Tóth Mihály
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
11.
| 2009.09.22 07:44 | Dolgos Mátyás -- mdolgosch
|
| Válasz erre | A versrõl is szólván: azt mondhatnók a szakemberek, nem is vers, hanem költemény. Kicsit kósza gondolatokkal, kócosos rendszerben, mégis van benne valami! Súya van. Ismét kerestem az okát. A tartalom. Nem csak azért mert közésséggé teszi magával az olvasóját - bár ez is izgalmas, miként válunk közösséggé a versben - hanem sodrása van. Minden itt felhozott kifogás ellenére. Miért? Mintha mégis arról szólna, hogy Te, akirõl én még nem tudom ki/miféle vagy, akinek se tömegvonzása, se emberi mértékegysége nincs, bár sokan ... Te tedd meg, mert más senki nem tudja megtenni! A hit ereje a vers ereje (annak ellenére, hogy kis kockázata van). Elolvastam "csendesen" hozzászólását. Igen. Összevetettem a verssel: ki a megmondhatója, mit jelent a megmentés! A Szentírás szerint a halál nagy veszedelemtõl menthet meg... Nos, ez az. Elolvastam "." hozzászólását, ami összefoglalja a maga tapasztalatát: legyen meg a Te akaratod. Összeépülnek a hozzászólások. Jt. a szívébe írt isteni természet folytán kimondta a a lényeget, amit "csendesen" tanári tömörséggel és egyszerûséggel kifejtett. Ebbõl fejleszthetõ tovább a rendszer (ez a véleményem már nem errõk a versrõl szól): isten-szavak odavetésének éppen úgy felelõssége van, mint bármilyen más szónak. Hiszen a versírás felelõsége... | 10.
| 2009.09.22 07:15 | . -- Egy történet
|
| Válasz erre | Én hosszúnak tartom a verset. Az elejét teljesen fölöslegesnek, mert mindenki tudja, hogy ... (templomok, nevek, vallások, formaságok)
Én csak ennyit hagynék meg:
Te, akit mindegy milyen nyelven
és hogyan szólítunk,
Te segítsd meggyógyítani
az apámat.
Ámen.
Elmesélek egy történetet: Én sokáig kértem az imákban. De írva vagyon, hogy mindenkivel minden megeshet. Egy sok órás szolgálatban voltam a két állásomban, amikor is egyik kollégámmal arról beszéltünk, hogy a nagy számok törvénye szerint valaminek történnie kell egyszer velem is. Hazafelé sötét este volt, elõttem elütöttek egy részeg embert, aki szabálytalanulment át az úton, és többen áthajtottunk rajta. Meghalt. Gyilkossá tett bennünket. Isten megmutatta, hogy ha a hit meginog egy pillanatra, akkor elsüllyedhetünk, mint Péter. Azóta én nem kérek. Ráhagyom magam Istenre, és legyen, aminek lennie kell. (Most pl. novemberre emberi eszemmel családom csõdjét látom. Ám Isten ad majd egy megoldást, hogy maradjunk. Hogy megmaradjunk.) | 9.
| 2009.09.21 22:44 | csendesen -- re: isten, ima
|
Válasz erre
Előzmény | Ismerek közelrõl valakit, aki tizenhat éve, hogy halálos ítéletét megkapta. Sõt hallotta is, hisz a mûtét közben annyira följött a mélyaltatásból, hogy a sebészek ingerült párbeszédét pontosan követhette. Aztán nem halt meg, de volt még négy mûtéte. Tizenkét éve, az utolsó – egyébként igen hosszú, nyolcórás - mûtéte után a professzor úrral a statisztikai adatokat elemezték. A valószínûség semmit nem ígért, a professzor úr azt mondta: „legyünk optimisták, van még magának tíz éve.” És még mindig itt van. Nagyon sokan imádkoztak gyógyulásáért. Ugye, azt mondja az írás, hogy két asszony õröl egy malomban, az egyiket fölveszik, a másikat ott hagyják. Nem tudjuk a miérteket. Nem tudom, miért õ él, amikor Emese, Kata meghaltak, és Maya is, Tél Kati, Bánki Marcsi, Péter, és sorolhatnám még. Nem rég temettük Áront, talán õ a legfájdalmasabb: életének 30., áldozópapságának 6. évében hunyt el. Leukémia. Kolos atya Péter temetésén arról prédikált, hogy minden imánk meghallgattatott: Péter betegsége eltûnt, tehát meggyógyult. Velünk van, jobban, mint ahogy reméltük, és így tovább. Isten figyel, meghallgat, és dönt. Minden vágyunkat beteljesíti. Ha tudatában lennénk, hogy mit is kérünk, és abban mi mit jelent, ha megértenénk saját szavunkat, ha komolyan vennénk a szavak mélységét, magasságát, elevenségét és súlyát. Ha csak egy kimondott-leírt szót megértenénk.
