NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-07-16 11:47 Összes olvasás: 89309| 472. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-07 14:17 | 2019. október 7.
Mindig akkor történik valami, ha felállok a székről. Mert pisilnem kell, vagy valami. Most például fáztam, és ahogy felálltam, hogy magamra vegyek még egy réteg ruhát, az ablak mögött egy madárcsapat repült el éppen akkor, amikor a jobb kezemmel belebújtam a sötétkék ingem egyik ujjába.
Szeretem ezt a sötétkék inget. Vastagon szőtt, puha vászonanyagból készítették, és fenék alá ér, olyan, mint egy kis kabát. A nagyfiamtól kaptam. Ki akarta dobni. Ne hülyéskedj, mondtam, ez egy szuper jó ing. De nekem nem kell, mondta. Ajánlgattam a két kisebbnek, őket sem érdekelte. Hát, jó, gondoltam, akkor az enyém lesz. Bekarcsúsítottam, de csak annyira, hogy akár két pulóver is aláférjen, ha fázom.
Nem fűthetek be annyira fordítás közben, amennyire az ízületeim igényelnék, mert elálmosodom. Kell a friss levegő az agyamnak. A fiúk folyton kinevetnek, pedig tudják, mi a helyzet: jó, hogy bundát fel nem veszel idebent. Van, hogy bundát veszek fel idebent. A szomszéd asszonyomtól kaptam pár éve egy szépen szabott, belül műszőrme, kívül velúr bundát. Kihízta, mondta, jóformán nem is hordta. Elfogadtam. Nekem bő egy kicsit, de itthonra jó így is. Sőt. Zsemleszínű. Olyan vagyok benne, mint egy golden retriver. Más néven labrador, ami spanyolul dolgozót jelent.
Azt olvastam az imént, hogy a metamfetamin-készítmények (kristály, speed) használói kényszeres cselekvéseket végezhetnek, mint például a takarítás, subickolás, tárgyak babrálása (szétszedése, összerakása). Ha-ha. Az ilyesmihez nekem nincs szükségem kábszerre.
| |
| 471. | [tulajdonos]: javított | 2019-10-06 21:58 | 2019. október 6.
Ha a kapu előtti lépcsőre állok, és ott nyújtózkodom, amíg a fiúkat várom, hogy elindulhassunk végre, a tető fölé tudok nyúlni a kezemmel, az árnyékom viszont odalent a ház falán tornázik. Nem tudom, miért fontos ez, csak azt tudom, hogy meg kell jegyeznem. El kell raktároznom olyan pillanatokra… Milyenekre? Ezen most törnöm kell egy kicsit a fejem. Hogy ne hazudjak. Olyan pillanatokra, amelyek órákig, napokig is eltarthatnak. Talán leginkább a gondolatfüggőség tárgykörébe tartozik, ami ilyenkor történik. A kezem árnyéka a ház falán, miközben a tető fölé nyúlkálok vele, oda, ahol este nyolckor már látszanak a csillagok, nevetségessé tesz minden ragaszkodást. Bármihez, amit én gondolok arról, amit mások gondolnak rólam, hogy én mit gondolok róluk…
Oscar-gyanús a Joker főszereplőjének alakítása. A fiaink ragaszkodtak hozzá, hogy velünk együtt nézzék meg a filmet. A moziban azon tűnődtem – már amikor a szoros forgatókönyv erre lehetőséget adott – nincs-e a filmben valami üzenet elrejtve a számunkra, olyasféle, hogy lám-lám, mihez vezet, ha a szülők rosszul bánnak a gyerekeikkel, vagy éppen ellenkezőleg: elég jófej szülők vagyunk, soha nem éheztettük a gyerekeinket, és nem kötöztük egyiket sem a radiátorhoz.
A filmről már biztosan rengeteg kritikát írtak. Én most csak ennyit: amikor az ősember félelmében vigyorogni kezdett, hasonló folyamaton ment keresztül, mint Arthur, amikor bántották.
