NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2025-10-02 21:51 Összes olvasás: 14182| 120. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-09-25 23:46 | Janus: Őszi este
Kormos, fekete égre
kanyarog a görbe füst,
a színek ellopva mind,
csak hajamban ón, ezüst.
A lég, hűs nyirkos tenyér
rásimít homlokomra,
mintha csak beteg lennék,
s a lég, mintha anyám volna.
Égaljára lehever,
földhöz bújik a messze,
egy csillaggyerek szeme
néz a templom keresztre.
Utcákat járja az ősz,
elmúlásnak gyűjt ruhát,
ütött-kopott falevél
nesze súg melódiát.
Ősz van, múló, porladó
minden évben csöpp halál,
sóhajom görbe füstje
komor kérdőjelnek áll.
2025.
| |
| 119. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-09-21 16:49 | Janus: Élet
Ki vagyok én?
Kérdezed te, kérdezem én.
Mi van itt legbelül,
ami egyszer majd kihűl?
De ma még
ereimben föld s az ég
minden hangja,
szívdobogásom szavalja.
Lelkem csempe, mozaik
emlékek, mai ,tavalyik,
és valami más,
bennem túlvilági suttogás.
Sejtek, benne gének,
törtek, darabok, egészek
üzenetek sora, hada,
bennem őseim diadala.
Élet, ez vagyok én,
egy Föld írta költemény,
bennem örökségek
árnyékok, furcsa fények,
a történelem, mint verslábak,
menetelnek bennem, s majd megállnak
úgy mint falon az óra,
s leszek egy halott vers, tovatűnt metafora.
2025.
| |
| 118. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-09-21 09:08 | Janus: egyszer majd
elhitt hihetetlen kábít
kezemben a végtelen vége
nincs már mi nyugtat vagy lázít
mint levett ruhát terítem a székre
elszakadt vágyam fércelt lukas álmom
vissza se nézve veszem a kabátom
elindulok kihull kezemből a végtelen
újra éledő színek a múlt képeire szállnak
már sosem virrad az égi széleken
oda a fészke a lélekmadárnak
lustán semmik nőnek tetteim hűlt helyén
s egyszer majd senki sem tudja hogy voltam…. voltam én
2021. | |
| 117. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-09-15 22:01 | Szuverén (Utcai harcos) Viktor: Haza, csak az enyém (Nem Magyaré)
Feketére festett bárányfelhők,
elhiszed-e hogy farkasok?
Nem dolgoztam sohasem még,
így születnek a gazdagok.
Kicsi a fogyasztás, nagy a számla,
csökkentve a rezsi,
dehogyis lopok, én nem ,csak
Gyurcsány meg a Magyar Peti.
Ajándékba adtam állami javakat,
alapítvány, egyház nyelte,
kiürítve az államkincstár,
de nőtt a nemzet vagyona? Hát persze!
Fizetésem dupla, a tiéd meg ennyi?
Annyit is érsz,
nem is értem, hisz kapsz ezer hitelt,
többet miért remélsz?
Szabad vagy, azt mondhatod amit,
de ha nem vagy velem,
állásod oda, lejáratlak gyorsan
ez demokrácia, kétségtelen!
NATO, unió egy a zászlónk bizony,
de értek még oroszul,
szuverén a hazánk, senkitől sem függ,
hazudom pimaszul.
Nekem minden a zsebben, hatalom,
vagyon és a közmédia,
szavazzatok ahogyan akartok, de ha ő jön,
nem Kárpát-medence lesz , Levédia,
hisz visszavisz titeket, ősidőkbe
nyereg alatt lesz a hús,
hát nem látjátok micsoda veszedelem,
már a neve is gyanús!
Országot jár, de golyóálló mellényre se futja,
csak az elégedetlenség hangja,
mi bajom lehet, ha tömeg nő mögötte,
hisz népemnek nincs haragja?!.
| |
| 116. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-09-13 20:06 | Janus: Hazát szeretnék
Hazát szeretnék szülőföldem köré,
nem ezt a rideg, magyar államot,
hazát, ami viszont szeret, szeret!
S nem kezel úgy, mint egy állatot!
Mert nézd csak, mik vagyunk ma
fogyóeszközök, lélegző gépek,
a GDP, a gazdaság alkatrészei,
és ha elromlok? Beszerelnek téged!
Mit sem ér az ember, ha magyar,
mind az állam szolgája, fogja,
egy vár, egy kastély fala többet ér,
mert arra költenek,de fillér az ember sorsa.
Hazát szeretnék szülőföldem köré,
melyben emberség, jóság terem,
hol a becsület természetes dolog,
hol nem halálig dolgozunk az életen.
