NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2026-08-08 23:39 Összes olvasás: 22294| 178. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-08-02 12:25 | Janus: Katt-éter
Beteg szíved rekedt dobbanása
gyenge jelet suttog a világra,
mellkasodban hódít a szorongás,
gubbaszt a kedved, odalett a zsongás.
A bordarács bezár, vagy csak megvéd?
fogoly a szíved ,fegyőr lett az elméd,
emlékek bilincse oldalán csörög,
és az éned pereg, mállik, mint a rög.
Beteg szíved rekedt suttogása
furcsán visszhangzik a betegszobába’
fehér fény esik le a zöld ruhákra,
a katéterre, mely az artériába
befúrja magát és a szívedig jut,
és csinál az életnek nagyobb kaput.
Beteg szívednek szűnik rekedtsége
arcod sivatagán már a rózsa vére
arcpírt éltet, és szemedbe a fények
sietve, loholva végre hazatérnek.
Katéter dróton csicsergő szív hintáz,
dobbanást, heves szívverést trilláz,
a semmi ága üres, nincs ki ott vacog,
csak szívdobbanásra vibráló csillagok.
| |
| 177. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-07-21 23:06 | Janus: Ha végleg
Tollam ha kiszárad végleg
ki csendít rímet majd érted?
Szóruhákat ki sző a vágyra
ki bízza szívét suttogásra?
Metaforát ki lesz ki formáz
ha a szívet heves vágy forráz?
Alkonyba ki karol sírva
hogy a hajnalt visszahívja?
Elveszett álmokat keresve
ki feszül fel a nagy keresztre?
Tollam ha kiszárad végleg
halál, én leszek testvéred
s együtt verslábakon járva
tűnünk el a szivárványba!
| |
| 176. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-07-20 21:16 | Janus: Aszály
Lábnyom fészkéből por száll a magasba,
mint áttetsző, csillogó tollú nagy madár,
örvénylőn kering, majd itt hagy magamra,
engem, kinek árnyék a vakító napsugár.
Kiégett száraz a határ, a fű elepedt, halott,
a szél, mint a halál forró kaszája suhan,
néhány nyöszörgő túlélő bokor imitt-amott
imafélét suttog Istenhez, már ha van.
| |
| 175. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-06-14 13:58 | Janus: Fűzfaének
Hol fűzfa van, ott a poéta
fészekre lel,
fura madár, hisz ha rekedt is,
de énekel.
Hangja csalós, nincs kiforrva még,
a trilla száll,
a Dokk tetőn szigorú rigó,
és prédikál.
Sok a madár, sok a költőhely
mind más szín, hang,
de mind fontos, legyen apró csengő,
vagy nagy harang.
Lezüllött hely, ó és a színvonal?!
ah, a Poet!
Rigó fütyül, közben megmutatja
a semmijét.
| |
| 174. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-31 18:26 | Janus: Egy AI képre
A rakodópart alsó kövén ültem,
kezemben kenyér, épp egy fél karéj,
egy nagyot haraptam és megenyhültem,
bennem a harag, lásd már oly csekély!
Mesterséges lett képem, s a duma,
a tisztelet, apad, mint a Duna.
Mint az izmok, melyekre a légy rászáll,
úgy rezzen meg reflexből a lelkem,
és török el, mint egy fagyott nádszál,
hisz mi voltam én, és mivé is lettem?
Játszanak velünk, látod-e Mama?!
Mint a dinnyehéj, úszunk el tova.
| |
| 173. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-30 21:01 | Janus: Édesapám /árvamadár/
Harmincévnyi fájdalom,
harminc fekete madár,
harminc csőr és vaskarom,
harminc sebe fáj.
Harmincévnyi fájdalom,
harminc verdeső madár,
harminc árva hajnalon,
harminc új halál.
Harmincévnyi fájdalom,
harminc gubbasztó madár,
harminc éves bánatom,
újra rám talál.
| |
| 172. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-10 09:46 | Janus: Május 9.
„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni”
száz éves ez a sóhaj emberek!
De ma, mintha ezt a tüzet látnám,
melynek fényét tükrözik a szemek.
Lángra kap a parázson a gyűlölet,
a széthúzás, az uszítás is ég,
hazánk szívében nagy tüzet raktak,
s hevétől borzong, borzong a vidék.
Vessük e tűzre a csorba múltat,
kisiklott vágány talpfája égjen,
a ma lángja legyen tisztító tűz,
s hamujából újuljunk meg szépen!
Mert valami nagy-nagy tüzet raktunk,
a becsület, az igazság köréje ül,
és nem kell már félni, dideregni,
csak egymásban hinni ,és élni, emberül!
| |
| 171. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-09 19:07 | Janus: Május 9.
„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni”
száz éves ez a sóhaj emberek!
De ma, mintha ezt a tüzet látnám,
melynek fényét tükrözik a szemek.
Lángra kap a parázson a gyűlölet,
a széthúzást, az uszítást is ég,
hazánk szívében nagy tüzet raktak,
s hevétől borzong, borzong a vidék.
Vessük e tűzre a csorba múltat,
kisiklott vágány talpfája égjen,
a ma lángja legyen tisztító tűz,
s hamujából újuljunk meg szépen!
Mert valami nagy-nagy tüzet raktunk,
a becsület, az igazság köréje ül,
és nem kell már félni, dideregni,
csak egymásban hinni ,és élni, emberül!
| |
| 170. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-04-18 22:48 | Janus: Fáradt tintacsepp
De régen görgetek
kék tintacseppeket,
melyeknek nyoma fest
hó papírföldeket.
Betűk magjaiból
szavak szöktek szárba,
bennük feloldva én,
versmondatok tápja.
Túl régen görgetek
kék tintacseppeket,
írtam én arról is,
miről más: Nem lehet!
Völgyben kiáltó kő,
nagy hegyek bírája,
emelt fejű fűszál
kaszasuhogásba’,
voltam madár hangja
csendek erdejébe,
elszakadt gitárhúr
elképzelt zenéje.
Néha jósnak álltam,
volt, hogy térdre estem,
gyakran voltam semmi
hatalmas kezekben.
Csend nem tudtam lenni,
gyávák hallgatása,
ispánnak ,királynak,
lába alatt járda.
Görgetek még egyet,
egy utolsó cseppet,
vele üzenek is
hősök, bölcsek, nektek!
Gyertek bátran elő,
nagy harcosok, gyerünk,
elkészült, hát kész van,
szabadság levelünk!
Nem kell bujkálnotok,
beszélhettek nyíltan,
hol voltatok eddig?
Nem firtatják, jól van.
Kék tintacseppeket
nem görgetek mától,
arrébb ülök kicsit
papírtól, világtól,
de nem búcsúzom még,
pihentetem tollam,
de ha úgy adódik,
tudom, hogyan fogjam!
| |
| 169. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-04-12 12:14 | Janus: Vess ikszet, keresztet
A változás nem jön el,
el kell menni érte,
de hogyha elindulsz,
ne a kéklő égre,
fel a magasba nézz,
lásd meg saját sorsod!
Jól vagy rosszul élsz?
Így add oda voksod.
A szebb jövő nem jön el,
ma kell tenni érte,
vess ikszet vagy keresztet,
mint magot e vidékre,
mert aki rest s nem vet
azt kap, amit adnak,
és ha semmid sem lesz,
köszönd azt, magadnak!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