A János-hegyen egy tizenhat év körüli lány hangosan felnevetett, amikor elhaladtam mellettük a futószőnyegen. Hogy fut mán’, nézzétek. A többiek vele együtt nevettek, bár az egyikük megkérdezte, miért, te hogy futsz. Már a Normafánál tartottam, és még mindig ezen rágódtam. Gondolatban többször megfordultam, és visszafutottam a kényelmesen sétáló lányokhoz. Megálltam mellettük, és elmeséltem nekik, hogy pár nap múlva ötvenöt éves leszek, és hogy évek óta szenvedek sokízületi gyulladásban, és ha nem végzek naponta komoly testmozgást marékszámra kell szednem a gyógyszert, mint édesanyám negyven éves kora óta. Elmondtam nekik azt is, hogy nyáron, amikor száraz, meleg idő van, jobb a mozgásom, de amikor megjön a hűvös, nyirkos ősz, beragadnak az ízületeim, és mindenen fáj. A kisízületek főleg, de a nagyok is néha, mikor melyik mondja fel a szolgálatot. Három éve a jobb könyököm fájt hetekig, előfordult, hogy sírtam a fájdalomtól, most a jobb térdem vacakol – a gép előtt ücsörgést nem bírja valószínűleg, de le kell fordítanom azt a három könyvet, ha már elvállaltam. Az Európa Kiadó keresett meg, három nap gondolkodási időt kértem (könyvenként egyet-egyet – nem így volt, de jól hangzik, nem?), utána mondtam csak igent. Hogy miért futok, ha fáj, hát azért, kedveskéim, mert, ha nem mozgok, csak romlik a helyzet. Ilyen a sokízületi gyulladás, a fájdalom intenzitása mozdulatlan helyzetben fokozódik. Képzeljék el a reggeleimet… Itt tartottam, amikor észbe kaptam. Annyira beleéltem magam abba, amit elgondoltam, hogy már nem volt különbség valóság és képzelet között. Ilyenkor jönnek jól az elraktározott élményeim a valóságról. A kezem árnyéka a ház falán, az igazi kezem a tető felett este nyolckor, amikor már látszanak a csillagok. Ezt nem én találtam ki. Nem én találtam ki, hogy egyszerre két helyen is jelen tudok lenni, anélkül, hogy akarnám.
| |
| 470. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-06 21:52 | 2019. október 6.
Ha a kapu előtti lépcsőre állok, és ott nyújtózkodom, amíg a fiúkat várom, hogy elindulhassunk végre, a tető fölé tudok nyúlni a kezemmel, az árnyékom viszont odalent a ház falán tornázik. Nem tudom, miért fontos ez, csak azt tudom, hogy meg kell jegyeznem. El kell raktároznom olyan pillanatokra… Milyenekre? Ezen most törnöm kell egy kicsit a fejem. Hogy ne hazudjak. Olyan pillanatokra, amelyek órákig, napokig is eltarthatnak. Talán leginkább a gondolatfüggőség tárgykörébe tartozik, ami ilyenkor történik. A kezem árnyéka a ház falán, miközben a tető fölé nyúlkálok vele, oda, ahol este nyolckor már látszanak a csillagok, nevetségessé tesz minden ragaszkodást. Bármihez, amit én gondolok arról, amit mások gondolnak rólam, hogy én mit gondolok róluk…
Oscar-gyanús a Joker főszereplőjének alakítása. A fiaink ragaszkodtak hozzá, hogy velünk együtt nézzék meg a filmet. A film közben azon tűnődtem – már amikor a szoros forgatókönyv erre lehetőséget adott – nincs-e a filmben valami üzenet elrejtve a számunkra, olyasféle, hogy lám-lám, mihez vezet, ha a szülők rosszul bánnak a gyerekeikkel, vagy éppen ellenkezőleg: elég jófej szülők vagyunk, soha nem éheztettük őket, és nem kötöztük egyiküket sem a radiátorhoz.
A filmről már biztosan rengeteg kritikát írtak. Én most csak ennyit: amikor az ősember félelmében vigyorogni kezdett, hasonló folyamaton ment keresztül, mint Arthúr, amikor bántották.
