NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 08:53 Összes olvasás: 92326Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 520. | vajdics: Tutto quello che vuoi | 2019-11-01 11:53 | Francesco Bruni rendezte a filmet az édesapja emlékére, aki a második világháborúban Toscánában harcolt.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 518. | [tulajdonos]: ... | 2019-11-01 11:30 | 2019. november 1.
Hogyan kerülhet kölcsönösen kellemes, szeretetteli kapcsolatba négy műveletlen, de alapvetően jóindulatú, számítógépes játékokon és joysticken felnőtt fiatal és egy aggastyán költő, akin az Alzheimer-kor kezdeti tünetei mutatkoznak – erről szól Amit csak akarsz („Tutto quello che vuoi”) című filmje, amit tegnap este a kisebbik fiunkkal néztünk meg a Dunán. Nem látom, hogy sok Oscart kapott volna a film, nálam tízpontos. Azért rögzítem, mert nem akarom elfelejteni a címét. Most megnézem azt is, ki rendezte.
| |
| 517. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-31 10:22 | 2019. október 31.
Kedves Naplóm!
Szakadt az eső álmomban. Én mintha bent is lettem volna meg kint is, egy árkot figyeltem az ablakból, de egyúttal ott álltam a sodró erejű víz mellett, figyeltem, hogyan telik meg vele az árok. Egyszer csak megvillant valami a hullámok között. Valami fehér. Mintha toll lett volna, liba vagy kacsa tolla. Na, tessék, itt a baj, szólt föntről egy hang. Segíteni kellene, gondoltam, nem fulladhat meg az a szegény állat. Zokniban voltam, féltem, hogy nedves lesz a lábam, mégis közelebb mentem a mederhez, oda, ahol a villanást láttam, és nyakig belenyúltam a vízbe. Liba nagyságú, fehér tollas lényt sikerült kimenekítenem. Alig volt benne élet. Óvatosan letettem a földre, és elrendezgettem a tagjait, a nyakát, a fejét, a vállát…
Amikor a rendezgetést elkezdtem, még csak egy elalélt baromfira hasonlított, de ahogy sorra megtapogattam a tagjait, egyre emberszerűbb lett. Le kell vágni, gondoltam, nem láttam semmi esélyt arra, hogy életben maradhat. Nem akartam meghosszabbítani a szenvedését. Keresnem kellett valakit, aki vállalja, hogy feldolgozza. Körülnéztem. A semmiből hirtelen ott termett egy utca magas homlokzatú, régimódi polgárházakkal. Kihaltnak tűntek, nem lehetett tudni, ajtót nyit-e valakit, ha bármelyikbe bekopogtatok. A legszélső háznak vastag fakapuja volt, csak rá kellett néznem, máris kinyílt előttem. Tágas belső udvar fogadott, ahogy beléptem Szemben tekintélyes, háromszög alakú, „hátsó homlokzattal” egy másik épület tűzfala.
Volt valami jelzés a háromszög közepén, aminek a jelentését nem tudtam megfejteni, de azonnal éreztem, amikor megpillantottam, hogy szent helyen járok. És mintha nem először láttam volna azt a jelet. Mintha jártam volna már a házban a kapu mellett, ahova be szerettem volna jutni, hogy felajánljam a kimenekített lényt, mint egy áldozatot, mielőtt meghal. És láttam magam egy előálomban, amit gyorsan legyártottam magamnak, ahogyan kinézek a ház ablakán, és a szemben lévő tűzfal tetején lévő díszítéseket figyelem. Ez megnyugtatott: Nem fenyegethet semmi veszély, ha egyszer már jártam odabent.
És bent voltam újra. Valaki beengedett. Kinyitottam egy hűtőgép ajtaját, üres papírlapokat szerettem volna benne elhelyezni. Az egyik lappal sehogyan sem boldogultam. Folyton elakadt, mint egy nyomtatógépben. Lejjebb kell tenni, mondta egy hang. Akkor vettem észre, hogy a hűtőgép valójában egy kandalló, és a papírlapok, amelyekről azt hittem, hogy hűvösre kerülnek, el fognak benne égni. Nem számítottam erre a fordulatra. A meglepetés örömével ébredtem.
| |
| 516. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-30 13:48 | 2019. október 30.
(…) úgy tudott bánni a szavakkal, hogy inkább elleplezte, mint kimondta velük a dolgokat.
Nem kellene újra és újra abba a hibába esni, amibe Bayardo San Roman esett. Őt végül megölték. Előre bejelentett módon.
| |
| 515. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-29 11:35 | 2018. október 29.
nem fértem el az ágyon
a szoba is mintha összement volna
ki kellett mennem az ég alá
hogy ne fulladjak meg
de nem volt ajtó
ablak sem
csak a szűkülő csupasz falak
az egyik sarokban találtam egy apró rést
kisebbet mint amekkora egy egérlyuk lehet
azt kezdtem el tágítani mint a kutyák
ha lyukat akarnak kaparni maguknak a kerítés alatt
végre kint voltam
el kellett volna szaladnom
de nem mozdultam
fehér hálóing volt rajtam
abba törölgettem ráérősen az ujjaimat
hova is sietnék, gondoltam
a Tejút egymilliárd éve halott
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 513. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-28 12:02 | 2019. október 28.
