Borda Réka
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
17. 16.
| 2011.04.16 02:24 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Cukrot öntöttünk a viaszba
|
| Válasz erre | Az alábbi meómra tipikus példa ez a vers. Például ennyi is elég lenne akár:
Cukrot öntöttünk a viaszba
Blankával cukrot öntöttünk a kiömlött viaszba.
A viaszból aztán golyót gyúrtam
Hideg, emberízű ujjaimmal.
Nem volt nagy, feltűnő sem,
De tökéletes volt.
Igenis, a legszebb golyó, amit életemben láttam.
Megállná önálló versként is a helyét, kicsit svéd-gyerekverses lenne, de ez egyáltalán nem gond. Azonban érthető, hogy folytattad, értékes képek, részek vannak a továbbiakban is, de helyenként annyira szertelen a szöveg, hogy nagyon lerontja az olvasói (befogadói) élményt. Elmondod, amit el akartál, kérdés, hogy minderre az olvasó is kíváncsi-e? Tapasztalat szükséges ennek eldöntéséhez a szerző részéről, avagy ismétlés a tudás anyja, gyakorlat teszi a mestert, és egyéb közhelyek. De igazak. Addig jár a költő az útra, míg meg nem találja azt. De mit csinál utána? Azt hiszem, onnantól kezdődik az igazi költészet. Érdekes anyag, mindenképpen figyelemfelkeltő.
Nekem ezek a részek tetszenek nagyon, versezetileg:
"elérhetetlen,
Mint egy simogatás attól,
Aki más nőnél akasztja fel a kalapját
Egy fogasra;
Én mégis hiszek neki,
Olyan meggyőzően adja elő"
"Blanka, tudod, Blanka,
Csak attól félek én,
Hogy nem sokára elfogy a tea"
"És csak mi maradunk ott annál az asztalnál
Kiürített mellkas-üregünkkel"
Ezen felsorolás tükrében írnék ide egy változatot a saját szövegedből, hogy rámutassak, hogyan lehet a pilléreket megerősíteni egy kis szerkesztéssel, vágással, kihagyással (kisbetűkre javítottam a sorok elejét, nem láttam semmi hasznát, se értelmét annak, hogy nagybetűkkel legyenek elkezdve, erre jó odafigyelni, mert a fellengzősségen kívül nem tesz hozzá az ilyesmi semmi pluszt a szöveghez):
Cukrot öntöttünk a viaszba
Blankával cukrot öntöttünk a kiömlött viaszba.
A viaszból aztán golyót gyúrtam
hideg, emberízű ujjaimmal.
Nem volt nagy, feltűnő sem,
de tökéletes volt.
Igenis, a legszebb golyó, amit életemben láttam.
Egy ízetlen tea közben gyurmáztam,
oda sem figyelve,
Blanka kezeit néztem,
amint megpróbál új világokat felfedezni.
Elérhetetlen gömb lett,
mint egy simogatás attól,
aki más nőnél akasztja fel a kalapját
egy fogasra;
én mégis hiszek neki,
olyan meggyőzően adja elő.
Blanka, tudod, Blanka,
csak attól félek én,
hogy nemsokára elfogy a tea.
És csak mi maradunk ott annál az asztalnál
kiürített mellkas-üregünkkel. | 15.
| 2011.04.16 01:57 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Erre csörög a...
|
| Válasz erre | Réka, nem megírod, hanem elrontod a verseidet. Túl sok a pajkosság, a lányos "tenniakarás" a költészetedben. Mintha egy rétet gondoznál: el kéne döntened, hogy miket ültetsz a mezőre: barackfát, tubarózsát, kankalint vagy vadvirágokat. Én ez utóbbit javasolnám, a gazoláson kívül hagyd magától fejlődni a faunát. Ne erőltesd a képeket, hasonlatokat, mert habár úgy tűnik, természetes folyása ez az írásaidnak, nem így van: te magad piszkálsz bele a "réted" élővilágába. S ha ültetsz is néhány gyümölcsfát (az sose árt), várd meg, amíg megerősödnek és elkezdenek teremni. Utána jöhet a szüret. És a csokorba-kötés. Most mondjam azt, hogy zsengék ezek még? Nem mondom. Van keresnivalód, ne vegyem el a kedved. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Borda Réka | 14.
| 2011.04.15 21:47 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Melyben az író mindenkire gondol..
|
| Válasz erre | Mintha nem tudná eldönteni a szerző, hogy az istenhitről, vagy az isten-nem-hitről akar-e beszélni. A kettő nem ugyanaz. S habár vannak átfedései, nem így, nem ezen a vicceskedő, könnyed módon. Emiatt nem hiteles. