Szilasi KatalinSzilasi Katalin költőnek 14 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1175.
| 2026.01.12 12:37 | Szilasi Katalin -- re: meo | Keresztfa-sors (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Borbála, köszönöm a meót. A két haikut szeretném megtartani. A csoda elmaradása a keresztfára (is) vonatkozna, ezért tettem a test elvitele elé. A leveledzeni helyett gördülékenyebb valóban a levelet hozni, esetleg a kihajtani. | 1174.
| 2026.01.12 11:36 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Keresztfa-sors (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Katalin,
sokat javult a vers. Ha megtartaná a könnyezés-rügyezés hasonlatot, kicsit csiszolni kellene rajta. Úgy feszítette a sírhatnék, mint élő korában a rügyek, fakadáskor - vagy valami ilyesmi, kicsit lazább szövésű hasonlat. A szomjúságot érzett rész nekem rendben van, ahogy a korábbi verziónál is írtam, tetszik, hogy ez nem biztos, hogy a saját szomjúsága, sőt, azt suggalja, hogy a keresztre feszített szomjúságát érzi. A leveledzeni szó továbbra is zavaró, az egyszerű leveleket hozni teljesen megfelelő helyette. "Hogy takarja": "hogy eltakarja a világ elől" ? A ha nem asóhajtás előtt, hanem a sóhajtáskor torzul el az arc? A "csoda elmaradt"-ot én is a azután tenném, hogy a testet elvitték. Az utolsó három sort elengedném, erősebb zárlat az, hogy a csoda elmaradt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1173.
| 2026.01.12 11:35 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Keresztfa-sors (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Katalin,
sokat javult a vers. Ha megtartaná a könnyezés-rügyezés hasonlatot, kicsit csiszolni kellene rajta. Úgy feszítette a sírhatnék, mint élő korában a rügyek, fakadáskor - vagy valami ilyesmi, kicsit lazább szövésű hasonlat. A szomjúságot érzett rész nekem rendben van, ahogy a korábbi verziónál is írtam, tetszik, hogy ez nem biztos, hogy a saját szomjúsága, sőt, azt suggalja, hogy a keresztre feszített szomjúságát érzi. A leveledzeni szó továbbra is zavaró, az egyszerű leveleket hozni teljesen megfelelő helyette. "Hogy takarja": "hogy eltakarja a világ elől" ? A ha nem asóhajtás előtt, hanem a sóhajtáskor torzul el az arc? A "csoda elmaradt"-ot én is a azután tenném, hogy a testet elvitték. Az utolsó három sort elengedném, erősebb zárlat az, hogy a csoda elmaradt. | 1172.
| 2026.01.12 09:49 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Öt haiku
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, érdekes játék ez a testtel. Bár helyenként kiszámíthatóak, összességében jól működnek együtt a részek, erősítik egymást. Nálam marad. | 1171. 1170.
| 2026.01.08 11:08 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Keresztfa-sors (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, helyenként túlcsordulóan (pl. "könnyeket rügyezett", "takarja a végső sóhajtás előtt eltorzuló arcot"), máshol darabosan, körülményesen ("leveledzeni", "szomjúságot érzett") fogalmaz. Az "utolsó mosdatás" után sokkal letisztultabb, szikárabb a versnyelv - ehhez tartanám magam a fentiekben is. | 1169.
| 2026.01.08 10:46 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Keresztfa-sors (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
A "könnyet rügyezett" szép, de szerintem túl szép, ha érti, mire gondolok. A "szomjúságot érzett" helyett nem lehetne egyszerűen "szomjazott"? Azt, hogy "a csoda elmaradt", a végére tenném. De nem szólok bele, ezek csak javaslatok.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1168. 1167.
| 2026.01.08 00:16 | szilasikati949@gmail.com -- re: meo | Kófic-élet
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett!
A lírában nem feltétlen kell történet. Ez a vers is egy érzelmi folyamatot fejezne ki, a színész szinte megnémul egy pillanatra, annyira izgul, majd áttör ezen a bénultságon, eljut a megnyugvásig, a dicsőségtől a hétköznapi jutalomig (snapsz). | 1166.
| 2026.01.06 17:46 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Karácsonyos
|
| Válasz erre | Ebben a versben szinte minden sor mívesen kidolgozott, megragadó anyag, az első versszakban szépen lélegző ritmikával megírva. Azonban a második versszakban a "vajszínű vaníliaillat" és a "fenyőtű- szúrós karácsonyom" már túlterheli a képiséget, repetitív hangulatúak a "szerelemnek hernyóselyem-simaságát" és a "hó-puha" huppanás után.
Az utolsó két sort előkészíti a vers, de Péterrel egyetértve számomra is túl direkt. A szöveg véget érhetne egy akár egészen távoli, minden szembesítéstől mentes képpel, formailag valami olyasmivel, mint pl. Hölderlin Az élet felén versében a "A falak némán/állnak és ridegen, a szélben/csikorog a szélkakas.".
