NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 16:31 Összes olvasás: 71231Olvasói hozzászólások nélkül| 937. | [tulajdonos]: #fehérárnyék #állásfoglalóén | 2023-02-17 12:39 | Lármás ember árnyéka csendes. Lármája az elfojtott csend követelőzése.
Kutatási téma: hogyan fér meg Szondinál coincidentia oppositorum kisördögjéből pontifex oppositorum?
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 936. | Ö. N. E. : agy vagy ágy | 2023-02-13 13:19 | 933.
2023. 02. 11.
Éppen a Bates Motel c. filmsorozatot nézzük.
Ott a főszereplő a saját agyán kívül más agyában is alszik.
Nagyon durva. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 934. | [tulajdonos]: kriminális | 2023-02-13 10:36 | 2023. 02. 13.
Indul a tavaszi szemeszter. Az egyik egyetemi munkahelyemen újra be kell nyújtanom a szeptemberben már egyszer benyújtott, engem igazoló okiratokat: személyi, lakcímkártya, TB-kártya. A Neptun így kívánja. (Erkölcsi bizonyítványt, szerencsére, nem kell újra beszereznem.) Viszont: az évekkel ezelőtt egy lapra fénymásolt igazolványokat nem küldhetem el, mert azon még rajta van a lakcímkártyám hátoldala a 2-es számmal kezdődő személyi számommal, és azt idén már nem táplálhatják be a rendszerbe. Nem lenne PC. Készítsek új fénymásolatot, amelyen csak a lakcímkártya színe szerepel, vagy fáradjak el személyesen Mátyásföldre mihamarabb, még az óráim előtt. (Budakesziről ideális esetben másfél óra, nem ideális esetben kettő, oda-vissza 3-4 óra. Az aznapi fordításnak lőttek.) Csak azért, hogy ne érjen hátrányos megkülönböztetés a 2-es szám miatt. A személyi számában (pszt!) 1-essel jelölt életem párja férfiasan vállalta, hogy majd ő beszkennel mindent, amit kell (külön lapra – hogy véletlenül se kerüljek többé ilyen helyzetbe), amit nem kell, kihagyja, ne izguljak, marad időm krimit fordítani.
| |
| 933. | [tulajdonos]: saját | 2023-02-12 19:16 | 2023. 02. 12.
Álmomban valami láthatatlan, felső erőtől azt kívánom, hadd láthassak be felülről egy börtöncellába. A kívánságom azonnal teljesül: megjelenik egy ajtók nélküli, ablaktalan, tágas helyiség; a falai fehérek, a plafon helyén rácsozat, azon keresztül nézhetek alá egy összegömbölyödött, moccanatlan emberalakra. És ahogy nézem, már nem embernek, hanem kőnek látom. Zavartalan, békés, már-már szelíd kőtömegnek. A mérete még mindig egy összegömbölyödött emberé. De már nincs benne élet. Nem kell megmenteni. És ez megnyugtat.
2023. 02. 11.
Egy ismerősöm, miután bebarangolta Mexikót, ezt írja a Facebook-oldalán egy fénykép fölött: „Végre a saját agyamban alhatok.”
Virginia Woolf jut eszembe. Ha nincs is saját szobád, saját agyad attól még lehet.
2023. 02. 10.
„Van: valamit várni?” (Kukorelly Endre: A Petőfi Sándor effektív haszna)
| |
| 932. | [tulajdonos]: az-Üveghegyeken-innen | 2023-02-12 12:31 |
„Kövek a Vargyas-szorosból és a Szelters-forrás környékéről borkányban” – ezt írhatnám a befőttes üvegre, amelybe a legújabb kavicsgyűjteményet rakom, mintegy száraz dunsztba. A borkány a befőttes üveg székely neve. A leostyaant (lestányt) sóval és ecettel tesszük el télire borkaanyban, annak a levétől ollyan savanykaas ízű a csorbaleves, magyarázza a szentegyházi pincérnő, és elpirul, amikor megkérdeztem, mi az a borkaany. Nekem kellett volna elpirulnom, gondolom, miközben ezt írom, ugyanabba a tévedésbe esve, mint a pincérnő, mintha bárkinek szégyenkezni kellene. Pedig ez történik minden alkalommal, elpirulnak vagy a szájukra csapnak, amikor más szót használnak, mint „otthon”, Magyarországon szoktunk. Én pedig, merő együttérzésből, másodlagosan szégyenkezem. L. Gyurka felesége a „murok” szónál javítja ki magát röstelkedve. Arra is én kérdezek rá, mert hirtelenjében azt hiszem, valamiféle gyomnövényről beszél, és már látom is magam előtt az ernyősvirágzatot, pedig tudhattam volna, mit jelent, ittam már Erdélyben sárgarépaitalt. A pityókát tudtam. A „havasi meggyet” (áfonyát) és a „lúdordát” (pöfeteg gomba) megint nem.