A János-hegyen egy tizenhat év körüli lány hangosan felnevetett, amikor elhaladtam mellettük a futószőnyegen. Hogy fut mán’, nézéttétek. A többiek vele együtt nevettek, bár az egyikük megkérdezte, miért, te hogy futsz. Már a Normafánál tartottam, és még mindig ezen rágódtam. Gondolatban többször megfordultam, és visszafutottam a kényelmesen sétáló lányokhoz. Megálltam mellettük, és elmeséltem nekik, hogy pár nap múlva ötvenöt éves leszek, és hogy évek óta szenvedek sokízületi gyulladásban, és ha nem végzek naponta komoly testmozgást marékszámra kell szednem a gyógyszert, mint édesanyám negyven éves kora óta. Elmondtam nekik azt is, hogy nyáron, amikor száraz, meleg idő van, jobb a mozgásom, de amikor megjön a hűvös, nyirkos ősz, beragadnak az ízületeim, és mindenen fáj. A kisízületek főleg, de a nagyok is néha, mikor melyik mondja fel a szolgálatot. Három éve a jobb könyököm fájt hetekig, előfordult, hogy sírtam a fájdalomtól, most a jobb térdem vacakol – a gép előtt ücsörgést nem bírja valószínűleg, de le kell fordítanom azt a három könyvet, ha már elvállaltam. Az Európa Kiadó keresett meg, három nap gondolkodási időt kértem (könyvenként egyet-egyet – nem így volt, de jól hangzik), utána mondtam csak igent. Hogy miért futok, ha fáj, hát azért, kedveskéim, mert, ha nem mozgok, csak romlik a helyzet. Ilyen a sokízületi gyulladás, a fájdalom intenzitása mozdulatlan helyzetben fokozódik. Képzeljék el a reggeleimet… Itt tartottam, amikor észbe kaptam. Annyira beleéltem magam abba, amit elgondoltam, hogy már nem volt különbség valóság és képzelet között. Ilyenkor jönnek jól az elraktározott élményeim a valóságról. A kezem árnyéka a ház falán, de az igazi kezem a tető magasságában és a felett este nyolckor, amikor már látszanak a csillagok. Ezt nem én találtam ki. Nem én találtam ki, hogy egyszerre két helyen jelen tudok lenni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 468. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-05 17:37 | 2019. október 5.
Van egy fagyizó, amibe álmomban visszajárok. De hiába veszek ott fagyit, nincsen sose íze.
A Szent Jakab-zarándokok jelképe a fésűkagyló. Nem tudtam ezt mostanáig. Ha végigjártam volna a Caminót. De nem jártam. Részletekben sem. A Mária-út jelentős szakasza a budakeszi erdőn vezet át, de úgy tudom, hivatalosan nem része a Szent Jakab-útnak. Érdekes magyarázatra bukkantam azzal kapcsolatban, hogyan vált az EL Camino szimbólumává a fésűkagyló. A középkori zarándokok java része penitencia gyanánt járta végig az utat, és hogy ennek elvégzését bizonyítani tudják, sokan kagylót vittek haza a Jakab sírjához közeli, galíciai tengerpartról. Eleinte azoknak a zarándokoknak, akik Szent Jakab-kagylóval kívánták bizonyítani, hogy teljesítették a rájuk kiszabott penitenciát, tovább kellett menniük Finisterrébe. A szemfüles kereskedők hamar kiszagolták, mekkora üzleti lehetőség rejlik ebben a kötelezettségben: árusítani kezdték a kagylókat a finisterrei székesegyház mellett.
Nagyon távoli asszociációnak tűnik, de erről most az jut eszembe, a nagyobbik fiam, aki 26 éves létére pokémon-vadász, újabban velem kelteti ki a pokémon-tojásokat. Akármit is jelentsen ez. „Mikor mész futni”, kérdezi nap, mint nap, és el kell indulnom a telefonjával a zsebében. Egy elég jó anya ennyit megtesz.
