NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2024-11-22 06:57 Összes olvasás: 34667| 49. | [tulajdonos]: szoba :) | bohumil: réteghelyzet | 2003-04-23 13:23 | Kedves Bohumil!
Nem bánom én azt, hogy ekkora a szoba.
Csak leírtam, ahogy egyik helyről a másikra költöztem, a régit elhagytam, az újba pedig befészkelődtem.
Erről szólt az az öt részes versféle.
Hasonló jókat. :)
| |
| 48. | [tulajdonos]: foszlányok megint | 2003-04-23 13:20 | Egyik.
Éjjel szürreális jelenetre ébredtem.
Mintha az üveglappá változott utcán hatalmas, amerikai filmekből idemenekült pók vergődött volna, 8 lába helyén nyolc kanál vagy kés. Mindez iskolai táblával és krétalábakkal is működik.
Persze az igazság sokkal szebb volt: egy majd nyolc méteres lánctalpas munkagép próbált befordulni a szemközti építési telekre. Narancssárga lámpák forogtak a tetején, körülötte CB rádiós emberek mászkáltak, nagy volt a felhajtás. És a hangzavar. Nem tudom, vagy én nem asszimilálódtam még a békés budai polgárság rétegébe, vagy rutinosan osztják be szomszédaim a lakást hálószobára, nappalira, mindenesetre rajtam kívül senki nem lógott az ablakban, pedig hajnali három óra volt.
Egy cigi után visszaaludtam, végülis nem bánom, hogy felébredtem.
Másik.
Ma reggel elbambultam egy öregember tarkóját nézve. Mindig összeszorul a szívem, amikor ennyire esendőnek látok valakit: zakóján pecsétek, kihúzott szálak lógtak, öltönynadrágja alatt fehér edzőcipő villogott. Megviselt viselet, elviselt megviseltség. Nyilván rossz volt a szeme, azért nem vette észre öltözéke hiányosságait. Arra gondoltam, hogy az öregemberek mennyire közelebb állnak a halálhoz. A nők körbeveszik magukat szertartásokkal, rituálékkal, mind egy-egy kis kampó, ami valahogy a valódi élet felett tartja őket, és ezért a halál felett is kicsit. Akárhogy öregednek az asszonyok, kampóik megmaradnak, sőt újakat vernek be a falba, talán centiről centire közelednek a padlóhoz, de mégis fenntartják magukat. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 47. | bohumil: réteghelyzet | 2003-04-15 23:34 | szia! mi az asszonnyal 2.7X4.5 -ön lakunk -160x200 etc:)) de az élet szép(is lehet)
szeretettel üdvözöllek. bohumil | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 46. | Betyár: ejnye ejnye | [tulajdonos]: mutogatom tovább magam | 2003-04-15 12:54 | | Figyellek ám Téged! De úgy látom Te is engem, Poirot őrnagy! Szerintem a mai jegyzetből csak a gavalléros sor a jó. A többi felejthető. Mint notesz? én is gondoltam rá. De nem elég szerves... :)) | |
| 45. | [tulajdonos]: mutogatom tovább magam | 2003-04-15 11:50 | Tegnap bútor után kajtattam, asztal alól kapott címekre utaztam ki, de az asztal alatti címek asztal alatti házakhoz tartoztak. Trolin mentem, amit eleve gyűlölök, a HÉV mellett a másik közlekedési eszköz, ami nem veszi figyelembe, hogy az embernek van kiterjedése, tömege-súlya, lendülete - erre gáznál, fékezésnél igen könnyen szert is tehetünk. Elhiszem, hogy annak idején a Pintába is befértek, és nekivágtak az óceánnak, de könyörgöm, én nem akarok felfedezni semmit. Ráadásul büdös is volt, penetráns szag, szar vagy rothadás. El is töprengtem ezen, miért feszengek ülőhelyemen. Jó, a büdös információ, azt kiabálja, mondhatni belesikítja az orromba, hogy nem ehető, már túl van azon az állapoton, esetleg már megették előttem, szóval nem kéne szájba tömni. (Persze civilizálódtunk, megesszük a kvarglit, bár sokan azt mondják, illata, mint a női nemi szervé, meg ott van a camambert, amiről régi kedves barátnőm azt állította, hereszagú. Talán csak magyarázatot keresünk ízlésünknek, és új szimbólumokat a hal és az oszlop helyett.)
Szóval büdös volt, én meg feszengtem, és ez nem a csúcsragadozó kínja volt, hanem valami más is. Rájöttem, attól félek, belőlem árad a szag, én léptem a szarba, képzeletem elkalandozott: beleültem, valaki itt ült, kisgyerek vagy öregember, és én beleültem, kész, fel kell állnom majd, rettenet. Igen, ettől féltem igazán, az nem zavar, hogy nézek ki, olyan átlagos, olyan semmilyen vagyok, hogy ha akarom, még bájos is lehetek, meg ronda is, de az ápolatlanság, a gusztustalanná válás megrémisztett. Civilizálódunk, na, camambert, dezodor.
Máskülönben meg naplóm újabb remek felhasználását fedeztem fel: noteszként is működhet. Hajlamos vagyok mindenféle ötleteket, néhány sort cetlikre, vonatjegyekre, egyéb vesztésre ítélt felületekre írni és örökre elfelejteni. De mostantól akár 30%-kal több. Ilyesmi. Szóval ide fogom felírni ezeket a foszlányokat is, maximum még kevesebben olvasnak el. :)
Mai adagom:
Egy
Kő zuhan,
S a csobbanást
Hullámok ölelik át,
Mint fodros spanyol gallér.
Kötelező etikett a gravitáció. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 44. | Betyár: kaviár | 2003-04-14 12:21 | Kedves Bőrharis!
