Sánta Zsolt
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3.
| 2009.10.25 17:27 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Csontos paraméterek I
|
| Válasz erre | Elgondolkodom, Zsolt, mit jelent az "erõs hobbi" -- azt írja magáról a lapján, erõs hobbija a költészet. Mindegy, hova jutok, a lényeg, hogy gondolkodom rajta. Nem kezdek okoskodni, hogy vajon mit jelent a gyenge hobbi, miért csak hobbi, mi következne a hobbi után, mi több a hobbinál.
A verse egyelõre nem elég érett. Bár nagyon vonzó dolog élet-halál dolgairól elmélkedni versekben, hiszen hétköznapokban elég nehéz eddig eljutni, alkalom, megfelelõ partner, sok dolog kell hozzá. De a maga felelõssége is (most már), Zsolt, hogy olyan módon tudunk-e beszélni ilyen témákról, amit felvállalhatunk akár buszozás, sorban állás közben is. A maga versét nagyon nehezen lehetne úgy idézni hétköznapi helyzetekben, hogy komolyan lehessen venni. A nyelvezete miatt. Az sem lenne baj, ha lenne benne olyan karakteres kijelentés, amit érdemes megidézni, de a költészetnek nem feltétlen célja, hogy ilyen kijelentéseket tegyen. Mégis az az érzésem, hogy a verse, ami a halálról szól, valahogy gondolatszegény. A "megkopott óriások vagyunk" az egyetlen, de ez meg kevésnek tûnik, s nem is elég tiszta, hogy mit jelent.
Nehezen érthetõ továbbá, mit jelent az "akol" az elsõ versszakban. Kire, mire vonatkozik? Az idõ megöli még a tiszta dolgokat is (az) "akol helyett"? Nem értem.
A "bennünk zokog" valami is szerencsétlen láttatás, mert mi (illetve ki) az, aki bennünk lehet és zokog? Szennygöngyöleg. Zokogó szenny. Nem tiszta ez sem.
A "tévútba hullani" sem (kútba hullani, tévutakon járni, tévútra térni, lépni). Az ó-szentély, ami kopog (a dobogás helyett), még akkor is komolytalannak hat, ha érteni véljük, hogy itt a szívrõl lenne szó. Nehéz lenne visszafejteni, mitõl nem mûködik egy ilyen túltöltött kép, de kacskaringós, zavaros, mintha saját magától mámorosodna meg.
Még megemlítem, hogy mennyire modoros vagy óvatosságától érthetetlen (mint maguk elé motyogó bátortalan kamaszok mondanivalója) a "kaszás által fent kezébe tekert" kasza(?), de talán fontosabb, ha a tanácsomra figyel: követeljen magától tiszta mondatokat, mondjon le bátran a díszekrõl, amit "költészetinek" gondol. Azt hiszem, radikális váltás sokat segíthetne magának abban, hogy jobb verseket írhasson: egyszerûen legyen minden gyanús, ami "pompásnak", emelkedettnek, nem mindennapinak tûnik leírva vagy kimondva, s azokat egyelõre dobja ki. Adja fel magának a leckét: tudok-e írni olyasmit, amit csak a ma embere írhatna meg?
jt
| 2. 1.
| 2009.09.20 08:37 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Az es?höz
|
| Válasz erre | tetszik, hogy végig konzekvens maradsz a formai elvárásokhoz, és a gondolat, hogy az esõ, a tengerek egy zárt rendszert képeznek - környezet barát gondolat - szerintem lényeges momentum. ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy te is ezt gondoltad hangsúlyosnak, inkább tûnik forma, stílus gyakorlatnak, és nem egy ihlettel teli költeménynek. nem vagyok elragadtatva a rímektõl, és a felhasznált képek sem túl eredetiek, ellenben hozz még szövegeket, kíváncsi vagyok | 0 |
|
