| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 09:57 Összes olvasás: 615320Olvasói hozzászólások nélkül| 552. | [tulajdonos]: mehet | 2009-12-28 22:35 | Mára mit tartogat a sors-tenyér? Pofont vagy kockacukrot? Mennyit mélyültek redői tegnap óta, és mennyivel lett kurtább az életvonal? A gyűlölet álságos húrjait ma melyik ujj fogja megpendíteni? És mennyi levélszemétnek szabad érkeznie, hogy ne legyen közte egy se, amitől elgyengülök, és megrendelem, amit majd szégyellenék kibontani?
Ebéd közben talán eltűnődöm a híreken. Kezemben megáll a kés, a villa. Leteszem őket: inkább az utcán kéne anyagot gyűjtenem, ha már oknyomozó versírásra adtam a fejem.
Irány a szekta, amelyhez tartozom – most még egyszemélyes. Önnön mutánsaimmal szeretném benépesíteni, de érzem, hogy nem lesz rá elég időm, s igéim között, egyetlen főnév, nemsoká megdermedek.
| |
| 551. | [tulajdonos]: alak art | 2009-12-28 22:26 | | Mivel az űrhajósok rengeteget panaszkodtak az űrbeli élelmezés színvonalára, az illetékesek úgy döntöttek, hogy a nemzetközi űrállomásra felküldenek egy gasztronautát. | |
| 550. | [tulajdonos]: Értem amit írok? | 2009-12-28 15:51 | Nem tudom, talán egy versben nemcsak az fontos, amit olvashatunk benne, hanem az is, ami előtte, alatta, mögötte, fölötte van. Hiszen az eredményt úgy is tekinthetem, hogy az, ami a kihagyások után megmaradt. Ám ahhoz, hogy legyen mit kihagyni, szükség volt valami sűrűségre, csendre, erővonalakra, áramlatra… nehéz egy szóba sűríteni.
Kezdősora eredetileg az volt, hogy „Az ópium milyen lehet”. Az ópium hangalakjában érzek valami átszellemültséget, súlyosságot, puha titokzatosságot. Más kábítószerek elnevezése szinte orvosi jellegű, aligha alkalmasak rá, hogy egy lírai szöveget elindítsanak. Mivel fogalmam sincs arról, hogy az ópium alkalmazása milyen élményeket ad, ezért inkább elképzeltem valamit erről. Egyrészt a személyiség megkettőződésére gondoltam, de ehhez hozzákapcsoltam a térnek és időnek, mint létezésünk kereteinek meghaladását is. Jelzésszerűen próbálkoztam a kívül-belül, fönt-lent, közel-távol kettősségek egymásba oldásával, amelyek mind abba az irányba mutatnak (ha vannak még irányok egyáltalán), hogy a dolgok, s bennük én magam, nem folytatódhatunk úgy tovább, ahogy az idáig vezető úton haladtunk. Írás közben csak nagyon homályosan éreztem mindezt, tapasztalataim szerint inkább csak utólag lehet megbizonyosodni arról, hogy a vers épületének elemei sikeresen kapcsolódnak össze.
Írás közben persze kellenek a szövegtestet fűszerező ötletek, összekapaszkodó motívumok. Ha épül bennem egy híd, akkor folyó is kell, ami fölött átível, a folyó mozgásához az evezést társítom, de úgy, hogy maga a víz kénytelen evezni, hiszen a lírai hős kívül van rajta. Aztán apró csavarintással a kolostor kerengőjéből merengő lesz, a körömszakadtáig örömszakadtáig-ra módosul, a Facebook magyar nevet kap, és arckönyv lesz belőle, ami talán az összes ember, az összes kapcsolat tárháza, amelyből egy néma serpa érkezik; fontos, hogy néma legyen, mert így a nyelvi közlések megszűnnek közöttünk, és csak a tekintet, a mozdulatok, érintések maradnak meg. A serpa szó mágnesként hozta magával az alaptábort, amiből el kell indulni, mert elegendő erőt gyűjtöttünk, hogy rálépjünk arra az útra, ami még ránk vár.
Ezek után viszont nyilvánvalóvá lett, hogy elég messzire jutottam az eredeti kezdősortól, és nincs többé szükség rá, hát elhagytam a versből. Segítségemre volt írás közben, és fénye váratlanul nagyobb tartományt világított be, mint amire eredetileg számítottam. Félrevezettem volna az olvasót, ha benne hagytam volna.
| |
| 549. | [tulajdonos]: most írtam | 2009-12-27 22:56 | Talán elhagyod
Talán épül benned egy híd,
fényből és füstből, amin sétálsz,
és nem érsz át másik oldaladra,
vagy talán egyszerre várvédő
vagy és ostromló katona,
létrákon igyekszel fölfele,
égi bástyák magasába, és
amikor felérsz magadhoz,
a másik, létrádat eltaszítja,
földre zuhansz, a fejed mégis
felhőkbe ütöd bele,
a panoráma egészen közel kerül,
orrod előtt hangya és gyorsvonat,
te egy másik történetben
folytatódsz, elágazol, spirál,
ellipszis leszel, egy kolostor
merengőjében imádkozol, olyan
lassan, ahogyan evezni tudna
benned a láncra vert folyó,
az arckönyvben próbálsz valakit
megtalálni, és örömszakadtáig
ragaszkodsz életedhez.
Egy néma serpára bízod magad,
amikor eldöntöd végre:
az alaptábort elhagyod.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 548. | Pálóczi Antal: Re: 603 | 2009-12-27 06:33 | Olvassuk magunkat, vagy inkább ne?
A herpetológusokmajd megmondják! | |
| 546. | [tulajdonos]: kegyelet | 2009-12-22 22:29 | Meghalt a város legkövérebb embere.
A polgármester dísz-zsírhelyet adományozott neki. | |
| 545. | [tulajdonos]: P. Ivó | 2009-12-22 21:56 | | Kukoricasör? A tengeri nedve. | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