Tamás a lényegre tapintott rá: „a fogyasztói társadalom unott sémái szerint reménykedõ ima nem mûködhet: kérek, adjál”. Sõt, a megérzése - „az olyan jellegû kéréseket, mint ez: mentsd meg, apámat, nem teljesítheti Isten, mert nem érti, mirõl szól” -, szinte fedésbe hozható Kolos gyászbeszédével, vagy inkább kiegészíti azt. Isten igenis teljesítette a kérésünket, néztük a koporsót, elgondolkodhattunk, hogy megmentette az életét. Ki tudja pontosan megmondani, Istennél mi számít életnek. Amikor Tamás a szöveg erejét kéri számon, a lényegre tapint. A kimondott Szó teremtõ erejû. A teremtõ Szóban a teljes Személy. És a kérõ szóban? Hol a mustármagnyi hit, ami hegyeket mozgathat?
Mihály: jó, hogy leírtad a versedet. Írjad még, hadd lássák és éljék mások is.
Ami Isten és közted zajlik, az nem vers, az kettõtök titkos dolga. | 8.
| 2009.09.21 21:19 | Dolgos Mátyás -- re: isten, ima
|
Válasz erre
Előzmény | Istenrõl õ maga nyilatkozik a Bibliában. Eszerint képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Elpusztította egyszer az emberiséget bûnei miatt, Noé + 7 fõs családja kivételével, majd népet választott magának, akinek részére kinyilatkozta magát törvényeiben, végzéseiben, parancsolataiban és rendeléseiben. Hiába. Elküldte fiát, emberként, aki meghalt bûneink folytán, és bûneink bocsánatára (a bûn zsoldja a halál) s az örömhír (evangélium) hirdettetik az egész Világon, az, az örömhír, hogy visszajön, ítélni élõket és holtakat. Az igazak az örök életre (ez az öröm) a bûnösök az örök (végleges) halálra jutnak.
Kedves Jt! Ehhez képest kézenfekvõ, hogy aki Õt választja (segítségül Õt hivja) arra -ugye logikus, hogy - figyel!
Minden más értelmezést nagy-nagy ámulattal és értetlenséggel olvasok.
| 7.
| 2009.09.21 16:11 | km -- re: isten, ima
|
Válasz erre
Előzmény | Azt hiszem, jó mindkét megközelítésed, így egymás tükrében fõleg. Érdekes, hogy egy ilyen egyszerû kis versnél milyen sok rétegben lehet végiggondolni az írás anatómiáját. Bírom, ahogy leásol egész a sejtszerkezetig és az azokat befolyásoló idegpályákon futó elektromos rezgésekig, kisülésekig. Sõt: már a kvantumfizika kérdésköreit feszegeted. : ) A vers teológiai hátterérõl nem akartam vitába bocsátkozni, csupán azt jegyeztem meg, hogy az ember általában, szerintem, reflexszerûen pont így reagál egy ilyen helyzetben, mikor valószínûleg már semmi más nem segíthet, elkezdi istent keresni és megpróbálja megszólítani segítség gyanánt. Aztán ez úgy sikerül, ahogy. Én ezt a verset nem tartom olyan rossz próbálkozásnak, nem teológiai szempontból, de ez az írás engem szíven ütött, mikor elõször olvastam. Hatott rám, megindított. Hogy Isten hogyan viszonyul hozzá, azt nem tudom. Viszont tényleg nem egy (ha használhatom ezt a kifejezést) egetrengetõ vers.
Azt gondolom, nem beszélünk el egymás mellett, de kicsit olyan ez a beszélgetés, mint a Hegedûs a háztetõnkben: az egyik zsidó mond valamit, erre mond valami mást egy másik zsidó. Reb Tevje (a tejesember) meg igazat ad mindkettõnek. Mire egy harmadik zsidó felrója Reb Tevjének, hogy mindkettõnek nem lehet igaza. Mire megszólal Reb Tevje:
- Tudod mit? Neked is igazad van.
