NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-04-18 12:29 Összes olvasás: 104727| 31. | [tulajdonos]: legkisebb közös többszörös | 2018-06-29 16:30 | Ámde. Az nem valószínű, hogy egy többszörösen hasadt személyiség hasonló játékos megoldással („comiculus”) meg tudna szabadulni a szörnyeitől. Egyetlen esélye lehet: elég okos ahhoz, hogy felfogja, „társai” nem fejlődnek, nem öregszenek és nem tanulnak a kudarcaikból, így nem lehetnek valódi, hús-vér emberek, csak a saját kivetülései.
Mint a játékelmélet atyja, a Nobel-díjas Nash (a munkássága vizsgatétel volt a Közgázon), aki nem hajlandó interakcióba lépni az őt kísérő személyiségeivel, így azok némaságra és cselekvésképtelenségre kárhoztatva békén hagyják őt is és az környezetét is.
Vagy, mint a krónikus szeretethiányban szenvedő Münchausen báró, aki saját hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból, felfogván, hogy a mocsár más, mint az általa kitalált betegségek, abba bele is lehet halni.
| |
| 30. | [tulajdonos]: comiculus | 2018-06-29 12:56 | Ha a gyereknek, aki szörnyeket lát a sötétben, azt mondjuk, ne féljen, nincs ott semmi, csak annyit érünk el, hogy a gyerek legközelebb nem meri elmondani, mit lát ott, ahol más (az okos és tapasztalt felnőtt, például), nem lát semmit. Titokban fél tovább. Abban a világban, amelynek létezését az okos és tapasztalt felnőtt nem fogadja el.
Ha a gyerek szörnyet lát a sötétben, akkor az a szörny létezik, és egyetlen dolgot tehetünk: segítünk neki megküzdeni vele. A szörnyekkel való küzdelemnek pedig igen hatásos módja, ha nevetségessé tesszük őket. Az óriáspók lábára, mint Ron a Harry Potter-ben, görkorit képzelünk, a rettegett férfitanárt a nagymamánk ruhájába bújtatjuk és piros ridikült gondolunk a kezébe, a halál elől szurokba és tollba hempergőzünk, hogy amikor megjelenik, hanyatt-homlok meneküljön előlünk ijedtében.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 29. | Duma György: Javító intézet | Vajdics Anikó: javíthatatlan | 2018-06-29 11:25 | | Tudja, kedves Anikó, én is csak olyanokat próbálok megjavítani, ha ugyan ez a legjobb szó rá, akiket érdemes. (És, talán nem ingem, de láttam én a héttornyot, kívülről, belülről. SZőke volt és másfél mázsa :-) )) | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 27. | Vajdics Anikó: javíthatatlan | Duma György: Don't cry | 2018-06-29 10:00 | Nehéz engem megbántani, kedves György.
Egy ideje ismétlődő hangulatokat figyel meg nálam, bizonyára azt is megfigyelte, hogy csak azzal "vitatkozom", akivel érdemes.
"a témaválasztásaink nem függetlenek az adott pillanatbeli lelkiállapotunktól." Nem. De hol van már az a "pillanat", mire vers lesz belőle! Én fényévekkel tudok arrébb libbenni egy adott állapottól, mire ide kerülök, ebbe a kikötőbe.
Ön folyton meg akar engem javítani. Ne csodálkozzon, ha kapálózok. Igaz, akkor is kapálóznék, ha elrontani akarna.
A.
Ui,: Amikor verset ír az ember, nem írni volna jó. És : mindenki be van a héttoronyba zárva, az is, aki úgy tesz, mintha ő nem lenne sosem.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 26. | Vajdics Anikó: otra vez | 2018-06-29 09:38 | Megittam a délelőtti kávémat, nekiugrom még egyszer az előbbi levélnek:
Kedves György!
A lányáé a jó, mert pontosabb és egyszerűbb -- ugyanolyan természetesen egyszerű, mint az eredeti. Köszönöm, hogy megajándékozott vele. A fordítók (köztük én is), néha hajlamosak túlfordítani a verset. A Terebess-fordításokról nem tudtam, pedig spanyol-szakosként tudnom kellett volna róla.
M. Kiss Gábor hasonló hangulatú, Tér Kép Tájoló (III.) című verse miatt vettem elő Octavio Paz-"haikut", kissé meggondolatlanul.
A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 25. | Vajdics Anikó: gracias | Duma György: mese | 2018-06-29 09:35 | Kedves György!
A lányáé a jó, mert pontosabb és egyszerűbb -- ugyanolyan természetesen egyszerű, mint az eredeti. A fordítók (köztük) én is, néha hajlamosak túlfordítani a verset. Köszönöm, hogy megajándékozott vele. A Terebess-fordításokról nem tudtam, pedig spanyol-szakosként tudnom kellet volna róla.
M. Kiss Gábor hasonló hangulatú, Tér Kép Tájoló (III.) című verse miatt vettem elő Octavio Paz-"haikut", kissé meggondolatlanul.
A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 24. | Duma György: Don't cry | [tulajdonos]: Don’t cry for me, please | 2018-06-28 17:23 | Kedves Argentina!
Nem az első eset, amikor egy alkotást szó szerint veszek, és természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindnyájan írkálunk mindenfélét, össze-vissza, ha magunkról, ha másról.
Azonban a magam tapasztalata az, hogy a téma választásaink nem függetlenek az adott pillanatbeli lelkiállapotunktól.
Remélem, nem bántottam meg. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 23. | Duma György: mese | [tulajdonos]: mese | 2018-06-28 17:18 | A fövenyen
madárnyom-írás:
a szél emlékei.
(Ez a Terebess fordítás)
Madárláb írta
emlékek a homokban:
a szél álmai.
Ez Anikóé, másutt.
Ha a lányom nyers fordítását veszem alapul:
A homokon
Madarak írása
A szél emléke(i)
akkor Terebess valószínűleg közelebb áll az eredeti szöveghez, de én hiszek a költői szabadságban a fordító esetében is.
(Még jó, hogy nem a szél árnyéka! :-)
| |
| 22. | [tulajdonos]: Don’t cry for me, please | 2018-06-28 13:24 | Kedves György!
Idézem: "... mint akit bezártak (magát zárta be) valahová, és próbálna kitörni, új irányt szabni az életének."
Baltazar egy korábbi bejegyzésével szeretnék válaszolni (az előbb még tudtam a számát, de mire írni kezdtem, elfelejtettem, nem keresem elő újra): "Sokszor keverik össze a teremtményt a megalkotójával."
A verseim alanyai önálló életet élnek, külön univerzumba tartoznak. Van közöm hozzájuk, ismerem a feléjük vezető féreglyukakat, de nem vagyok velük azonos. Visszatérő modellem az egyik szomszédasszonyom. Ha vele beszélgetek, abból mindig születik valami. Jó esetben csak tünkány vagy boszordér. Máskor ijesztőbb teremtmények.
Szóval, Zoárd, amíg maga a torzszüleményeim lelki üdvéért aggódik, én boldogan süttetem a hasamat a nappal.
Üdv: Frankenstein alias Szaurella alias Anikó
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
