NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2025-01-15 16:22 Összes olvasás: 43647| 64. | [tulajdonos]: édesnégyes | 2011-04-02 18:42 | Egy kis kitérő már az elején.
Volt a csoportunkban egy aranyos kislány, gimnazista, 17 körül: Mel. Néhány évvel voltam idősebb nála. Éreztem, tudtam, vonzódik hozzám, de tabu volt számomra.
Tíz év múlva újra találkoztam vele. Elmesélte, nem alakultak jól a párkapcsolatai, ezért néha eljár, pár napja legutóbb, "gruppen"-re. Amennyire megdöbbentem először a dolgon (visszagondolva a régi kedves Mel-re), annyira vált folyamatosan nyilvánvalóvá, szüksége van ezekre az alkalmakra. Tudja miről szól, megszokta - ha úgy tetszik helyén kezeli. Nem ítéltem el, még csak meg sem. Később sokat gondolkoztam az esetén.
(És most jön Stiller Kriszta verse, amely számomra teljesen hiteltelen. Hazug nyilván csak akkor lehetne, ha kiderülne, egyetlen csoportszexnek sem volt résztvevője. De - tegyük fel - volt ilyen élményben része. Csalódott? A vers inkább valamiféle "csömört" sugall. Ha így van, akkor ez a bibi. Alig hinném, hogy kényszerítette őt valaki. Hol volt Kriszta ebben az egészben? Vagy utólag könnyű?
[Ám ami még ennél is jobban fejbe kólintott, ahogyan a szerkesztők fogadták ezt a néhány sort. Ennél sokkal jobban összerakott versek tucatjával hevernek az oldal temetőjében. Hogy rím is van benne: nem érdem és nem erény. Csak feltételezni tudom, a "bíborban született" gárda - reakciójával - a "tabukat rengető" sorok segítségével az "elfojtások" gömböcére próbál szelepet fabrikálni.]
De persze mindegy is. A lényeg: képesek vagyunk-e helyén kezelni a dolgokat, vagy borul, esetleg borítja valaki helyettünk a "kényes egyensúlyt".)
Azt gondolom, minden "édesnégyesben" megjelennek a férfi-nő viszonyok. Kéretlenül, mire eszmélünk, már kopognak az ajtónkon, vagy mi csöngetünk be. Nem kerülhető el, sőt nem kerülhető meg. Kezdenünk kell vele valamit.
Attól függően, mennyire vagyunk kiszolgáltatott helyzetben a saját kapcsolatunkban, mennyire van erre vonatkozó jövőképünk, érinthet meg minket. Annál jobban, minél rosszabb a "pozíciónk". Az "összetartozás" tabujának falát persze még mindig le kell döntenünk, ha előtte nem tettük meg. És akkor "felszabadulunk", nyitottak leszünk, azt gondoljuk, az fog történni, aminek történnie kell. Felmentjük és átadjuk magunkat a "megváltoztathatatlannak". A folyamat során nem érezzük "bűnösnek" magunkat, hisz ennek kell történnie. Nincs lelkiismeret furdalás, nincsenek gátak. Csak majd szembenézés. Szembe nézés, amelyet többnyire nem vállalunk. Kerüljük mindaddig, amíg visszafordíthatónak gondoljuk a történéseket, és csak akkor döbbenünk rá, nincs visszaút, ha az események túlnőnek rajtunk. Foglyai leszünk. És jönnek a hazugságok.
Szerintem tipikus helyzet. Egyikőnk sem elég bátor, még arra sem, hogy önmaga szemébe nézzen, nem a párjáéba.
Vannak más válaszok is természetesen. Elfojtott vágyak, a másik elérhetetlen talapzatra emelése, és az őszinteség.
A legritkábban az is megesik, elég erős szálak kötnek a társunkhoz, hogy - mint egy svábbogarat - eltapossuk ezt a - lehetőségként még meg sem jelenő - természetes vonzódást.
Az, hogy mikor, mi történik, épp a primer kapcsolatok minőségén múlik. Azt kell tudnunk, ha a párunk kitekint, akkor annak mi is részesei vagyunk. Ha a párunk kitekint, akkor ő nagyobb biztonságban érezte magát mellettünk, mint mi mellette. ... Megtehette. | |
| 63. | [tulajdonos]: 22 | 2011-04-01 20:53 | Nem tudom, bűvös-e ez a szám, több-e, kevesebb-e mint a hét vagy a háromszor hét, de megvolt, ennyi volt.