Az elől lévő hegyek még biztosan földből vannak, a hátul lévők már csak fényből, nedvességből és levegőből. Üvegből? Sose gondoltam, hogy az Üveghegyeknek közük volna a valósághoz. Most értem meg, a Hargita mögül előtűnő Fogarasi havasok csúcsait látva, hogy az Üveghegy még nem mese, csak azért meseszerű, mert már az ismert és az ismeretlen világ határán van, ugyanúgy, mint az Óperenciás-tenger. A mese azon túl kezdődik.
Csillámló sziklafalak. Tegnap még fenn ültem az Almási-barlang felett a bércetőn, holnapután már József Attila szobra mellett „szoktatom szívemet a csendhez”, már ha „kapok” egy kis nyugalmat a lillafüredi nyüzsgésben. Magamba bújnék, nem lehet: Szentegyházáról – Debrecent egy éjszakára útba ejtve -- egyenesen Mályiba megyünk, a gyülekezetünk nyári táborába.
A márvánnyal és arannyal díszített cigánypaloták árnyékában bádogglóriás Krisztusok néznek maguk elé lehajtott fejjel, és ez így van rendjén.
Szentegyháza, 2018. 07. 29.
| |
| 931. | [tulajdonos]: dióbél | 2023-02-10 12:36 | Mamának soha nem kellett a szomszédba mennie egy kiló lisztért, cukorért vagy egy tucat tojásért, mert az éléskamrája mindig tele volt. Őhozzá ellenben sokan fordultak még a Kosssuthh utcával párhuzamos Felszabadulás utcából (sőt, olykor még a Hajnal utcából) is egy kiló lisztért, cukorért vagy egy tucat tojásért. A tojásnak mindig elkérte az árát, a lisztet és a cukrot vagy megadták neki később, vagy nem. Többnyire nem. A tegnap éjjeli álmomban csaknem teljesen üres volt a kamra, csak diót találtam benne több zsákkal, amikor felmásztam a létrán -- mert nem a földszinten állt az álombéli kamra, hanem a padláson, a valóságos spájz felett. Mama soha nem nevezte spájznak az éléskamrát, az Nyírmihálydiban volt szokás. Ott van a kamarában, mondta, ha valamit kerestem. Most álmomban nem tudom, mit kerestem ott fent a padlásra költözött kamarában, de amikor felértem, döbbenten néztem körül: itt nincs semmi! Ez amúgy visszatérő álmom; különféle változatokban élem meg a gyerekkori „paradicsom” pusztasággá silányulását. És mindig szomorúan ébredek. Ezúttal, mintha nem akartam volna belesüppedni a szomorúságba: itt nincs semmi keresnivalóm, jobb, ha visszaereszkedem a létrán a földszintre. Akkor vettem észre a dióval teli zsákokat. Nahát! Gyanakodva markoltam az egyik zsák belsejébe: lehet, hogy nem is igazi dió van benne, vagy, ha igazi, már avas. A puszta kezemmel törtem fel egy szemet. A dióbél épnek tűnt. Nem éreztem az ízét, mégis megnyugodtam: ebből egy darabig még elélek.