A brit tudósoknak Nagy Feró hangjával kapcsolatban valószínűleg nincs igaza. Bár nem tudom ellenőrizni, mert momentumos rendezvényen még nem voltam soha. És nem is leszek, ha ott a Beatrice játszik. Tényleg elég volt egy életre. Tudom, hogy igazságtalan vagyok, mert Müller Péter Sziáminak például csak pár fokkal van jobb hangja, mint Nagy Ferónak, az ő koncertjeikre mégis szívesen elmegyek bármikor. Pláne, ha ingyen volna, mint a tegnapi koncertsorozat. De őket nem hívják Budakeszire. Nem is tudom, mit fanyalogtam tegnap: aki ingyen kenyeret kap, becsülje meg, akkor is, ha az belül penészes.
| |
| 467. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-04 23:31 | 2019. október 4. folyt.3
A Beatrice letudva. Az egész hátralevő életemre. Nagy Ferót nemrégiben extra nyugdíjjal tűntették ki. Én ma kitűntettem őt a figyelmemmel. Mert nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket. Ó, milyen gyönyörű, duplafenekű értelmezési lehetősége van ennek a dalszövegnek egy önkormányzati kampányrendezvényen. Nagy Ferónak egyébként annyira nincs hangja, hogy az első pár szám után már nem is várja el tőle az ember. Az Első Emelettel jobban jártam volna. Nana! A Szerelem angyalával? Nem tudom, nem tudom. Nehéz úgy választani, hogy az ember csak azt döntheti el, melyikkel jár kevésbé rosszul. Addig a számig bírtam, ami úgy kezdődött, mint a Led Zeppelin Whole Lotta Loveja, és egészen élvezhető volt, amíg Feró bácsi meg nem szólalt.
A fiúk lent maradtak. Én hazajöttem Bachot hallgatni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 465. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-04 20:39 | 2019. október 4. folyt.2
Két számot bírtam végig hallgatni az Első Emelettől. Az Á-á–állj vagy jövök, a csatát én nyertem az á-á-átkaroló hadműveletben nem is annyira rettenetes, van benne némi fantázia (meózom a számot, ha-ha), de a Szerelem angyala várj fizikailag fájt. Nem csak azért, mert túl van hangosítva a Művház melletti pár talpalatnyi platz (akorra hangfalak vannak kitéve, ami egy stadionba is sok lenne.) Feljöttem. Meózni. Meg melózni. (Fordítás!) A Beatrice csak jobb lesz. De ők csak fél tízkor kezdenek. Rosszul tudtam az időpontot. Jönnek velem a fiúk is. Ők előre tudták, hogy az Első Emelet kibírhatatlan
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 463. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-04 18:45 | 2019. október 4. – folyt.
Jók a srácok. Az Otherside Light. Az énekesüket, a nem-tudom-még-milyen Bencét rendszeresen láttam kisgyerekként csellózni és gitározni a zeneiskolai vizsgákon. Az énekszövegeket is ő írja. Alternatív rockdalokat jól összecsendülő, ütős rímekkel a sorok végén. Kerüli a ragrímeket, ezt direkt figyeltem. „Eltékozolt élet” az egyik számuk címe. Nagyon komoly. Tizenhat évesek. Negyedjére léptek fel. Ezúttal Az Első Emelet és a Beatrice elő-előzenekaraként.
Közben hazajöttem. A helyi Vasbeton-csapatot ismerem, nem annyira jók, hogy a fordítást hanyagolnom kellene miattuk.
Érdekes anyagra bukkantam fordítás közben. Egy Amazonas menti indián népcsoportnak az Anakonda-nemzetségből – akik egy kígyó által kiokádott tejfolyóból származtatják magukat, de most nem ez a fontos – érdekes nyelvi és házassági szabályaik vannak: neveznek: olyan emberrel kell összeházasodniuk, aki más nyelvet beszél. Ezt nevezik nyelvészeti exogámiának. Szép az élet. Most már ezt is tudom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
