DOKK


 
2856 szerző 39863 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Paál Marcell: Szezonzavar
Tímea Lantos: Nyoma veszett
Szakállas Zsolt: ki lapít ki.
Szőke Imre: Anzix
Tamási József: madárijesztő
Bátai Tibor: Szárnyak [2.0]
Barna T Attila: ŐSZ NAGYMAROSON
Szakállas Zsolt: ulti.
Horváth Tivadar: Magamtól másokig (jav.)
Debreczeny György: szeret-e engem az a lány
Prózák

Zima István: A megszokott színek(2.)
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Zima István: A másik is
Pintér Ferenc: 230 éves a láthatatlan kéz
Béla Péter: GASZTROMÁK
Szilasi Katalin: Gondolatban
Péter Béla: Halál a kukoricásban
Péter Béla: Tüzérrózsi, Mozi!
Pintér Ferenc: Asszisztens akarok lenni (Állásinterjú)
Pintér Ferenc: Billy és a rózsapatron (A westernfilmről)
FRISS FÓRUMOK

Francesco de Orellana 56 perce
Kiss-Teleki Rita 5 órája
Tímea Lantos 12 órája
Zima István 12 órája
Ur Attila 13 órája
Kosztolányi Mária 13 órája
Szilasi Katalin 14 órája
Szakállas Zsolt 14 órája
Tamási József 16 órája
Vezsenyi Ildikó 16 órája
Nagyító 19 órája
Horváth Tivadar 19 órája
Péter Béla 21 órája
Szőke Imre 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Tikkel Lajos 2 napja
Pintér Ferenc 3 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Paál Marcell 5 napja
FRISS NAPLÓK

 az univerzum szélén 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
nélküled 4 napja
Paricska. Életmű 4 napja
Conquistadores 4 napja
Janus naplója 5 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 6 napja
szilvakék 10 napja
Baltazar 11 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 13 napja
Felvil.levelek (feladó:random) 14 napja
Minimal Planet 18 napja
útinapló 18 napja
négysorosok 23 napja
Tiszta gyermekek naplója 25 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2026-07-27 09:35 Összes olvasás: 110846

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
535. vajdics: jav.2019-11-12 10:01
több mint egy hete

Olvasói hozzászólások nélkül
534. vajdics: kötelezően ajánlott[tulajdonos]: ...2019-11-12 10:00
Lám-lám Lizz Wright már több mint egy hete ezelőtt megüzente nekem Amsterdamból, hogy feltétlenül menjek el úszni a koncertje előtt.





533. [tulajdonos]: ...2019-11-12 09:41
2019. november 12.

Kedves Naplóm!

Nem csak téged hanyagollak. Magamat is. De tegnap Lizz Wright-koncert előtt elmentem a MOM-uszodába. Ezt előre elhatároztam már a múlt héten, amikor a jegyet megvettük. Bosszantott, hogy az indiai idejére esik, és hogy erre nem figyeltem. Évek óta nem szervezek hétfő estére programot. Az indiai ideje szent. Kárpótlásul (vagy vezeklésül?) találtam ki az úszást. Nem akartam derék- és nyakfájással végigülni életem egyik legfontosabb koncertjét. Addig-addig csak addig, hogy a délutáni spanyol tanítványomról szépen elfelejtkeztem. Régóta sejtem, hogy kezdődő Alzheimer-kórom van.

Lizz Wright és zenekara fél órát késett. A közönség az akadémiai húsz percet illedelmesen kivárta. Nyolc húszkor valaki tapsolni kezdett, a férfiak füttyögtek. Ez ment tíz percig. Aztán elkezdődött. Az első szám első pár másodpercéig tartott a közönség sértődöttsége a késés miatt. A legvégén felállva tapsoltunk.

Ott ültem a MOM-kulturközpont nagytermében egy kényelmetlen, fekete műbőrrel borított, csúszós székben, viszonylag kilazult nyakkal, és azt éreztem, amit nagyon ritkán, hogy pont ott vagyok, ahol lennem kell. És hogy az a nagydarab, kerek arcú fekete nő azért született a világra, megértesse velem: mindenképpen érdemes élni.

Érdekes, hogy előző este a budakeszi Kulfilmklubban is egy fekete nőnek köszönhettem hasonló érzéseket az Emberek gyermeke című (2006-os) film nézése közben.