(18 óra körül küldök át képes anyagot e-mail-en. Ha tudod, nézd meg légyszi. Ilyen dokkos variációk.) | 6.
| 2009.09.21 14:26 | jt -- isten, ima
|
| Válasz erre | Nincs bajom a verssel, Matyi. Nem erõs vers. A hiányáról próbáltam beszélni. A költészet máshogyan közelít, máshogyan hat.
"Éhes vagyok, gyomrom korog.
Mondom, nagyon éhes vagyok."
Ez nem olyan erõs éhségvers, mint ez:
"Az ifjú nyár könnyû szellõje, mint egy kedves vacsora melege,
száll."
A második nem kér ételt, az elsõ sem, de kimondatlanul mégis.
Én annyit tudok Istenrõl, hogy a szemtõl-szembe-kéréseket nem teljesíti. Hogy igaz-e ez...? Talán amennyiben Isten költészet. Abban meg hiszek. A létezõ Isten szemében ugyanis nem létezik az ember, csak látszat, miként a horizont. Attól van, mert annak látod. Szerintem. Az ember csak attól van, mert emberré tapasztalja valaki. Ez a tapasztalat azonban Isten felõl nem létezõ, miként a horizont sem lát minket. Akkor sem lát minket, ha mi látjuk a horizontot, hiszen a horizont annak ellenére sincs, hogy mi látjuk. Az én hitem és értelmem szerint tehát, az olyan jellegû kéréseket, mint ez: mentsd meg, apámat, nem teljesítheti Isten, mert nem érti, mirõl szól.
Ez az ima tehát, a legmélyebb meggyõzõdésemmel állítom, nem Istennek szól, hanem önmagamnak. Meg akarok nyugodni abban, hogy azt kértem Istentõl, hogy mentse meg apámat. Erre mondom magánemberként ezt: mentsd meg te! Tegyél érte te, ne Istentõl kérd olyan egyszerûséggel, mint 10 deka parizert a boltban. A fogyasztói társadalom unott sémái szerint reménykedõ ima nem mûködhet: kérek, adjál.
Ez az egész nem Mihálynak, nem Mihályról, nem is a versérõl szól. Ez rólam szól, neked, Matyi :)
De folytassuk ezt az eszmecserét, kérlek -- megvisel.
De ha hatnak, mûködnek azok az imák is, amelyek az "Ima apám életéért" címûre hasonlítanak, azzal nekem sem hitbeli, se költészeti kifogásaim nincsenek.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: km, Dolgos Mátyás, csendesen | 5.
| 2009.09.21 12:53 | koranyimatyas -- Ima apám életéért
|
| Válasz erre | Szia Tom, bocs, de kötözködök kicsit. Világos és érthetõ, hogy "versírás-ügyileg" miért említed a kockázatvállalás hiányát, jó észrevétel, de nem hinném, hogy egy ilyen vers-imának a kockázatvállalás szempontjából kéne érvényesülnie. Az ember, ha fontos dolgokról van szó, próbál biztosra menni. (Hogy ez jó-e vagy rossz, már más kérdés.) Mindenesetre élet-halál kérdés tekintetében legtöbben, ha tehetjük, leszorítjuk a kockázatokat. Gyávaság lenne ez? Nem gondolnám. Inkább józanság, észszerûség. Vagy félelem lenne? Én speciel szeretek élni, hát igyekszem hosszan megtartani azt. Ez a vers is tulajdonképpen mirõl szól? Mihály összegyûjtötte azt a (vélt) tudását, ismereteit, amiket Istenrõl alkotott, hallott, tapasztalt(?) és ezek alapján próbálja megszólítani, hogy kérést fogalmazzon meg hozzá, szerintem találó egyszerûséggel: gyógyítsa meg haldokló édesapját. "Ima apám életéért" Engem megindított a vers keresetlen egyszerûsége és istenkeresõ akarása. Szép vers, követhetõ gondolat, tiszta megfogalmazás: szívbõl jövõ, egyenes beszéd. Nem vádaskodik, nem csûrcsavar, nem ködösít. Mi kéne még? Két hatost dobni? | 4.
| 2009.09.19 20:12 | Dolgos Mátyás -- re.
|
| Válasz erre | A vers jó, ez a lényeg!