Minden más lesz ezután. Mindennek másnak kell lennie. Ez a napló is megváltozik, (ha eddig nem törlődött) új funkciót kap.
A címen nem lehet változtatni, de minek is. Ami ez előtt volt, az is én vagyok, ami ezután lesz, az is én leszek.
Aki olvassa, gondolatokkal találkozhat majd. Úgy valahogy, mint egy nyílt forráskódú szoftver esetén.
Mondom majd, felelősség nélkül. Mondom magamnak. Mondhatod nekem. Ahogy gondolod ...
Előzetes: Két házaspár "családi barátságában" szükségszerűen meg kell-e jelennie a férfi és nő kapcsolatoknak? Keresztben? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 61. | [tulajdonos]: this is the end | 2011-03-15 15:53 | beautiful friend ...
szeretném mindenkinek megköszönni, hogy beleolvasott a naplómba, életembe,
kellett nekem, hálás vagyok
bár még mindig nem tudom merre tovább, de sikerült eldobnom sok "visszahúzó" kacatot az életemből
szia sticka ... külön köszönet neked :-)
tisztelt szerkesztő hölgyek/urak, szeretném ezúton kérni ennek a naplónak a törlését
köszönettel és üdvözlettel ...
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 60. | marax: liberális | 2011-03-12 16:01 | | ezt ma sokan érezzük így....szomorú... | |
| 59. | [tulajdonos]: liberális | 2011-03-10 19:09 | Háborgó tenger. Minden hajó elsüllyedt rajta ... és nincs kikötő.
Gondolom neveltetés, szocializáció, eszméléskori környezet és későbbi megerősítések teszik az embert liberális(an) gondolkodóvá
Vagy például Winnetou. Amikor játszottunk, hol a kemény öklű, hol az apacs főnök voltam. Néha váltani kellett, de nem volt nehéz. És egy oldalon voltam Vadölővel, az öcsémmel. Senki nem mondta meg mit, hogyan és milyen szerepekben.
A gyermekkori relatív szabadságnak mi köze mindehhez?
Mi köze Hemingway-nek vagy Homérosznak? Mert apámnak semmi ...
Középiskolában még mindig azt olvassuk, amit a kezünkbe adnak, bár már kitekintünk, próbáljuk integrálni a hatásokat, de ekkor még nem zárunk be. Nekem a "Várakozás a tavaszban" ugyanolyan alapélmény volt, mint a "Cinkos".
Mitől lesz az "elfogadó" emberből "liberális"?
Sörözés közben én is elméláztam a lehetőségen, egy nagyobb Magyarországon, utána is jártam kissé, hogy, s mint volt. (A történelem máig is szívem csücske.) De soha ki nem ejtettem volna, ami másokból oly könnyedén kifolyt: "szőrös talpú", valahogy nem ment, nem illett hozzám.
A Veress-Kulin Mozgón nőttem, és a Valóságon, kezembe az Értelmiség útját kaptam, és B. Russelt, mindeközben lepukkant kocsmákban éreztem jól magam.
Aztán egyszer csak összecsapott a két tábor ... miért?
(Persze tudtam, hogy ennek történeti előzményei is vannak, csak az akkori system vastag pokróccal fedte a létezőt ... de akkor is ... így?)
Egyik sem jobb a másiknál, és egyikőjük sem jobb a többinél.
Mint egy vékony pallón. Hiszen mindkét oldalon szerethető dolgokat láttam.
Az, hogy szamizdatokat olvastunk, még nem jelentette azt automatikusan, '90-ben majd liberális szavazók leszünk.
Valamikor '87 körül megnyílt a Jurta a Népligetben. Bárki, bármit mondhatott ... Épp "D" esete lökött rajtam egyet errefelé. "Felszólalása" után egy idősebb bácsi megjegyezte: Jól beszéltél fiam, csak a zsidókat és a cigányokat nem kellett volna úgy védeni ...
Hatalmas elmozdulások '89-ben. Emlékszel a román közvetítésekre, igaz? Tőkést istenítettük, és szurkoltunk, abból a fejetlenségből alakuljon valami jó. Láttuk a TV vitát (Kónya-Pető), miért volt zavar a március 15-i ünneplések körül, és ott a szoci Szilvásy volt a hunyó. Vagy - Isten nyugosztalja - Csengey-re, aki próbálta magyarázni, miért kell távol maradni az egyébként "euforikus" négyigenestől.
