NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2026-08-22 21:42 Összes olvasás: 22699| 180. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-08-18 22:13 | Janus. Augusztus
Ropogva fáj a bicegő nyár lába,
rozsdás tincs leng vén zöld hajába,
ahogy lép a reszkető délibábon,
felém súg: Megvénültünk, barátom.
A kútnál búsuló gém, meghajolva,
mintha egy sírvirágot szagolna,
hisz oda a víz, ellopta az aszály,
rozsdás ravatalon a tetszhalott táj.
Felhőtlen az ég, tiszta patyolat kék,
megsárgult erdőt simít a messzeség,
nem jár a szél és egy madár se száll,
szita a Nap , véres napfényt szitál.
Ropogva fáj a bicegő nyár lába,
hajlott hátú idő ballag utána,
megy az alkony is, sajog keze lába,
csillagszitkot szór az esti félhomályra.
| |
| 179. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-08-10 21:57 | Janus: Zümmögő (egy képre)
Zümmögő darázs, virágkehely,
illatok, színek, remegő lég,
még itt a nyár, pipacsruhában
andalogva lejt a messzeség.
Hófehér kehely, aranyló bibék
mosolyogva bújik a zümmögés,
nektár korty, szárnyakon kacsint a fény,
álom a nyár, messze az ébredés.
Ecset suhan, és színe színarany,
vászonra lel, énekel a lélek
csicsergő szín, a tehetség kacsint
a remény szemébe nézek, élek!
| |
| 178. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-08-02 12:25 | Janus: Katt-éter
Beteg szíved rekedt dobbanása
gyenge jelet suttog a világra,
mellkasodban hódít a szorongás,
gubbaszt a kedved, odalett a zsongás.
A bordarács bezár, vagy csak megvéd?
fogoly a szíved ,fegyőr lett az elméd,
emlékek bilincse oldalán csörög,
és az éned pereg, mállik, mint a rög.
Beteg szíved rekedt suttogása
furcsán visszhangzik a betegszobába’
fehér fény esik le a zöld ruhákra,
a katéterre, mely az artériába
befúrja magát és a szívedig jut,
és csinál az életnek nagyobb kaput.
Beteg szívednek szűnik rekedtsége
arcod sivatagán már a rózsa vére
arcpírt éltet, és szemedbe a fények
sietve, loholva végre hazatérnek.
Katéter dróton csicsergő szív hintáz,
dobbanást, heves szívverést trilláz,
a semmi ága üres, nincs ki ott vacog,
csak szívdobbanásra vibráló csillagok.
| |
| 177. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-07-21 23:06 | Janus: Ha végleg
Tollam ha kiszárad végleg
ki csendít rímet majd érted?
Szóruhákat ki sző a vágyra
ki bízza szívét suttogásra?
Metaforát ki lesz ki formáz
ha a szívet heves vágy forráz?
Alkonyba ki karol sírva
hogy a hajnalt visszahívja?
Elveszett álmokat keresve
ki feszül fel a nagy keresztre?
Tollam ha kiszárad végleg
halál, én leszek testvéred
s együtt verslábakon járva
tűnünk el a szivárványba!
| |
| 176. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-07-20 21:16 | Janus: Aszály
Lábnyom fészkéből por száll a magasba,
mint áttetsző, csillogó tollú nagy madár,
örvénylőn kering, majd itt hagy magamra,
engem, kinek árnyék a vakító napsugár.
Kiégett száraz a határ, a fű elepedt, halott,
a szél, mint a halál forró kaszája suhan,
néhány nyöszörgő túlélő bokor imitt-amott
imafélét suttog Istenhez, már ha van.
| |
| 175. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-06-14 13:58 | Janus: Fűzfaének
Hol fűzfa van, ott a poéta
fészekre lel,
fura madár, hisz ha rekedt is,
de énekel.
Hangja csalós, nincs kiforrva még,
a trilla száll,
a Dokk tetőn szigorú rigó,
és prédikál.
Sok a madár, sok a költőhely
mind más szín, hang,
de mind fontos, legyen apró csengő,
vagy nagy harang.
Lezüllött hely, ó és a színvonal?!
ah, a Poet!
Rigó fütyül, közben megmutatja
a semmijét.
| |
| 174. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-31 18:26 | Janus: Egy AI képre
A rakodópart alsó kövén ültem,
kezemben kenyér, épp egy fél karéj,
egy nagyot haraptam és megenyhültem,
bennem a harag, lásd már oly csekély!
Mesterséges lett képem, s a duma,
a tisztelet, apad, mint a Duna.
Mint az izmok, melyekre a légy rászáll,
úgy rezzen meg reflexből a lelkem,
és török el, mint egy fagyott nádszál,
hisz mi voltam én, és mivé is lettem?
Játszanak velünk, látod-e Mama?!
Mint a dinnyehéj, úszunk el tova.
| |
| 173. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-30 21:01 | Janus: Édesapám /árvamadár/
Harmincévnyi fájdalom,
harminc fekete madár,
harminc csőr és vaskarom,
harminc sebe fáj.
Harmincévnyi fájdalom,
harminc verdeső madár,
harminc árva hajnalon,
harminc új halál.
Harmincévnyi fájdalom,
harminc gubbasztó madár,
harminc éves bánatom,
újra rám talál.
| |
| 172. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-10 09:46 | Janus: Május 9.
„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni”
száz éves ez a sóhaj emberek!
De ma, mintha ezt a tüzet látnám,
melynek fényét tükrözik a szemek.
Lángra kap a parázson a gyűlölet,
a széthúzás, az uszítás is ég,
hazánk szívében nagy tüzet raktak,
s hevétől borzong, borzong a vidék.
Vessük e tűzre a csorba múltat,
kisiklott vágány talpfája égjen,
a ma lángja legyen tisztító tűz,
s hamujából újuljunk meg szépen!
Mert valami nagy-nagy tüzet raktunk,
a becsület, az igazság köréje ül,
és nem kell már félni, dideregni,
csak egymásban hinni ,és élni, emberül!
| |
| 171. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-09 19:07 | Janus: Május 9.
„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni”
száz éves ez a sóhaj emberek!
De ma, mintha ezt a tüzet látnám,
melynek fényét tükrözik a szemek.
Lángra kap a parázson a gyűlölet,
a széthúzást, az uszítást is ég,
hazánk szívében nagy tüzet raktak,
s hevétől borzong, borzong a vidék.
Vessük e tűzre a csorba múltat,
kisiklott vágány talpfája égjen,
a ma lángja legyen tisztító tűz,
s hamujából újuljunk meg szépen!
Mert valami nagy-nagy tüzet raktunk,
a becsület, az igazság köréje ül,
és nem kell már félni, dideregni,
csak egymásban hinni ,és élni, emberül!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