(A hit nem bizonytalankodik. Kétség nem férhet hozzá.) | 3.
| 2009.09.19 00:42 | kovácske t. jános -- re: Ima...-vélemény
|
Válasz erre
Előzmény | @dolgos mátyás:"Nem lehet úgy felhívni valakit, hogy létezik, vagy mégsem!"
azt hiszem, nem azon áll, vagy csúszik el a dolog, hogy a "telefonhívásban elhangzik-e a kétely. olyan ez, mintha a vonal túlsó felén hallgatóról nem tudnánk, hallgat-e, ott van-e. annak kimondása, hogy "nem tudom ott van-e egyáltalán", még nem zárja ki, hogy úgy folytassam "de ha ott van, de ha hall engem, akkor..."
ha azt szûrte le jt gondolataiból, hogy hinni kell, akkor valamit félreértett. hinni lehet. és ez nagy különbség. | 2.
| 2009.09.18 23:48 | Dolgos Mátyás -- Ima...-vélemény
|
| Válasz erre | A tárgyalt eset egyszerû és roppant bonyolult. Nem is gondolatam elsõre, hogy annyira az. A kritika kiszélesítette és elmélyítette a gondolkodásomat.
Az ima, telefonhívás. Az ima felemel Istenhez, mert beszélni akarok hozzá, esetleg vele beszél(get)nék. Nem lehet úgy felhívni valakit, hogy létezik, vagy mégsem! Csak egyenes szándékkal, felhívtalak, szólni akarok hozzád, hallgass meg, és setleg: mi mondasz te! Ebben ez setben csak az imádkozó költõ beszél. A beszéd nem szónoklat, nincs mûfaja, nem kell fogadott szónok hozzá, akit megfizetek egy energiadús szövegért. Azonban pontos kérés legyen (megvan) a kérés meghallgatásra találásában remény, bizalom kell (lappangva megvan) de nem lehet kétfelé sántikálni, pontosan tudni, de legalább hinni kell: Õ van. És hatni tud!
Jt-t tisztelettel megsüvegelem! Bátor és õszinte, és ki tudja honnét szerzett érzékkel, de betalált a lényeg közepébe! A vers kockázata kicsi. (De a többi gondolatát is memorizálom!) | | A fenti posztra érkezett válaszok: kovácske t. jános | 1.
| 2009.09.18 21:11 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Ima apám életéért
|
| Válasz erre | Mihály, ezt az imát nem hallgatja meg az Isten. Nem vallási hitem szerint, hanem a költészetbe vetett hitem szerint. Aszerint, ami túl van azon, amit tudok a szövegekrõl, a versrõl. Én hiszek abban az összefüggésben, amit a köztudás úgy magyaráz (természetesen leegyszerûsítve), hogy a szövegek rezgései a világ egyéb dolgaiba átrezegnek, lehet tehát egy imának ereje. Igen, hiszek ebben. Gyakran tapasztalom is, hogy lehet kérni versben. Amit jól kérünk, teljesülhet. Nem azért, mert a szöveg kéri, hanem azért talán, mert a szöveg a belevétett energiáktól, tudástól olyan precíz, olyan hatásos bír lenni, hogy érdemes elengedni: minél több ember lelkében rezgi ki a kínjait-keserveit, annál több energiát mozdít meg, és megtörténik a csoda, ami tényleg nem magyarázható meg: valami megmozdul.
A szövegek erejérõl, arról a mechanizmusról igyekszem valamit megosztani magával, amit én hatónak tapasztaltam. Ha egyszerû üzletnek akarnám leírni: maga, úgy érzem, nem ad eleget bele ebbe a szövegbe, így az képtelen sokat adni. Mintha egy ásóval csak megpiszkálnánk a föld tetejét: az nem fordít ki a mélybõl kincset. De minél mélyebbre hatolunk, annál nagyobb az esélye, hogy valamit találunk: bûnt, kincset, csontot, vizet, árnyat, felmérjük hitünket, karunk erejét: valami történik velünk minden hosszú utazáson.
Itt állok meg: ha a verse hosszú út lenne, megtörténhetne a folyamán bármi. Ennek a versnek a kockázata kicsi. (Remélem, hogy az apja meggyógyult.)
jt | 0 |
|
