesebb hagyományaihoz nyúl vissza, egy konszenzusként elfogadott irodalmi értékrendhez. Ugyanakkor azt is tapasztalja, hogy az általa követett és követendőnek tekintett “régi értékrend” már nem föltétlenül mérvadó. A “répa” irodalomnál például azt látja, hogy “komoly esztéták (kiem. tőlem, P.Gy.) foglalkoznak velük. Új korszakot jósolván megjelenésükkel az irodalomban. Az anonimitás új korszakát. Amikor is az irodalom olyan társasjátékká válik, amelybe bárki bármikor beszállhat a maga ötleteivel. Bedobhatja a répát.” Vagyis nem csupán intézményesül, de ideologikusan is legitimizálódik az álirodalom, megkapja a céh pecsétjét, s innentől valószínűleg nem álirodalomról kell beszélnünk, hanem az irodalom fogalmának a bővüléséről – talán. A szokásos kesergésen túl – dilettánsok mindig voltak, az aggódók örökké féltették tőlük az irodalmat –, valami lényegesen megváltozott tehát, többé-kevésbé intézményi jóváhagyással, olykor szorgalmazásával, vagy legalább is az irodalom intézményeinek nem kifejezett ellenzésével.
| |
20. | [tulajdonos]: Teljes | 2019-09-24 10:18 | A “dilettánsok már a spájzban vannak” Mit tehet egy kritikus az irodalmi nagyüzemben? Dobozi Eszter a Forrásban érzékletes és nagyon pontos diagnózist készített egy, a kortárs magyar irodalom körül eluralkodó jelenségről. Arról a mindeddig – és bizonnyal ezután is – a maga komolytalansága miatt súlytalannak tartott és nem kezelt jelenségről, mely szerint napjainkban a műkedvelő és az epigon irodalom áradásszerűen megszaporodott. Kimutatja, hogy míg korábban, a két háború között, illetve a hetvenes-nyolcvanas években az amatőr irodalom, ahogy az amatőr színjátszás, táncmozgalom, amatőr képzőművészet, amely nem egy esetben kifejezetten progresszív volt, elfogadta a maga helyi értékét, ma már nem elégszik meg ennyivel, ellenállás nélkül tör előre, vagyis a “dilettánsok már a spájzban vannak”. Ezek az amatőr vagy egyszerűen csak ál-írók igen eredményesen tudják az érdekeiket képviselni, egyesületeket, lapokat, folyóiratokat, díjakat alapítanak, sikerrel pályáznak nemcsak a pénzvilág mecénásainál, de a művelődési minisztérium alapítványainál is. Nemcsak az ún.vagy elit irodalom szerepében tetszelegnek, hanem már a magas irodalom intézményeit is szép lassan vagy kellő pofátlansággal benövik. (Most ne idézzük Ortegát.)
| |
19. | [tulajdonos]: Hu! I. | 2019-09-24 10:12 | A “dilettánsok már a spájzban vannak” Mit tehet egy kritikus az irodalmi nagyüzemben? Dobozi Eszter a Forrásban érzékletes és nagyon pontos diagnózist készített egy, a kortárs magyar irodalom körül eluralkodó jelenségről. Arról a mindeddig – és bizonnyal ezután is – a maga komolytalansága miatt súlytalannak tartott és nem kezelt jelenségről, mely szerint napjainkban a műkedvelő és az epigon irodalom áradásszerűen megszaporodott. Kimutatja, hogy míg korábban, a két háború között, illetve a hetvenes-nyolcvanas években az amatőr irodalom, ahogy az amatőr színjátszás, táncmozgalom, amatőr képzőművészet, amely nem egy esetben kifejezetten progresszív volt, elfogadta a maga helyi értékét, ma már nem elégszik meg ennyivel, ellenállás nélkül tör előre, vagyis a “dilettánsok már a spájzban vannak”. Ezek az amatőr vagy egyszerűen csak ál-írók igen eredményesen tudják az érdekeiket képviselni, egyesületeket, lapokat, folyóiratokat, díjakat alapítanak, sikerrel pályáznak nemcsak a pénzvilág mecénásainál, de a művelődési minisztérium alapítványainál is. Nemcsak az ún.vagy elit irodalom szerepében tetszelegnek, hanem már a magas irodalom intézményeit is szép lassan vagy kellő pofátlansággal benövik. (Most ne idézzük Ortegát.)
| |
18. | [tulajdonos]: persze | Efmint: kiemelt | 2019-09-23 16:56 | Nyilván! :-) Gondoltam én! Majd ott is leszel egyszer! :-) | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül15. | Efmint: hajjajj | 2019-09-23 15:22 | Feljövök a Dokk.hu - ra, és hát egyből a Széltoló a kiemeltekben, ráadásul tőlem. Skandallumnak érzem. Több kutyát, kevesebb SFerencet, én azt mondom! :- )) | |
14. | [tulajdonos]: áll-e az ál? | 2019-09-23 14:51 | "egy költészeti portálon vannak, akik névvel és képpel ellátva mindenről szót ejtenek, (önmagukról leginkább), orrba-szájba projektálnak, megsértenek, kioktatnak, megsértődnek, megbocsátanak, mert a nyugalom a legfontosabb, vagy nem tudom miért, csak a költészetről alig ejtenek szót, de ha igen, akkor jót vagy halványan semmit," - írja Pink Blanksy nyilván rólam. Köszönöm ezt a jó kis "személyiség meót" neki. Nyilván nem szépített benne. El sem hallgatott semmit. Egyébként okos, megszívlelendő dolgokat írt volna a Nagyítóba, csak egy kicsit "sokk" volt mindent egybevetve, és "érvénytelen" is. De nem mondom, hogy minden hagyomány nélküli. | | Olvasói hozzászólások nélkül13. | Vezsenyi Ildikó: nahát | 2019-09-23 13:28 | Hahaha! Legalább, a Ferié! Csak nem tán a motor ízlésén múlik! Azt hittem sokkal gépiesebb! :-)
Az eb, jó ötlet! | | Olvasói hozzászólások nélkül12. | Kosztolányi M.: :) | 2019-09-23 13:19 | .... hahaha, két napja nyomkodom, de a fotókon még én sem találkoztam magammal, mint ahogy Ildikóval sem. Ferivel párszor igen. Legközelebb felteszem a német juhászunkét, nagyon szép kutya, hátha kiválasztódik :) :) ....habár nem biztos, hogy ezen múlik, Mitykával többször is találkoztam, pedig ő sem fotogén annyira :) :) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|