Olvasói hozzászólások nélkül
532. vajdics: még-mindig-a-művészetről2019-11-11 23:59
Rainer Maria Rilke: ARCHAIKUS APOLLÓ-TORZÓ

Nem ismerhettük hallatlan fejét,
Melyben szeme almái értek. Ám a
Csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
Melybe mintegy visszacsavarva ég

Nézése. Különben nem hintene
Melle káprázatot, s a csöndes ágyék
Íves mosollyal, mely remegve lágy még,
A nemző középig nem intene.

Különben csak torzult és suta kő
Lenne, lecsapott vállal meredő,
Nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,

S nem törnék át mindenütt busa fények,
Mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
Mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!

Olvasói hozzászólások nélkül
531. vajdics: the-end[tulajdonos]: ...2019-11-07 12:24
Csak, hogy lássuk, mire képes a művészet a teszetosza valósággal szemben.

(Naná, hogy korábbi változatot tettem fel.)


530. [tulajdonos]: ...2019-11-07 12:16
Kedves Naplóm!

Természetesen nem szándékosan "rögtönöztem" a hibát. Polanski felesége nyolc hónapos terhes volt, amikor megölték, nem ő volt nyolc hónapos. Inkább felteszem újra.

2019. november 7.

Szándékosan hibát rögtönözni, ezzel érni el tökéletes hatást – létezik olyan professzionalizmus, ami erre képes.

Tegnap Majával megnéztem végre a Volt egyszer egy Hollywoodot. Ma akárhova lépek, mindenütt Leonardo di Caprio arca lebeg előttem. Zseniálisan alakítja a filmben a másodrangú színészt, aki olcsó tévésorozatokban lép fel, és csak mellékszerepet kap, de még azt is elrontja, mert felvétel közben elfelejti a szöveget. Ez a nagyobbik fiam szerint nem is volt benne az eredeti forgatókönyvben. Di Caprio saját ötlete volt, hogy bakiznia kell. El sem próbálták előtte abban a változatban a jelenetet.

Érdekes, hogy a regényben, amit fordítok éppen tegnap került szóba (említés szintjén) a pszichopata Charles Manson figurája, aki a „családjával” brutális módon kivégeztette Polanski nyolc hónapos terhes feleségét. A filmben korrigálódik a valóság. A gyilkosok végül nem gyilkolnak, mert még előtte elnyerik méltó büntetésüket. Hamisítatlan Tarantinós naturalizmussal. Csak, hogy lássuk: mire képes a művészet valósága.


529. [tulajdonos]: ...2019-11-07 12:10
2019. november 7.

Szándékosan hibát rögtönözni, ezzel érni el tökéletes hatást – létezik olyan professzionalizmus, ami erre képes.

Tegnap Majával megnéztem végre a Volt egyszer egy Hollywoodot. Ma akárhova lépek, mindenütt Leonardo di Caprio arca lebeg előttem. Zseniálisan alakítja a filmben a másodrangú színészt, aki olcsó tévésorozatokban lép fel, és csak mellékszerepet kap, és még azt is elrontja, mert felvétel közben elfelejti a szöveget. Ez a nagyobbik fiam szerint nem is volt benne az eredeti forgatókönyvben. Di Caprio saját ötlete volt, hogy bakiznia kell. El sem próbálták előtte abban a változatban a jelenetet.

Érdekes, hogy a regényben, amit fordítok, éppen tegnap került szóba (említés szintjén) a pszichopata Charles Manson figurája, aki a „családjával” brutális módon kivégeztette Polanski nyolc hónapos feleségét. A filmben korrigálódik a valóság. A gyilkosok végül nem gyilkolnak, mert még előtte elnyerik méltó büntetésüket. Hamisítatlan Tarantinós naturalizmussal. Csak, hogy lássuk: a művészet képes akár az igazságszolgáltatásra is a teszetosza valósággal szemben, ami nem csak tehetetlen, de talán még tehetségtelen is.

Olvasói hozzászólások nélkül
528. vajdics: javítás[tulajdonos]: ...2019-11-06 13:43
1) "felfogtam" -- egybe
2) És: bizonyos szóismétlések miatt meg kell majd nyirbálnom a szöveget.

