NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 20:59 Összes olvasás: 45859| 55. | [tulajdonos]: Gábor | 2011-03-04 18:24 | Az elszalasztott lehetőség ebben a történetben csak egy köszönés-teszt. Valamint azzal az illúzióval történő leszámolás, hogy valaha is közöm volt hozzá, hozzájuk.
(Inkább valamiféle élménybeszámoló ...sticka kedvéért:-)
Kilencvenvalahányban egy kikötött hajón voltunk, haraptunk valamit vagy csak nézelődtünk, nem emlékszem. Mindenesetre rendőrök jöttek, akik kitereltek minket. Valahogy kiderült, Gábor jön ... neki kell a tér.
Kedvem lett volna ottmaradni, és ráköszönni, csak úgy kíváncsiságból ...
Beatrice és URH koncerteken találkoztam vele először. Rendkívüli "charme", buktak rá a nők. A társaság középpontja. Néhány sörözés.
Később a "butikban" is találkoztunk párszor, nagyon meggyőző tudott lenni. Éppoly hittel magyarázott, mint mi is pár évvel később a békéről. Igaz mozgalmár típus. Néha elkapták, lecsukták pár napra, néha elverték a rendőrök, de az a műfaj akkoriban ezzel járt. Egyszer "érte" gyűjtöttek aláírást a Galamb utcában, és az öcsémmel mi is aláírtuk. Az alig 100-as listát beolvasták a SZER-ben is. Ezt csak onnan tudom, hogy apám ki volt akadva emiatt. (Ő nem hallgatta, a főnökétől kapta a fenéken billentést.) Furcsa érzés volt Konrád Györggyel egy listán szerepelni.
Katival, a barátnőmmel és férjével béreltünk lakást. Névházasság, Attila az 1982-es "Ellenpontok" egyik szerkesztője volt Erdélyben. Két alkalommal én is vittem neki élelmiszeres csomagot, és alsónadrágba bújtatott levelet, az éjszakai vonattal, Váradra.
Attila fantasztikusan okos volt, Gábor hozzá ugrott fel időnként, de mert látásból már ismertük egymást, és akkorra a "butikot" is felszámolták, hozott nekem rendszeresen Beszélőt és egyéb anyagokat. Kéthetente számoltunk el. Egyszer arra is megkért vigyek el valamit valahová.
Aztán hozott egy sokszorosító gépet - hasonló elven működött, mint a stencil, de nem volt annyira koszos - valamint a "Hírmondó" első, nyers számát. A csak szöveget tartalmazó oldalakat mi tekertük Attilával a konyhaasztalon, a képeket is tartalmazókat elvitte máshová.
Gábor hatalmas szervezővé nőtte ki magát ... és üzletnek sem volt rossz, mint azt a "Szamizdatos évek" c. filmből megtudhattunk.
Repülő egyetemeken is egymásra köszöntünk néhányszor ...
Katival Őriszentpéterre indultunk stoppal reggel 9 körül, este 10 után egy határőrös furgonnal tettük meg az utolsó kilométereket. Zsuzsiék még nem voltak ott, nem tudtuk hol alhatnánk aznap éjszaka. Mit lehet ilyenkor tenni, irány a kocsma. És milyen a szerencse, az Isten háta mögött ismerősökkel találkozik az ember. Gábor és két másik srác. Náluk, a padláson aludtunk. Másnap Gáborral együtt dolgoztam az épülő házon, nádat rögzítettünk tűzőgéppel a leendő stukatúr mennyezet részeként.
Jó volt velük, de utána ki-ki ment a maga dolgára.
A "napi" kapcsolat megszűnt, miután Attila talált magának valami lakást, s Kati is kapott egyet az apukájától.
Ezután csak ritkán találkoztam Gáborral, s miután, '90 körül kivonultam erről a terepről, csak egyszer.
Apró gyermekeimmel az Almássy téri művházban voltunk valamilyen programon, és Gábor is épp ott volt. Váltottunk néhány szót ... az utolsó néhányat.
Első feleségét, Rózát viszont kimondottan kedveltem. Vele sokkal könnyebb volt.
Ennyi ... egy illúziót újra a kukába löktem ... és könnyebb lett. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
