NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2026-02-15 08:43 Összes olvasás: 18174| 159. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-02-15 08:32 | Janus: Horizont óceán (reflexvers)
Lüktető szív a napkorong,
bordarács a gally, az ág,
bíbor fényű vér csobog,
bokrok, fák az artériák,
melyek a végtelenbe
futnak ezernyi szálon,
s eggyé válnak a síkon,
a horizont óceánon.
| |
| 158. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-02-11 20:41 | Janus: Véletlenek (Átjárók)
Robogó vonatok a véletlenek,
rohannak szembe a baljós jelek,
izzó vörösen a sikoltó szélben.
Sorompó alatt átbújik merészen
a sietés, és csattan, szakad, törik,
a haldokló álom vénájába kötik
a reményt, ami lassan, csurran, cseppen,
s egy hosszú sípszó cseng a végtelenben….
| |
| 157. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-01-31 09:38 | Janus: Tudom
Tudom, már rég kész vagyok,
minden helyére került,
elértem, amit lehet
és van, mi nem sikerült.
Tudom, itt-ott már omlok,
porlad az emlék bennem,
egyre kevesebb álom
bújik meg szemeimben.
Tudom, mit jelent a tél,
melyben eltűnik a nyár,
évről évre gyakorlom,
hogy milyen is a halál.
Tél van, hópehely kering,
látom, érzem, és tudom,
mégis, ha rád gondolok
mind színes virágszirom.
Tudom, már rég kész vagyok,
porlad az emlék bennem,
tudom mit jelent a tél,
de tavaszt kell keresnem.
| |
| 156. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-27 20:46 | Janus: Másik hold
Ma éjjel öltözik a hold
áttetsző fellegek mögött,
lábujjhegyre áll egy bokor,
két összebújt nyárfa között.
Levélszemeiben a fény
aranya árad, s felragyog,
ahogyan a hold előlép,
iriggyé lesznek a csillagok.
A csend cérnájára fűzi
sóhajom páragyöngyeit,
s míg bámulom az éjcsodát
a gondok lelkem nem lelik.
Vetkőzik a hold, fénye hull
a horizont bíborára,
áttetsző ködfátyolkorong
gurul, a tejút porába.
| |
| 155. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-25 11:22 | Reggel
Füvön hó, lukas kabát
zöld foltjai foszlanak,
fény festi az orgonát,
bíbor egy cinkealak.
Csend guggol az ereszen,
lába alatt fagyos hó,
de megriad hirtelen,
elröppen, mint a rigó.
Verebek serege száll,
kúttető a repterük,
zajongnak, veszekednek
hogy legyen egy jó helyük.
Párolog az itató,
búzaszem barnája int,
mellette kukorica,
és én mosolygok megint.
| |
| 154. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-22 21:42 | Csend cseppek (Esti mélabú)
Csend cseppen a mennyezetről
s hallgatásom egyre nő,
mint egy cseppkő, barlang mélyén,
hová nem jár az idő.
A gondolat bujkál bennem,
talpa alatt szó recseg,
kiszáradó ihlet patak
nem csobog, nem csicsereg.
A hallgatás oszlopának
nekidől a mellkasom,
a visszhangzó szívdobogást
egykedvűen hallgatom.
Éltem jégcsap, földre cseppen,
és a halál egyre nő,
árnyékába beleveszve,
én, a vers, az idő.
| |
| 153. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-18 12:06 | Janus: Tizenhat plusz négy
Négy év után, kitárta karját,
ölelni akar, mint ki szeret,
nézd, kezében mennyi konc!
Ha kell, tavasszá hazudja a telet.
Négy év után, fontos lettél,
jön az egymillió és hat havi,
békét ígér és földöntúli jót,
azt mit szeretnél, szeretnél hallani.
Négy év után, te poloska vagy
mert lopását, hazugságát unod,
láttad, értetted korrupt tettit,
és te köreidet a becsülettel futod.
Négy év után, húsz év fidesz hatalom!
Ez lehet fél élet vagy épp egész,
mára a hatalom eldobta fékeit,
és hidd el, holnap már bármire kész!
Négy év után, ami persze húsz,
üres a kassza, nyomorult a bér,
nincs orvos, és úgy nincs semmi,
de más a hibás, mindig mindenér’.
Húsz év után, mentség nem lehet,
bilincs kell, mert még nem állhat bitó,
igaz, becsületes tettek kellenek,
és ember kell vezérül, ember, aki jó!
| |
| 152. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-15 20:32 | Emlékek
és érzések halmaza,
ez vagyok én, és némi más,
megtanult dolgok, illemek és talán egy-két én villanás.
Nem alkottam jelentőseket, néhány írásom ugyan verssé nőt,
persze, én csak írni szerettem,míg szolga szívem morzsolta az időt.
Kis semmiség a létem, egy apró darab, valami hatalmas gigászi piramis része,
de a jövő, ha akarom, ha nem, vállamon áll,s a végén csak egy kérdés marad, megérte?
| |
| 151. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-14 20:48 | Janus: Nézelődő
Fellegre áll a Hold
s onnét körbenéz,
szemsugara csordul,
csordul, mint a méz.
Nagy hárs ágairól
egy bokor derekán,
le a fűre gördül,
és arany a bokám.
Itt álltam a mezőn
keresve reményem
és most megtaláltam,
szívzsebemben fényem,
haza is indulnék,
csak egy jelre várok,
intsenek a hársak
régi jó barátok.
Tovább áll a felleg
Hold indul nyomába,
fakuló aranya
Tejútnak porába.
| |
| 150. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-11 19:47 | Janus: Haza -futás
Kézen fog az idő és elszalad velem
viseltes szívemből pereg a szerelem,
a foltozott remény, és a kinőtt álom,
mint bennrekedt sóhaj a zárt szájpadláson,
haszontalan dolgok, már nem érnek semmit,
a halál mellém áll, és lövünk egy szelfit.
Az idő elenged és én lemaradva,
a múlt idő jelét tűzöm mellkasomra,
lassan elveszítve az élő jelleget,
lepergetem gyorsan a szokott képeket.
Persze, persze, tudom, Isten és mennyország,
a tudatnak hitet, még pénzért sem adták.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
