NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2026-02-22 09:25 Összes olvasás: 18380| 160. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-02-20 20:04 | Janus: Sötétség / A hatalom erdejében /
Sötét van, hideg szél jár
sejtelmes a rengeteg,
ágak között lég vonít,
a fagyos föld megremeg.
Kuvik szárnyú félelem
fejünk felett itt kering,
a lélegzet oly nehéz,
nyirkot nyög a hideg ing.
Vakolat földre hullva,
törmeléken halkan lép,
résre nyitott ajtón át ,
éhség surran, kedvet tép.
Csúszó-mászó hazugság
fülbe suttog és sziszeg,
félelmedet markolod
álmodba is átviszed.
Háta hajlott, bőre ránc
ágyszélén ül a remény,
csikk a vágycigaretta
szájának a szegletén.
Hajnalt vársz, de alkony jön
dúl a képzelt háború,
tél után ősz jár újra
sírra hulló koszorú.
A bátorság gőgicsél,
tanítsd és vedd öledbe!
Tápláld az igazsággal
ivódjon bőrszövetbe!
Legyen tüdejébe lég
emberség és szeretet,
a valóság füzetét
azt mutasd csak, ha lehet!
Értelemnek éle vág,
ritkul már a rengeteg,
lépj előre bátorság!
A hatalom megremeg,
csúszó-mászó hazugság
talpad alatt odavész,
új világot, szebbet kap,
aki holnap tettre kész!
| |
| 159. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-02-15 08:32 | Janus: Horizont óceán (reflexvers)
Lüktető szív a napkorong,
bordarács a gally, az ág,
bíbor fényű vér csobog,
bokrok, fák az artériák,
melyek a végtelenbe
futnak ezernyi szálon,
s eggyé válnak a síkon,
a horizont óceánon.
| |
| 158. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-02-11 20:41 | Janus: Véletlenek (Átjárók)
Robogó vonatok a véletlenek,
rohannak szembe a baljós jelek,
izzó vörösen a sikoltó szélben.
Sorompó alatt átbújik merészen
a sietés, és csattan, szakad, törik,
a haldokló álom vénájába kötik
a reményt, ami lassan, csurran, cseppen,
s egy hosszú sípszó cseng a végtelenben….
| |
| 157. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-01-31 09:38 | Janus: Tudom
Tudom, már rég kész vagyok,
minden helyére került,
elértem, amit lehet
és van, mi nem sikerült.
Tudom, itt-ott már omlok,
porlad az emlék bennem,
egyre kevesebb álom
bújik meg szemeimben.
Tudom, mit jelent a tél,
melyben eltűnik a nyár,
évről évre gyakorlom,
hogy milyen is a halál.
Tél van, hópehely kering,
látom, érzem, és tudom,
mégis, ha rád gondolok
mind színes virágszirom.
Tudom, már rég kész vagyok,
porlad az emlék bennem,
tudom mit jelent a tél,
de tavaszt kell keresnem.
| |
| 156. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-27 20:46 | Janus: Másik hold
Ma éjjel öltözik a hold
áttetsző fellegek mögött,
lábujjhegyre áll egy bokor,
két összebújt nyárfa között.
Levélszemeiben a fény
aranya árad, s felragyog,
ahogyan a hold előlép,
iriggyé lesznek a csillagok.
A csend cérnájára fűzi
sóhajom páragyöngyeit,
s míg bámulom az éjcsodát
a gondok lelkem nem lelik.
Vetkőzik a hold, fénye hull
a horizont bíborára,
áttetsző ködfátyolkorong
gurul, a tejút porába.
| |
| 155. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-25 11:22 | Reggel
Füvön hó, lukas kabát
zöld foltjai foszlanak,
fény festi az orgonát,
bíbor egy cinkealak.
Csend guggol az ereszen,
lába alatt fagyos hó,
de megriad hirtelen,
elröppen, mint a rigó.
Verebek serege száll,
kúttető a repterük,
zajongnak, veszekednek
hogy legyen egy jó helyük.
Párolog az itató,
búzaszem barnája int,
mellette kukorica,
és én mosolygok megint.
| |
| 154. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-22 21:42 | Csend cseppek (Esti mélabú)
Csend cseppen a mennyezetről
s hallgatásom egyre nő,
mint egy cseppkő, barlang mélyén,
hová nem jár az idő.
A gondolat bujkál bennem,
talpa alatt szó recseg,
kiszáradó ihlet patak
nem csobog, nem csicsereg.
A hallgatás oszlopának
nekidől a mellkasom,
a visszhangzó szívdobogást
egykedvűen hallgatom.
Éltem jégcsap, földre cseppen,
és a halál egyre nő,
árnyékába beleveszve,
én, a vers, az idő.
| |
| 153. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-18 12:06 | Janus: Tizenhat plusz négy
Négy év után, kitárta karját,
ölelni akar, mint ki szeret,
nézd, kezében mennyi konc!
Ha kell, tavasszá hazudja a telet.
Négy év után, fontos lettél,
jön az egymillió és hat havi,
békét ígér és földöntúli jót,
azt mit szeretnél, szeretnél hallani.
Négy év után, te poloska vagy
mert lopását, hazugságát unod,
láttad, értetted korrupt tettit,
és te köreidet a becsülettel futod.
Négy év után, húsz év fidesz hatalom!
Ez lehet fél élet vagy épp egész,
mára a hatalom eldobta fékeit,
és hidd el, holnap már bármire kész!
Négy év után, ami persze húsz,
üres a kassza, nyomorult a bér,
nincs orvos, és úgy nincs semmi,
de más a hibás, mindig mindenér’.
Húsz év után, mentség nem lehet,
bilincs kell, mert még nem állhat bitó,
igaz, becsületes tettek kellenek,
és ember kell vezérül, ember, aki jó!
| |
| 152. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-15 20:32 | Emlékek
és érzések halmaza,
ez vagyok én, és némi más,
megtanult dolgok, illemek és talán egy-két én villanás.
Nem alkottam jelentőseket, néhány írásom ugyan verssé nőt,
persze, én csak írni szerettem,míg szolga szívem morzsolta az időt.
Kis semmiség a létem, egy apró darab, valami hatalmas gigászi piramis része,
de a jövő, ha akarom, ha nem, vállamon áll,s a végén csak egy kérdés marad, megérte?
| |
| 151. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-14 20:48 | Janus: Nézelődő
Fellegre áll a Hold
s onnét körbenéz,
szemsugara csordul,
csordul, mint a méz.
Nagy hárs ágairól
egy bokor derekán,
le a fűre gördül,
és arany a bokám.
Itt álltam a mezőn
keresve reményem
és most megtaláltam,
szívzsebemben fényem,
haza is indulnék,
csak egy jelre várok,
intsenek a hársak
régi jó barátok.
Tovább áll a felleg
Hold indul nyomába,
fakuló aranya
Tejútnak porába.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
