NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2026-03-02 05:40 Összes olvasás: 47983| 59. | [tulajdonos]: liberális | 2011-03-10 19:09 | Háborgó tenger. Minden hajó elsüllyedt rajta ... és nincs kikötő.
Gondolom neveltetés, szocializáció, eszméléskori környezet és későbbi megerősítések teszik az embert liberális(an) gondolkodóvá
Vagy például Winnetou. Amikor játszottunk, hol a kemény öklű, hol az apacs főnök voltam. Néha váltani kellett, de nem volt nehéz. És egy oldalon voltam Vadölővel, az öcsémmel. Senki nem mondta meg mit, hogyan és milyen szerepekben.
A gyermekkori relatív szabadságnak mi köze mindehhez?
Mi köze Hemingway-nek vagy Homérosznak? Mert apámnak semmi ...
Középiskolában még mindig azt olvassuk, amit a kezünkbe adnak, bár már kitekintünk, próbáljuk integrálni a hatásokat, de ekkor még nem zárunk be. Nekem a "Várakozás a tavaszban" ugyanolyan alapélmény volt, mint a "Cinkos".
Mitől lesz az "elfogadó" emberből "liberális"?
Sörözés közben én is elméláztam a lehetőségen, egy nagyobb Magyarországon, utána is jártam kissé, hogy, s mint volt. (A történelem máig is szívem csücske.) De soha ki nem ejtettem volna, ami másokból oly könnyedén kifolyt: "szőrös talpú", valahogy nem ment, nem illett hozzám.
A Veress-Kulin Mozgón nőttem, és a Valóságon, kezembe az Értelmiség útját kaptam, és B. Russelt, mindeközben lepukkant kocsmákban éreztem jól magam.
Aztán egyszer csak összecsapott a két tábor ... miért?
(Persze tudtam, hogy ennek történeti előzményei is vannak, csak az akkori system vastag pokróccal fedte a létezőt ... de akkor is ... így?)
Egyik sem jobb a másiknál, és egyikőjük sem jobb a többinél.
Mint egy vékony pallón. Hiszen mindkét oldalon szerethető dolgokat láttam.
Az, hogy szamizdatokat olvastunk, még nem jelentette azt automatikusan, '90-ben majd liberális szavazók leszünk.
Valamikor '87 körül megnyílt a Jurta a Népligetben. Bárki, bármit mondhatott ... Épp "D" esete lökött rajtam egyet errefelé. "Felszólalása" után egy idősebb bácsi megjegyezte: Jól beszéltél fiam, csak a zsidókat és a cigányokat nem kellett volna úgy védeni ...
Hatalmas elmozdulások '89-ben. Emlékszel a román közvetítésekre, igaz? Tőkést istenítettük, és szurkoltunk, abból a fejetlenségből alakuljon valami jó. Láttuk a TV vitát (Kónya-Pető), miért volt zavar a március 15-i ünneplések körül, és ott a szoci Szilvásy volt a hunyó. Vagy - Isten nyugosztalja - Csengey-re, aki próbálta magyarázni, miért kell távol maradni az egyébként "euforikus" négyigenestől.
'90-ben nagyon nehéz volt választani az akkori két liberális párt között. Volt barátnőmet, Katit a Fiatal Demokraták akarták indítani az egyik választókerületben, de ő nem az a típus. Mondta, bemutat, induljak én ott ...
De nekem - akkoriban a Hámán Katón (Haller) laktam - olyan jelöltem volt, akire gondolkodás nélkül ... Tölgyessy, a Kerekasztal legszimpatikusabbja.
Aztán lassan összeállt, a népi-urbánus maszkok felvétele, keményen hatalmi harc volt. Az elit már sejtette, tudta: csak azok lehetnek nyertesek, akik arcot tudnak formálni a masszából. (Torgyánnak ment, Petrasovics Annának nem sikerült ... ennek a két "történelmi pártnak" illett volna ...)
A szocik pedig nem süllyedtek el ... miért?
(A közélet "megtisztítása" pedig csehül (nem Csehül) állt ... igaz, egyik "tábornak" sem volt érdeke.)
Persze, hogy elégedetlen voltam az eredménnyel. Vakított minden. Leginkább Mester-Szénási 168-a. A csalódottak harca csak a blokád után csitult. (Nagy nehezen kiverekedtük magunkat Pestről, szüleimhez ... érdekes mennyire megcsapott a bizonytalanság ... de este már én is ott ültem az M7-es feljárójánál gyújtott tábortűznél. Csupa régi ismerős között, hisz húsz-egynéhány évig éltem itt. Mindenesetre mindenkit "tovább engedtem" ... ez tűnt kézenfekvőnek.)
Emlékszel, amikor a két nagytiszteletű elnököt két ismeretlen váltotta, a Bánót meg a Pálffy G. Mindenben hibát láttam, kinevettem L. Katókát. Csak mert vakított a liberalizmusom, nem gondolkodtam, mit, miért. Nem voltam hajlandó elfogadni megváltozott helyzeteket, s ha nem lettem volna egyébként visszafogott típus, akár még fejem fölé is emeltem volna tomahawkomat.
De '94 majdnem mindent megváltoztatott. Lepaktáltak az acélglóriás külügyessel, és ezt soha többé nem tudtam nekik "megbocsátani" Igaz, még 2002-ben is kaptak tőlem egy voksot, de már csak nosztalgiából. (A két forduló között hordtam a kokárdát, egy "de" jelvényt és egy békemozgalmit. Az eredmények ismeretében lehetőséget láttam egy Fidesz-Szdsz koalícióra, és reménykedtem.)
De nem. A mi kultúránkban nem ásunk el csatabárdot. Mi inkább meglengetjük, és csapunk vele erre-arra.
Már nem látok lehetőséget holmi lövészárkok betemetésére, holott ez az egyetlen, amiben hinni tudnék.
Az a fajta liberalizmus, amit két évtizede hordozok, semmivé vált az előző két szoci kurzus alatt. (Ezért nem csatlakozom például az FB-s sajtószabadságért mozgalomhoz sem. Persze egyébként is úgy gondolom, ez is hatalmi harc. A sajtó akkor szabad, ha az újságírók szabadok ...) Ugyanakkor ezzel az "alkotmányozással" sem tudok megbékülni ...
("Semmi ágán ül a szívem ...")
Azért ma is én vagyok a legliberálisabb (legelfogadóbb) ember e föld kerekén ... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
