Vackor
nagyapának
"ne törődj semmivel egyél belőle
én is ezen nőttem vackoron"
eszembe jutott a vadkörtefa legyen fád elmesélhetsz neki mindent
már nem emlékszel rá elfelejtetted én most tanultam
fekszel az árokban egyik lábadon mamusz kockás mamusz én löktelek
az árokba kóvályogni kezdtél elfelejtett gyógyszer már nem ezen múlik nem ezen múlik
varjak a vetésben megzavarva leszáll a köd tejüveggé lesz körülöttünk
a barna köpeny és egy spárgán lógó kislábos az alja foltozott kilyukadt
ezerkilencszázharminckilenc kendős nő a hátulján háború előtti még
amibe nyáron málnát szedtél vagy tyúkhúrt azt a zöld gazt papsajt
mamusz a piros fazék kavicsot hazudtunk ha a málna leérett és nem volt mit szedni
nagyanya málnahabját néztem és nevettem megfordította a nyarat
nem röpülhet a fejedre a fehérje meg kellett tanulnom ezt is fájt a karom akkor is
vadkörtefa fájt felverni
gyerek fogja így a játékát el nem engedve a meséit és én kinevettelek
kegyetlenül ami épp eszembe jutott mindent elmondhattam
nem fogtad fel tücsök a tenyereden nevettem kárörvendőn
csuri a tiéd a vackor pont olyan vagy és elnevettem magam sosem láttam vadkörtefát
mert te voltál a fa te lettél a vadkörtefa az én fám én mit viszek magammal vándorom
nincs virág nincs
köd a vetés fölött végtelen várakozás kapaszkodnál az elgurult a kislábosba a pirosba
kezeid földet markolnak csend zavarja monológod nem fázol nyári barnaság arcodon
tegnap még beszélgettünk de ma ősz van és a málnaszemek elgurultak üres a lábos
letéptem egy fűszálat azt mondtad ne az utolsó bogár himbálódzott óvatosan tettem tenyeredbe
hittem a tücsköt októberben hittem a nap ízét a szádban hittem az esti vacsorákat a lugas alatt
fel akarsz kelni bolondul őrjöngve fázunk ketten miért jutott eszembe hogy mikor nem volt pénz
ócska koporsókat csináltál milyen volt a fa? milyen fából? nem dióból nem cseresznyéből nagyapa
én könyveim lekváros kenyértől éltek milyen lehetek most végtelen nyugalom
nincs virág nincs
"Már nem tikel a kisfiú mint amikor tücsköt fogott
Pedig féltem. Zöld szemében ott lapult a rettenet.
Hirtelen öregnek láttam magam. Vannak olyan pillanatok,
Amikor egy bogár-sikolyba egy szemhéj beleremeg.'
jó légy csuri akartam mondd a lugasok hangulatát
messzire néztél vadkörtefám
mosolyogsz kinek titka van
hazudjuk el a rókalyukat
a kiserdőt a diófát
a kinyitható mesekönyvet
hazudd hogy elestél
hazudd el ötéves vagyok
a harapós nyuszikát
a kergető kakast
" vadkörtefa én is ezen nőttem vackoron"
nincs virág
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-02-26 23:26:44
Utolsó módosítás ideje: 2026-02-26 23:26:44
