Lantos Piroska
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
2.
| 2009.09.24 11:44 | Lantos Piroska -- válasz
|
| Válasz erre | Ami a versemet illeti magam sem tartom remekmûnek,de azt kikérem magamnak, hogy nem létezem, ugyanis létezem!!!
Ezzel a névvel és ezzel a fejjel. Nem tartozom az "áltestüek" fajába.
A véleményüket köszönöm, átgondolom. Remélem az új versem jobban tetszik! | 1.
| 2009.09.13 14:07 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Ikra
|
| Válasz erre | Kedves Piroska!
Nem tudom magát komolyan venni. Lehet, hogy maga nem is létezik. Tudja, a dokk.hu lassan 10. éve létezik, s valahogy olyan nevet, rangot, népszerûséget és hírhedtséget szerezett magának, hogy boldog és boldogtalan (többnyire: boldogtalan) látogatja. A boldogtalan emberek többsége ír. Ezek többsége verset. Ezek többsége nem olyan jó verset. Ezek többsége szégyenli, hogy nem jó verseket ír, és fél tõle, hogy megmondják neki, hogy ezek egyelõre nem jó versek. Ugyanis nem annyira azt akarja tudni, hogy rossz-e, jó-e, amit csinál, hanem inkább simogatást szeretne. De ilyesmit a dokk nem ígér. Igazat ígér, és annak a megtapasztalását, hogy az igazság színes, változó valami. Na, most azok az emberek, akik talán költõk is lehetnének, vagy talán sohasem szeretnének költõk lenni, választanak maguknak egy nevet, életkort, fotót, és feltöltik hozzánk verseiket. A maga neve, Piroska, a Lantos: egyelõre választott névnek tûnik. Hát, egyelõre, nem tudom magát komolyan venni.
De a verse sem jó. Egyelõre. Tartalom és forma sántít -- talán nem ez a legjobb szó. Az öntudatról inkább filozófiai tanulmányt szerencsés írni. De itt óvatosságra intem magam: attól, mert eddig nem sikerült valamirõl jót, élvezhetõt írni, nem biztos, hogy soha nem is lehetséges. De ha biztosra akarnánk menni, ezt a témát mégis csak kihagynánk az elsõ lehetségesek közül. Azt tanácsolnánk: legyen a téma ismert, saját, megélt, pl. a szerelem, igen, feltéve, ha már volt szerelmes, vagy az evés, vagy bármilyen prózai történet érzelmi vetületét próbálja versbe szedni: egy költözés, haláleset, születés, meglepetés, sánta ember, háromlábú kutya, ketté tört kés. A sor végtelen. Mit jelent, mit mutat, mit nem mutat egy-egy ilyen történet, kép -- s vajon jelent-e többet önmagánál. Hasonlít-e valami másra, lényegibbre, éteribbre pl. egy kibontott konty? Ki lehet-e félelmeinket is úgy bontani, ahogy egy fenékig érõ, felkontyolt hajat? Ha nem, miért nem?
"Ízelíteni" próbálom, hogy a vers, a líra halszeme hogyan láttat, láttathat, a részletekbõl hogyan építhet teljességet.
Keressen a közeli, ismert kis-világában érintkezõ furcsaságokat! Egyelõre. S egyelõre ilyesmiket küldjön nekünk!
jt | 0 |
|