Kedves Naplóm!
A sejtingerlékenységről olvastam az imént egy érdekes példát: ha veszel egy amőbát, és elkezded piszkálni, megbökdösheted akár ezerszer is, mindig vissza fogja nyerni az eredeti formáját. Aztán az ezredik bökésnél hirtelen fogja magát, összeomlik, és megsemmisül. Nem megyek most bele, miért keltette fel az érdeklődésemet ez a példabeszéd (aminek biztosan van ellenpárja is, mondjuk a rizses példa – egyetlen rizsszem átbillentheti a mérleget –, de az nem a sejtingerlékenységről szól, gondolom), most csak megállapítom, hogy létezik ilyen jelenség, és elraktározom a többi közé.
Meg kell tanulnom nem beavatkozni. Csak észlelni magam körül a világot. Tudatos megfigyeléssel, vagy éppen anélkül. Hagyni, hogy egy váratlan mosoly kibillentsen a szomorúságból. Ahogyan egyetlen rizsszem képes átbillenteni másik irányba a mérleget.
Szombaton ebédszünetben ebéd helyett lefeküdtem egy padra. A faleveleket figyeltem, ahogy sorra lelibbennek a felettem nyújtózkodó, félig már kopasz ágakról. Néha csak egy-egy, máskor több is egyszerre, ha feltámadt a szél. Az ágak rácsai közt át-átvillantak a napsugarak. Egy fél óra is eltelt így, mire észrevettem a villanyvezeték huzalait a fejem felett. Csodálkozva néztem őket: hogy kerültek oda? Déjà vu-érzésem támadt, mintha nem először történne ez velem. Hogy amit nem akarok látni, azt nem látom. Mert szétrombolná a bennem lévő idealizált képet arról, hogy milyennek kellene lennie egy helyzetnek, amelyben jól akarom érezni magam. Egy fa alatt fekve jólesik a lelibbenő leveleket és az ágak közt átvillanó napsugarakat figyelni. A huzalok bezavarnak. Az, hogy nélkülük nem lenne áram, az egy másik helyzethez tartozik. Sokáig bámultam a villanyvezetéket. Aztán már azt sem.
Popper Péter lejegyzett egy fiktív beszélgetést mester és a tanítványa között (ez is ma került, érdekes módon, elém):
– Mit tegyen az, aki mielőbb üdvözülni akar?
– Semmit.
– Hogyan lehet semmit sem tenni az üdvözülésért?
– Lehetőleg könnyedén.
2019. október 27.
A történetmesélés kapcsolat. Feltételez egy Másikat, akit talán nem is ismersz, mégis valamiért benne szólal, amit mondani tudsz, ezért mondani kell. Nem tehetsz úgy, mintha csak magadnak mesélnél.
| |
| 512. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-26 23:21 | 2019. október 26.
Kedves Naplóm!
Annyi szó esett a hasításról a „tündérhegyi” konferencián, hogy úgy döntöttem én is lehasítok magamról valamit. Annuskát. Hadd legyen külön élete!
Két mozzanatot szeretnék megörökíteni a mai napból, hogy ne felejtsem el. Alfonso két szemléletes példáját az első terápiás üléssel és a családterápiás intervencióval kapcsolatban.
A. megkérdezte, tudjuk-e hogyan kell csigát főzni. Nem tudtuk. Tisztáztuk, hogy a mi gulyásfőző versenyeinknek a katalánoknál csigafőző versenyek felelnek meg. A csigát langyos vízben kell feltenni a tűzre. Mivel jól érzi magát, előbújik. Mire a víz forró lesz, már nem tud visszabújni. Elég morbid példa (valószínűleg akkor sem felejteném el, ha nem írnám le.) Annak érzékeltetésére használta az előadó, hogy a diagnosztikai szakaszban nem érdemes a terápiás ülés résztvevőit szembesíteni a viselkedésükkel, hagyni kell, hogy olyannak mutassák magukat, amilyenek.
A másik példában egy kiránduló csoporthoz hasonlította a családot, amelynek látszólag csak az egyik tagja beteg. Ha egy családtag mentális zavarait diszfunkcionális családi háttér okozza, a „beteg” legtöbbször csak a tünethordozó. Ez olyan, mint amikor egy kiránduláson a többiek egy valakinek a hátizsákjába csempészik bele a saját csomagjaikat is, amelyeket nekik kellene külön-külön cipelniük. A családterápia feladata ilyenkor az, hogy a családi „kirándulás” résztvevőiben tudatosítsák, mi az, amit nem a tünethordozó családtaggal kellene cipeltetniük, hanem kinek-kinek a saját batyujában.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
