idegen
A nyitott kocsmaajtóban állt
hóna alatt mankóval
kinn égetett a nap
szomjas volt
a poharat feltartotta
átnézett rajta
és azt mondta
túl kék az ég
és a curacao
nem szeret kék dolgokat inni
aztán az ajtóból a kaput nézte
elképzelt egy nagy teret
egy hosszú sétát
fűzfák lógó ágai alatt
tulipánok sorfala között
és vállán cipelte
mankóját
gyenge testét
hegek fedték
lelke is hasonló
vékony pergament
élettérkép
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-31 19:28:27
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-31 19:28:27