'90-ben nagyon nehéz volt választani az akkori két liberális párt között. Volt barátnőmet, Katit a Fiatal Demokraták akarták indítani az egyik választókerületben, de ő nem az a típus. Mondta, bemutat, induljak én ott ...
De nekem - akkoriban a Hámán Katón (Haller) laktam - olyan jelöltem volt, akire gondolkodás nélkül ... Tölgyessy, a Kerekasztal legszimpatikusabbja.
Aztán lassan összeállt, a népi-urbánus maszkok felvétele, keményen hatalmi harc volt. Az elit már sejtette, tudta: csak azok lehetnek nyertesek, akik arcot tudnak formálni a masszából. (Torgyánnak ment, Petrasovics Annának nem sikerült ... ennek a két "történelmi pártnak" illett volna ...)
A szocik pedig nem süllyedtek el ... miért?
(A közélet "megtisztítása" pedig csehül (nem Csehül) állt ... igaz, egyik "tábornak" sem volt érdeke.)
Persze, hogy elégedetlen voltam az eredménnyel. Vakított minden. Leginkább Mester-Szénási 168-a. A csalódottak harca csak a blokád után csitult. (Nagy nehezen kiverekedtük magunkat Pestről, szüleimhez ... érdekes mennyire megcsapott a bizonytalanság ... de este már én is ott ültem az M7-es feljárójánál gyújtott tábortűznél. Csupa régi ismerős között, hisz húsz-egynéhány évig éltem itt. Mindenesetre mindenkit "tovább engedtem" ... ez tűnt kézenfekvőnek.)
Emlékszel, amikor a két nagytiszteletű elnököt két ismeretlen váltotta, a Bánót meg a Pálffy G. Mindenben hibát láttam, kinevettem L. Katókát. Csak mert vakított a liberalizmusom, nem gondolkodtam, mit, miért. Nem voltam hajlandó elfogadni megváltozott helyzeteket, s ha nem lettem volna egyébként visszafogott típus, akár még fejem fölé is emeltem volna tomahawkomat.
De '94 majdnem mindent megváltoztatott. Lepaktáltak az acélglóriás külügyessel, és ezt soha többé nem tudtam nekik "megbocsátani" Igaz, még 2002-ben is kaptak tőlem egy voksot, de már csak nosztalgiából. (A két forduló között hordtam a kokárdát, egy "de" jelvényt és egy békemozgalmit. Az eredmények ismeretében lehetőséget láttam egy Fidesz-Szdsz koalícióra, és reménykedtem.)
De nem. A mi kultúránkban nem ásunk el csatabárdot. Mi inkább meglengetjük, és csapunk vele erre-arra.
Már nem látok lehetőséget holmi lövészárkok betemetésére, holott ez az egyetlen, amiben hinni tudnék.
Az a fajta liberalizmus, amit két évtizede hordozok, semmivé vált az előző két szoci kurzus alatt. (Ezért nem csatlakozom például az FB-s sajtószabadságért mozgalomhoz sem. Persze egyébként is úgy gondolom, ez is hatalmi harc. A sajtó akkor szabad, ha az újságírók szabadok ...) Ugyanakkor ezzel az "alkotmányozással" sem tudok megbékülni ...
("Semmi ágán ül a szívem ...")
Azért ma is én vagyok a legliberálisabb (legelfogadóbb) ember e föld kerekén ... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 58. | sticka: folytasd! | 2011-03-07 10:08 | | Bocsánat, nem akartalak mellékvágányra vinnii. Folytatnád? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 57. | sticka: Látó | [tulajdonos]: Gábor | 2011-03-05 13:08 | | Érinted itt az Ellenpontokat. A januári Látóban Vincze Gábor tollából olvastam egy érdekes tanulmányt ezekről az időkről. (Mert most, hogy mesélsz, válogatás nélkül szedek össze minden fellelhető információt, hogy színt adjak a fehér foltomnak. ;) ) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 56. | sticka: Tudtad? | [tulajdonos]: kelő nappal én is kelek? | 2011-03-05 12:27 | | Igazad van a csúsztatással. :) De a te D-d az én D-m is. És azt tudtad, hogy áprilistól többségében állami tulajdonú nonprofit gazdasági társaság veszi át az intézményt? Aztán egy másik érdekes dolog is történt tegnap. S, aki akkoriban sokat talpalt, hogy összejöjjön az alapításához szükséges tőke, felhívott. Több, mint 10 éve nem láttam. Felajánlotta segítségét egy néhány éve dédelgetett projekt-tervünk megvalósításához. Furcsa véletlen, hogy most, amikor itt felelevenítettük az akkori időket. :) | |
| 55. | [tulajdonos]: Gábor | 2011-03-04 18:24 | Az elszalasztott lehetőség ebben a történetben csak egy köszönés-teszt. Valamint azzal az illúzióval történő leszámolás, hogy valaha is közöm volt hozzá, hozzájuk.