Hazát szeretnék, határokig nőtt otthont,
hol rokonok, barátok ismerősök élnek,
kik egy nemzet, fiai ,lányai,
kik együtt örülnek és félnek!
Szeretnék egy hazát, szíven köré!
Hol a dobogás édes visszhangja,
úgy járja át e magyar földeket,
hogy ne legyen szolga, ki meghallja!
| |
| 115. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-09-10 21:34 | Janus: Hogyha
Hogyha lenne, lenne még is
mennyországgal átszőtt ég is,
hol a világ és a lélek
földön túl, de tovább élnek.
előbújna minden emlék,
halál után újra lennék,
odalenne árvaságom
haja között hársvirágom
szirma bújna, s rám nevetne,
édesapám karba venne.
Hogyha lenne, lenne Isten,
s nem azért hogy megsegítsen,
nem kívánnék könnyű létet,
gazdagságot, mentességet,
egyet kérnék, egyet tőle
mennyországból le a földre
nézzen le, és embert lásson,
tiszta szívet bordarácson,
becsületet, igazságot,
nem könnyűt, de jó világot!
| |
| 114. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-09-05 22:15 | Janus: Lehetünk
Leül a csend, lába lógva leng,
és a hallgatás vele ott feszeng.
Száll a hintaágy, csend ölén idő,
apró gyermek, szendergő jövő.
Tétlen lustaság, figyeld csak a mát!
Hazug ígéret csicsergő szavát!
Halld csak, hogy mi lesz, vele, nélküle,
az orra egyre nő és már nem hall a füle!
Ébredj becsapott, ne érezz tavaszt,
az évtizedet nézd, a tolvaj nagy ravaszt,
kinek mohón ittad ígérő szavát,
most meg éhezel, és lopod a fát!
Nézd csak elvakult, bálványod rohad,
nincs saját számlád, az euró marad,
odakint nyugaton, mert itt lába kél,
itthon a becsület az igazsággal fél.
Nézd csak hatalom, esik az eső,
minden cseppjétől Tisza vize nő,
ami ha megárad, hidd el, elragad,
s oda a majorság s az ellopott javad!
Egyszer véget ér a tolvaj évtized,
a galád tettekért majd mindenki fizet,
és a Tisza árja medrébe visszatér,
s talán magyarrá lesz minden magyar testvér,
mert e csepp hazán, lehetünk nagyok,
becsülettel, emberséggel , de csak így, MAGYAROK!
| |
| 113. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-08-31 19:48 | Janus: Napraforgó
Száraz, csörgő rozsda
bús fejről pereg,
a szántón repedések,
vértelen erek,
se sóhaj ,se dobbanás,
csak csend, mi oly nehéz,
szememben halott nyár,
de lelkem rég tavaszt idéz.
Gyönge napsugár jár,
a szél oly óvatos,
hol van még a pitypanggömb,
még sárgakör lapos.
A napraforgó lágy szár,
feje földi napkorong,
mely fölött fecske száll,
benne méh gondja zsong.
Szára százaz rozsda
szél kezén csörög,
magkönnye hull,
kopogó a rög,
és a repedések
a vértelen erek,
mint csendes sír,
a magok belefekszenek.
| |
| 112. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-08-25 20:29 | Janus: Aki vagy, az maradj!
Ne akarj az lenni, ki nem vagy,
ne nőjön benned mások énje,
a tükörből te nézz vissza rád,
ne légy más árnyéka, fénye!
Az egyéniség hatalmas kincs,
mert a világ másol, ismétel,
de egy napraforgó táblában
nézd csak, egy kék szirom nem vész el!
Egyszerű képlet, légy önmagad,
becsülettel tisztelj és szeress,
sírj, ha szemedben könnyek gyűlnek,
ha nem maradt könnyed? Hát nevess!
Az élet fut, és egyszer itt hagy,
hidd el nehéz lesz visszanézni,
ha azt látod majd, hogy másoknak
másolt életét tudtad élni!
| |
| 111. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-08-22 19:56 | Janus: Holdfélék (Diktátorok)
Mint a Hold olyanok vagytok
égre emelt nagy kövek,
de tudjátok-e azt,
a kövek nem belülről fénylenek?
A lopott ragyogás hamis,
kápráztat félrevisz,
bevallom, hisz igaz,
így jártam veletek magam is.
Mint a Hold olyanok vagytok,
ha kell dicsőn szép kerek,
máskor csak soványka,
kiért harcolnak, kit féltenek.
Tengernyi népet vonzotok,
és ha kész a lelkes nagy tömeg,
trónotokról pökhendin szóltok,
apály ínségével menjetek!
Mint a Hold olyanok vagytok,
növésben ígérve fényes,
de mikor kikerekedtek
udvarotok vérünktől véres.
2021-25
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