527. [tulajdonos]: ...2019-11-06 11:57
2019. november 6.
Kedves Naplóm!
Először nem is akartam bemenni. Van elég dolgom, gondoltam, jobb, ha sietek haza. Fel is ültem egy sínen robogó járműre, ami először villamosnak tűnt, és városi környezetben haladt, aztán vonat lett belőle, vitt ki a városból az állatkert kerítése mellett. És mintha nem is a belsejében ültem volna a robogó járműnek, hanem a tetején álltam volna, mint egy akrobata vagy egy western-hős. Akkora már ugyanis ki akartam ugrani, be szerettem volna jutni az állatkertbe, aminek a bejáratától a sínen haladó vonattal egyre távolabb kerültem, de azt gondoltam, ha időben leugrok a vonatról, oldalról találhatok egy utat, ami bevezet. Szerettem volna valamiért megnézni, milyen állatok vannak odabent. Ám túl sokat tétováztam, és az állatkert kerítése egyre magasabb kőfallá változott, ami egy dombot támasztott alulról. Ezen én nem tudok felmászni, gondoltam, és már majdnem lemondtam a látogatásról, amikor a vonat hirtelen egészen közel került a falhoz, annyira, hogy csak le kellett hemperednem a tetejéről, és már bent is voltam az állatkertben. A lendület tovább gurított a domboldalon, és rákerültem valami nyálas, ragadós felületre: egy állat hatalmas nyelvére. Akkora volt, mint egy víziló, és csak az látszott ki a földből, a nyelv. Nem féltem tőle, csak undorítónak találtam, nem szívesen kerültem volna beljebb, az állat szájába, pláne nem a föld alá. Mert földben élő állat volt, ami csak a nyelvét tartja a föld felett – ezt természetesnek találtam, tudtam valahonnan, hogy létezik ilyen. Feltápászkodtam, és elindultam megnézni a többi állatot is. Hatalmas volt a kert. És kietlen. Inkább szafarira hasonlított. Magas nyakú, zsiráfszerű lények mászkáltak benne, akkorák voltak, mint egy-egy toronyház. Rájöttem, hogy az egésznek csak a szélén vagyok, nagyon elhozott a vonat a bejárattól, és még hosszú út vár rám, ha mindent látni akarok. Azt is fel fogtam, hogy veszélybe is kerülhetek, mert ez nem olyan hely, ahol az állatokat ketrecben tartják.


526. [tulajdonos]: ...2019-11-05 10:12
2019. november 5.

Kedves Naplóm!

Belekötni csak abba lehet, ami látszik. Aki él és mozog, nem maradhat láthatatlan. Egyet tehetsz, ha nem bírod a gyűrődést: ne létezz! Jól tudja ezt sok fajta bogár. És jól tudja ezt minden gyerek, aki nem elég erős ahhoz, hogy harcoljon vagy meneküljön, ha valaki visszaél a helyzete kihasználhatóságával. Egyet tehet: kikapcsolja az érzéseit és az érzékeit. Tetszhalottá válik. Nem érdekes, hogy ez most miről jut eszembe. Egyáltalán: mi érdekes? Egy biztos: nem mondhatok le az érzéseimről. Nem mondhatok le a környezetem és önmagam érzékelésről. Inkább a gépet kapcsolom ki. Vagy be sem kapcsolom. Hetek óta nem olvasok bizonyos naplókat. Ma úgy döntöttem, bővítem a kört. A második gyermekemet vártam húsz évvel ezelőtt, amikor az Édesvíztől felhívtak. Egy könyvet ajánlottak fordításra. Miről szól a könyv, kérdeztem. Arról, hogyan lehet démonokkal és egyéb sötét erőkkel kapcsolatba kerülni. Nem vállaltam. Pár hónapos terhes voltam, nem akartam a fejlődő magzattal a hasamban a sötét erőknek szentelni a napjaimat. Mert egyébként akartam volna? Lehet, bassza meg, lehet, hogy akartam volna.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-07-27 08:39   új fórumbejegyzés: Francesco de Orellana
2026-07-27 03:56   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2026-07-27 03:28   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2026-07-26 22:56       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor Verskontroll-gyakorlatok
2026-07-26 21:19   Új fórumbejegyzés: Francesco de Orellana
2026-07-26 21:00   Új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-07-26 20:55   új fórumbejegyzés: Francesco de Orellana
2026-07-26 20:38   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-07-26 20:34   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-07-26 20:25       ÚJ bírálandokk-VERS: Ur Attila Az én Afroditémhoz