(Inkább valamiféle élménybeszámoló ...sticka kedvéért:-)
Kilencvenvalahányban egy kikötött hajón voltunk, haraptunk valamit vagy csak nézelődtünk, nem emlékszem. Mindenesetre rendőrök jöttek, akik kitereltek minket. Valahogy kiderült, Gábor jön ... neki kell a tér.
Kedvem lett volna ottmaradni, és ráköszönni, csak úgy kíváncsiságból ...
Beatrice és URH koncerteken találkoztam vele először. Rendkívüli "charme", buktak rá a nők. A társaság középpontja. Néhány sörözés.
Később a "butikban" is találkoztunk párszor, nagyon meggyőző tudott lenni. Éppoly hittel magyarázott, mint mi is pár évvel később a békéről. Igaz mozgalmár típus. Néha elkapták, lecsukták pár napra, néha elverték a rendőrök, de az a műfaj akkoriban ezzel járt. Egyszer "érte" gyűjtöttek aláírást a Galamb utcában, és az öcsémmel mi is aláírtuk. Az alig 100-as listát beolvasták a SZER-ben is. Ezt csak onnan tudom, hogy apám ki volt akadva emiatt. (Ő nem hallgatta, a főnökétől kapta a fenéken billentést.) Furcsa érzés volt Konrád Györggyel egy listán szerepelni.
Katival, a barátnőmmel és férjével béreltünk lakást. Névházasság, Attila az 1982-es "Ellenpontok" egyik szerkesztője volt Erdélyben. Két alkalommal én is vittem neki élelmiszeres csomagot, és alsónadrágba bújtatott levelet, az éjszakai vonattal, Váradra.
Attila fantasztikusan okos volt, Gábor hozzá ugrott fel időnként, de mert látásból már ismertük egymást, és akkorra a "butikot" is felszámolták, hozott nekem rendszeresen Beszélőt és egyéb anyagokat. Kéthetente számoltunk el. Egyszer arra is megkért vigyek el valamit valahová.
Aztán hozott egy sokszorosító gépet - hasonló elven működött, mint a stencil, de nem volt annyira koszos - valamint a "Hírmondó" első, nyers számát. A csak szöveget tartalmazó oldalakat mi tekertük Attilával a konyhaasztalon, a képeket is tartalmazókat elvitte máshová.
Gábor hatalmas szervezővé nőtte ki magát ... és üzletnek sem volt rossz, mint azt a "Szamizdatos évek" c. filmből megtudhattunk.
Repülő egyetemeken is egymásra köszöntünk néhányszor ...
Katival Őriszentpéterre indultunk stoppal reggel 9 körül, este 10 után egy határőrös furgonnal tettük meg az utolsó kilométereket. Zsuzsiék még nem voltak ott, nem tudtuk hol alhatnánk aznap éjszaka. Mit lehet ilyenkor tenni, irány a kocsma. És milyen a szerencse, az Isten háta mögött ismerősökkel találkozik az ember. Gábor és két másik srác. Náluk, a padláson aludtunk. Másnap Gáborral együtt dolgoztam az épülő házon, nádat rögzítettünk tűzőgéppel a leendő stukatúr mennyezet részeként.
Jó volt velük, de utána ki-ki ment a maga dolgára.
A "napi" kapcsolat megszűnt, miután Attila talált magának valami lakást, s Kati is kapott egyet az apukájától.
Ezután csak ritkán találkoztam Gáborral, s miután, '90 körül kivonultam erről a terepről, csak egyszer.
Apró gyermekeimmel az Almássy téri művházban voltunk valamilyen programon, és Gábor is épp ott volt. Váltottunk néhány szót ... az utolsó néhányat.
Első feleségét, Rózát viszont kimondottan kedveltem. Vele sokkal könnyebb volt.
Ennyi ... egy illúziót újra a kukába löktem ... és könnyebb lett. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
