NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-05-09 06:03 Összes olvasás: 475335| 5594. | [tulajdonos]: megjött | 2022-07-07 09:44 | | Megjött a negyedik mű, köszönöm szépen! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5593. | Moha: pályázmány | 2022-07-07 09:15 |
Moha
Shakespeare 17. szonett
Ki hinné el nekem? Hogyan szorítsam
hitvány sorok közé erényeid?
Egekre, inkább sírkő az, mit írtam
mely eltakar téged, s a léted itt.
Ha írni tudnám szépségét szemednek,
és sorra venni tested tájait,
azt mondanák rám: e költő eretnek,
e báj nem földi, mennyből származik.
Ha elkészült művem sárgára vénül,
lenézik, mint üres beszédű tatát,
kérdésessé vált dicsed majd elévül,
s túlzónak mondják antikos dalát.
De ha apának hív majd egy gyerek,
benne, és itt dupla élted lehet. | |
| 5592. | [tulajdonos]: lelassultunk | 2022-07-06 07:34 | Lelassultunk, de én is másra koncentráltam tegnap, munka, értekezlet... ma sem lesz másként, holnap se, talán pénteken marad idő megírnom valamit a hét szóra, de csak úgy versenyen kívül, bár elrejtem a többi pályamű közé, hogy aki arra szavaz piros pontot kapjon, ami holtverseny esetén igencsak számít.
Úgy terveztem, hogy pénteken késő este bocsátom szavazásra a beérkezett szövegeket, de ha még időt kértek, akkor minden halasztható. | |
| 5591. | [tulajdonos]: haladunk | 2022-07-04 21:19 | Ó, szépen haladunk, minden napra egy tojás!
Három pályamű, egy extra vers és egy megfejtés miatt lelkendezem, örülhettek majd Ti is, kedves Barátaim, ha pénteken lezárom ezt a szakaszt. Addig is csak költsünk, költsünk költsünk... de ez másfajta költekezés, gazdagabbak leszünk tőle, akkor is, ha éppen nem a nyerő művet sikerül ebben a fordulóban összehozni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5590. | Szilasi K.: extra | 2022-07-04 20:06 | Szilasi K.
Extra
Apám is volt, anyám is.
Egykor úgy szorítottak
egy kis, gyerekkezet,
hogy szinte fájt.
Először anyám engedett el,
más dolga akadt messzi tájakon.
Aztán apám szeme vált üressé,
mikor rám nézett.
Most, hogy én is készülök el
e hitvány világból,
nincs kitől megkérdeznem,
mi értelme is volt ennek az egésznek.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5589. | Szilasi K.: vers | 2022-07-04 19:59 | Szilasi K.
A tájak összeérnek
Fölkészítem magam
átvarázsolódni
e hitvány világból
az örök semmibe,
ha van.
Összeszorított markom
üres zsebembe dugva
lábalok át oda, a túlra,
mert félek.
Pedig tudom,
a tájak összeérnek,
s te, apám, biztosan
megkérded majd,
'mikor jössz erre, fiam?' | |
| 5588. | [tulajdonos]: megfejtés | 2022-07-04 18:26 | Gratulálok!
Megérkezett az első jó megfejtés a műre, amelyből a szavak származnak.
Persze ettől még mások is kitalálhatják, és szavazategyenlőség esetén előnyt is jelenthet, tehát hajrá..
Persze, a legfontosabb, hogy beküldjétek a pályázmányt, mert úgy lehetséges az élre (holtversenybe) kerülni.
Sokat hablatyolok, ezért újra idemásolom a felhasználandó szavakat:
SZORÍTOM, APÁM, TÁJAK, KÉRDEZED, ÜRES, KÉSZÜLÖK, HITVÁNY | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5586. | [tulajdonos]: második | 2022-07-03 18:51 | Kedves Játékosok és más Dokkolók!
Megérkezett a második pályamű a második napon, ami ezért is nagy öröm számomra, mert ebben a döglesztő melegben az ember csak vízparton érezheti igazán jól magát.
Kinek is van most kedve itt, a neten lógni, ha belecsobbanhat valami hűvösbe. Igaz, nekem a klíma ad némi enyhülést, strandolás ma szóba sem jöhetett, mert nagy változásokat él meg a lakásunk, ma hozták az új szekrénysor elemeit. Szóval volt, van tennivalónk, le is fáradtunk jócskán, de a frontok is megviselnek. Nem csupán az időjárás kegyetlenségeire gondolok, bár ilyen a természet. Az emberi kegyetlenség sokkal rosszabb, mert a mi természetünk nem ilyen. Bár nem vagyunk kutyák, amelyeknek szociális érzéke szerintem az emberét is felülmúlja.
No, de sebaj, ha jöttök, írtok, megfejtitek a feladványt (Melyik versből kapkodtam elő a szavakat?), játszotok, beszóltok nekem, szép napot kívántok, vagy másfélét... (kinek-kinek kedve szerint), attól csak jobbak lehetünk. Mellesleg születik a mindennapoktól elvonatkoztatható érték is a játékban, valami irodalom.
Barátsággal! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5585. | Vincze Sándor: háromszor hét | 2022-07-03 18:24 | Hármasoltár
(1)
Szorítom apám kezét,
apám is szorítja a kezem.
Utazunk üres tájak között,
nézzük a kiégett vetést,
a meddőhányók púpjait.
Sok hallgatás után váratlanul
azt kérdezi, hogy mire készülök,
talán mert a készülődés fényét
látja a szememben égni.
Nem készülök én semmire.
Az idő készülődik egy nagy viharra,
és mindent, mit egész életemben
próbáltam valahogy összefogni,
örökre szerteszórják hitvány szelek.
(2)
A belső tájak otthonába készülök,
már olyan rég látogattam meg magam.
Ha próbáltam olykor zörgetni ajtómon,
kilincsét szorítva, rázva, sehogy nem tudtam
belépni, nem engedte a másik énem.
Vagy talán jobb is így?
Üres szobákat találtam volna?
Esetleg hitvány képeket a falon?
Nem tudtam volna sehová leülni,
és még kezet sem tudtam volna mosni?
Hát nem enyém az az otthon?
Apám vajon mit mondana erre?
Istenem, annyi mindent
nem kérdeztem meg tőle,
s ha ő kérdezett, annyiszor
nem feleltem neki.
(3)
Apámat kérdezed?
De hiszen eltemettük.
Legszebb ruhájában
fekszik a föld alatt.
És megtettük, amit kért:
amiben a szőlőbe járt ki,
azt most a madárijesztő viseli.
Szorítottam s elengedtem.
Pedig most, hogy távoli tájakon
bamba és üres tábornokok
készülődnek a háborúra,
buzgó önkéntesek pedig
hitványnál is hitványabb halálra,
megkérdezném tőle, hogy
ilyenkor mit kell tenni.
És szinte hallom, hogy azt feleli:
legyinteni, fiam. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