Ezzel együtt a karácsonyi tematika is mellőzhető akár, számomra a vers legerősebb mozzanatai (az első versszak, különösen a felütéssel; "most már bensőm is csontosodik már"; "pók-párkák") kezdettől fogva függetlenek is voltak tőle. A "hó-puha huppanást a téli "csöndes éjben"" pedig valószínűleg működne egy nem 'karácsonyos' szövegben is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com | 1165.
| 2025.12.31 10:37 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Kófic-élet
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, kompakt ábrázolás, ugyanakkor hiányolom belőle a történetet. Az alábbi megállapításokat kissé hatásvadásznak érzem: "Körön belül nincs irgalom, / csak szívverés, tudathalál"; "vérizzadtan buggyan elő".
Vigyáznék a fekete lyukkal és a tér-idővel is, használatuk manapság divatos lett, viszont sok esetben hiányzik a kellő alap.
A "kófic" szó egyébként nagyon tetszett. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com | 1164.
| 2025.12.30 22:18 | Szilasi Katalin -- re: meo | Kófic-élet
|
Válasz erre
Előzmény | A kófic szó nem ismeretlen a magyar irodalomban, Petőfinél, Aranynál, Jókainál többször is előfordul. Nem annyira népies, inkább régies. Szerintem a hangzása utal a jelentésére: haszontalan, hitvány. Viszont van benne valami tréfás jelleg is a negatív jelentéstartalom mellett. | 1163. 1162.
| 2025.12.30 18:47 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kófic-élet
|
| Válasz erre | Elég biztos kézzel összefogott sorok, némelyik eléggé mélyre megy az alkotói lét ellentmondásainak ábrázolásába. Főleg a "A publikum fekete lyuk/hozzágörbül a tér-idő" tetszik és aztán rögtön a "szűköl a szó, nagyokat rúg,/vérizzadtan buggyan elő" színes, ihletett jellemzése. Kevésbé pontosnak érzem a "rivaldafény céloz, talál"-t, illetve kicsit dagályosnak, közhelyesnek a "tudathalált", bár ennek a direktsége elgondolkodtató. Jól ismert dilemma a művészet mint az érzékek elbódítója, a valóság eltagadója vs. a művészet mint a végletekig fokozott tudatosság és megértés között, ezt a "tudathalál" jól megidézi.
Amit talán hiányolok, az egy-két sor az "A büfében várja a snapsz" mellett, ami felépíti a "kófic-élet" kimondásának nem is annyira fogalmi, mintsem hangzásbeli atmoszféráját. Mármint a "kófic" népi, tájnyelvi regiszter, ami, mint Tímea írta, kilóg a szöveg hangulatából. Talán ha említésre, gyors jellemzésre kerülne az a közeg (akár rokonság?), amiből a "kófic-élet" ítélete szervesen kiindul, simább lenne az átmenet. De a szöveg így is meggyőző. A szavazáshoz várok még más szerkesztők véleményére. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1161.
| 2025.12.30 13:39 | Fűri Mária - szerki -- meo | Keresztfa-sors
|
| Válasz erre | Érdekesnek találom Borbála felvetéseit, és összességében egyet is értek vele. A könnyet rügyezettet azért megvédeném; ahogy a nem kezelt nyersfák gyantát csöpögnek, azzal én a képet össze tudom kapcsolni, és nem zavar, sőt tetszik. A hibák ellenére is megérint vers. Ebben az első prózai változatból rövidített formában érvényesül a gondolat újszerűsége, hogy a keresztfa az, ami szól hozzánk. Az esemény leírása nem érzelgős, tárgyszerű, a keresztfa az, amelyik együttérez a szenvedővel helyettünk. Én is szívesen olvasnék másik változatot, de nálam ebben a formájában is marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1160. 1159.
| 2025.12.30 11:40 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | A fogadalom
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
nem igazán tudok mit kezdeni ezzel az anyagával. Nem tagadom, sok hiba van benne (olyat az életben nem láttam, hogy valakit a felesége két hét ivás után hagyjon el, s ha azért hagyja el, akkor a férfi jár jobban), nagy szirénázásról nincs tudomásom, csak hangosról, ez önmagáért beszél: Kora ősz volt, már sárgállottak a falevelek, sőt reggelre mindig beborították a járdát.
A második vég nagyon, nagyon elrontja az egészet, arra nem is vesztegetném a szót.
Megértését kérem,
üdvözletem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1158.
| 2025.12.29 19:32 | Szilasi Katalin -- re: meo | Keresztfa-sors
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Borbála! Köszönöm a meót.