A magyar pusztai végekből üdvözlöm a préri lovasait! A kávézacc mint kaviár? Remek! Naplód? Magamutogatás. De hadd lássuk! | |
| 43. | [tulajdonos]: Egy költözés ritmusa -versféle | 2003-04-14 11:38 | I.
Most messziről nézek a táj képére,
S a kép távolodik tőlem.
Az a fehér folt voltam én,
S üres helyem egyre kisebbnek látszik.
Lassan összezáródnak a repedések,
S a hajszálnyi rések eltűnnek.
Már nem láthatom a táj mögötti valót,
S az igazság látásához nem vagyok elég közel.
II.
Két és félszer öt méternyi szobám, ez a helyzet.
Nem túl nagy, s a felét elfoglalja az ágy -
százhatvanszor kétszáz centi -, s az asztal is elvesz
tőlem jó darabot: hatvanszor valahány.
Nincs még szekrényem, székem, meg a polc se valódi.
Látom vélt helyüket, s érzem a foltokat is,
kék-zöld zúzódásokat - én se vagyok kicsi éppen.
Nem lennék odabenn, több tér jutna nekem.
III.
Apró szobában létezem,
s egy kis szoba lakik bennem.
Szívből megvetett ágyamon
hánykolódik a testem.
Meghallom minden ritmusát.
Befelé tekintve látom,
mi kívül van. Majd fordulok,
s feltárul belső világom.
Szemhéjam alatt ott feszül
egy vörös, időtlen alkony.
Megérteném, de eltünik,
én meghalok és elalszom.
IV.
Hét piros autó parkol előttünk, egy sem enyém.
Függönye nincsen még a szobámnak, hát csupa fény.
Sarkon a szálló rám mosolyog, portás szalutál.
Reggel a kávé zacca lehet titkon kaviár.
Éjjel a szomszéd telken az omlás halk nesze zúg,
s nézem a hullámhordta halat, a kő alakút.
V.
Lassan besétálok a tájba,
S a kép szinte orromhoz ér.
Helyet keresek benne magamnak,
S tér után kutatok, ahová beférek.
Befurakodásom szertefutó repedéseket okoz,
S fészkelődésem vékony réseket nyit.
Valódi szemek villannak elő,
S igazi kövek, fák, emberek tűnnek fel a nyílásokban. | |
| 42. | [tulajdonos]: hétvége | 2003-04-14 11:24 | Rájöttem, ez a napló amolyan tao napló. Volt annak idején célja, arrafelé bóklászott, de azóta már csak úgy megy, amerre van út, és amíg van út. Nna, ideológia már újra akadt. :)
A hétvége jófajta takarítással telt, takarítottam az elhagyott, és takarítottam az elfoglalt lakásban is.
Az a gond, hogy még nincs vége, előre gyűlölöm. Fáj a derekam, a lábam, és pitiáner probléma, de kezemen a bőr is rongyos - ez zavar a legjobban. :)
Más. Pénteken könnyebb utat kerestem a lakáshoz, útközben egy mondhatni horrorisztikus jelenetet láttam.
Semmi különleges dolog, csak egy fa és egy kerítés a szereplő.
Az egyik ház kertjében egy fa annyira nekiszorult a kerítésnek, hogy körbenőtte. Nem ágaival, gyökerével tette ezt, hanem bekebelezte törzsébe a kerítésrudakat. Némelyik vasrúd félig még szabad, de csak idő - néhány év - kérdése, és azok is felfalódnak. Az emésztés képzetét kelti az is, hogy a rudakra nőtt törzsön csíkokban látszik a zöld festék, mint kivetett, nem feldolgozható méreg. Maga a fa is torz, görnyedt, szörnyszerű. Ijesztő, oda-odajárok, mint nyelvemmel a számban levő lyukas foghoz.
Amúgy a hétvégém egészen termékeny lett, a már lentebb benyomott elalvós vershez íródott még négy, vagy egymáshoz öt. Fel is teszem, megint nem kritikára várva/vágyva, inkább csak magamutogatásból. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 41. | Dokkol Vaso: válasz | 2003-04-10 19:27 | | Haris! Bocsánat, a hozzászólást nem bántásnak írtam. Nekem így jött le a vers, magyarázat nélkül ennyit kaptam. Jól csinálod, folytasd! DV | |
| 40. | [tulajdonos]: válaszféleség | Dokkol Vaso: folyt. | 2003-04-10 11:25 | Kedves Dokkol Vaso!
Köszönöm a reagálásod, örülök, hogy ez a kis hangulatrögzítés valahol bejött neked.
De. (Ez a szócska várható volt. :) )
Egy állapotot próbáltam fixálni, azt az igen rövid kis szakaszt, amikor az ember majdnem alszik, és civilizáltsága, szocializációja lefoszlik, ide egy Freud utalást képzelj, blabla. Nem egy tudatos vajúdás ez, Marcangolódás A Lételméleti Kérdésekről És A Holnapi Ebéd Alapanyagairól, hanem csak egy elalvás. És ha a versben akadt is kérdés, választ sem ébren, sem alva, sem a kettő közötti állapotban nem tudok adni, ha meg rímekbe is kell szednem, pláne nem. :) Te tudod a választ? Életed minden pillatában komolyan keresed, ha még nem tudod? És mi mennyi? :)
De lesz vajúdós is, meg gyereknevelős, meg halálos, meg 42, meg minden.
Nos, tényleg köszönöm a véleményezésed, az a tervem, hogy ha írok még ilyesmiket, befűzöm a naplóba, szórakoztatás céljából. Hátha másik adag joban fog tetszeni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