[Nekeresd országban Nevenincs királynak három fia, Nyakigláb, Telizsák és Dióbél királyfi azt a feladatot kapják, hogy nyíllal találják el apjuk képmását. Egyéb instrukciót nem kapnak; nekik maguknak kell eldönteniük, mire „kell” célozni. Nyakigláb a király bal fülét, Telizsák a jobb fülét célozza meg, egyedül csak Dióbél nem hajlandó lövöldözni: „Apám és királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom; de én inkább mindjárt beszegődöm kisbéresnek, mint hogy a nyilammal a te képmásodat összelövöldözzem.” Így talál egyenest az apja szívébe. Övé a jutalom: a korona és a libazsíros lángos.]
| |
| 930. | [tulajdonos]: széles/normál | 2023-02-03 22:35 | 2023. 02. 03.
Májusban másfél hétre Varsón keresztül Vilniusba utazom bibliodráma-vezetői továbbképzésre. Mivel a nagyobbik fiam a lengyel fővárosban él a menyasszonyával, az átszállásnál hosszabb időre fogom megszakítani az utamat. Tavaly nyár óta nem láttam a fiamat. A busz kényelmetlen, a repülő drága, mi lenne, ha vonattal utaznék, B. megveszi nekem Varsóból a jegyet. Igenám, csakhogy hetente egyetlen egyszer indul Vilniusba vonat, akkor, amikorra nekem már a képzésen kell lennem. A vonatút elvetve.
Az útvonaltervezés kapcsán szembesülök az ország másfél évszázados történelmével:
Litvánia első vasúti sínjeit az oroszok fektették le – normál nyomtávval -- az 1850-es évek végén.
1915-ben a német hadsereg megszállja Litvániát, a vasút lesz a német hadsereg fő élelmiszer- és lőszerellátója.
1918: Litvánia a függetlenségével együtt visszakapja a vasútjai feletti rendelkezést is.
1940: a Szovjetunió megszállja Litvániát – a vasúti síneket átállítják az európainál 10 centivel szélesebbekre, hogy a támadásokat nehezítsék.
1941: nácik -- normál nyomtáv.
1944: szovjetek – széles nyomtáv.
A szovjet időkben az összes balti állam vasútját Rigából irányítják. 1991: a balti régió minden országa visszanyeri a vasútja felett rendelkezést. Litvánia és Lengyelország között újra azonos nyomtávval (1435 mm) húzódik a „Rail Baltica”. Ezen utazhatnék, ha lenne vonat.
2023. 02. 02.
A hetedikes irodalmi munkafüzet borítóján szereplő Kölcsey-szoborról valóban lehetett volna kevésbé kompromittáló felvételt készíteni, olyat, amelyen nem tűnik úgy, a költő egy tekercs helyett a saját micsodáját markolássza. De ilyen alapon minden olyan felvételt kerülni kellene, amelyen mikrofont dugnak valaki szája elé. Valaki azzal érvel, hogy azt a látványt már megszoktuk, „Így viszont író, költő nem fog tekercset max. egyszer egy fényévben”.
| |
| 929. | [tulajdonos]: kötelező | 2023-01-31 20:37 | 2011. december 15-i naplóbejegyzésem:
"Ugyan az is lehet, hogy vannak olyan szobák, amelyekben bent kel föl a nap, és belülről süt kifelé a világra." Ennél a mondatnál tartok a Kincskereső kisködmön olvasásában, amikor a kisebbik fiam (öt éves) felkiált:
-- Képzeld, anya, én olyan vagyok, hogy látom, amit nekem olvasnak.
-- Ez nagyon jó – felelem. -- Képzeld, én is ilyen vagyok.
Azért a Kincskereső kisködmön-t „olvassuk”, mert a kilencéves középső fiamnak ezt adták fel olvasmányként, de egyedül nem halad vele.
Mindez arról jutott eszembe ma 2023. 01. 31-én, hogy az M5-ön a kötelező olvasmányokról van szó. Egyedül Kukorelly Endre képviseli azt, hogy számít a minőség, hogy nem mindegy mit olvasnak, néznek a gyerekek, és hogy kicsi korban kell úgy „huzalozni” őket, hogy hozzászokjanak az olvasáshoz. Réz Pál is, mekkora baromságokat. Ha K. E. nem ülne ott, már rég kikapcsoltam volna a tévét.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