Két helyen változtatnék, a "drága terhét" helyett féltett terhét írnék, illetve a "Már megszolgálta magát" helyett, A szolgálatnak vége. A vízfakasztás csak vágy, csoda lenne, de a csoda elmarad, ahogy írtam. | 1157.
| 2025.12.29 17:25 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Keresztfa-sors
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, érdekes választás, hogy a vers fókusza a keresztfa, mindenképpen megragadja a figyelmet, ötletes kép. Kicsit le-lecsiszolgatnám róla a "túl szép" és ezért giccsevszélyes sorokat, pl: "drága terhét" és "könnyet rügyezett" - nem a szépségükkel vagy az "izagság"tartalmukkal van bajom, hanem azzal, hogy ezek a szókapcsolatok, sorok nagyon eltolják a szöveget az áhítatos, egyházi szövegek felé, és ezzel pont elveszti az levenségét, frissességét a szöveg. Lehetne csak "a terhét". Számomra a köré a költői lelemény köré épül a vers, hogy a keresztfa, mint halott fa, szeretne újra élni, mert "jelenlegi" állapotában halott (azaz feltámadna ő is legszívesebben). Emiatt a "könnyet rügyezik" számomra nem illik a sorba, mert a rügyezés élőnek mutatja. Talán ezt is csak szeretné inkább? Szeretne könnyet rügyezni - bár ez a kép nekem kicsit giccsközeli, valahogy változtatnék rajta, de a rügyfakadás-könnyfakadás egyébként jó összevillantása két képnek. Izgalmas a "szomjúságot érzett", mert eldönthetetlen, hogy ez a saját szomja, vagy érzi a megfeszített ember szomját. Szóval ez egy jó, erős sor. És jó, hogy a következő részek mutatják, hogy nem a saját szomja miatt akar gyökerezni, levelet hozni, hanem, hogy a megfeszítettet segítse. A "leveledzeni" szó nekem kicsit kilóg, lehetne inkább "levelet hozni" vagy ilyesmi? A vizet fakasztani logikailag nem tetszik, mert a fa, ha élne sem tudna vizet fakasztani, valahogy másképp kellene összehozni a fát a halottmosdatással - talán a vágyott leveleken összegyűjtött harmattal? ilyesmi. Erős, hogy a "csoda elmaradt", tetszik nagyon. A "megszolgálta magát" szókapcsolat viszont zavaros. A "megszolgálni" ige után olyan tárgyat vár az ember, ami a szolgálat eredményét fejezi ki (pl. megszolgálta a kenyerét stb.) talán inkább kiszolgált? A "tűzre vele" logikailag jó, és izgalmas jelentést hoz be, inkább a formája túl direkt ezzel a felszólítással. lehetne talán egy bizonytalanabb, kérdés-szerű zárlat, hogy akkor most így, hogy kiszolgált és halott maradt, tűzre vetik? Nagyon kíváncsian, örömmel olvasnék egy újabb verziót! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1156.
| 2025.12.28 11:01 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Kófic-élet
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Ez a vers nekem Edith Piafot idézi.
Az ábrázolt helyzethez illően drámai megfogalmazás.
A "kófic" szerintem legtöbbek számára ismeretlen szó, ami nem baj, hogy szerepel, de címnek mást adnék.
Talán felesleges két tapsra utaló félsor, elég lenne az összecsattanó tenyeres.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1155.
| 2025.12.27 09:40 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A fogadalom
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Tetszik, ahogy a kocsmai beszélgetést levezeti. Mehetne még több kocsmai életkép, hogy érezzük a kocsmaszagot.
A végén lehetne inkább csak sejtetni, mi történt.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1154.
| 2025.12.26 19:36 | Siska Péter - szerki -- meo | Karácsonyos
|
| Válasz erre | A lírai intenció tiszta, világos, az idősíkok klasszikus hármas tagolása is érvényes, működik, de az egyes szakaszok poétikai minősége szerintem egyenetlen. Jól indít, de az "aranymetszéses rend" számomra túl konceptuális fogalom ide, elüt a többitől, a folytatás (hó-puha, hernyóselyem) pedig túl sima, "szépverses". A második szakasz már érzékibb, de nem igazán mer kilépni a karácsony hagyományos metaforikus mezőjéből. A harmadik részben jól hozza az elmúlás tapasztalatát, de a zárás túl direkt, egy finomabb elmozdítással, áttételesebben hatásosabb lehetne. | 1153. 1152.
| 2025.12.20 12:51 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Korkép(jav. 2.)
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
"Próba-szerencse", "életre-halálra"... Az ilyen szófordulatok nem tesznek jót a szövegnek.
Az "ija-fija" pedig egy népies szövegkörnyezetbe talán illene, de ide nem.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1151.
| 2025.12.20 11:54 | Siska Péter - szerki -- meo | Haiku ll. /jav./
|
| Válasz erre | Precíz, fegyelmezett, zárt szöveg, világos tétet fogalmaz meg, nem tűr félreértést. Szerintem ez a következetesség az erőssége és gyengéje is egyben. A "tört / tükör" áthajlása jó megoldás, csak a "vérző ököl" szintagmáját érzem túl direktnek, egy váratlanabb jelző izgalmasabbá tehetné. Kevés benne az olvasói mozgástér, de brutális hatékonysággal működik, nálam is marad. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 |
|
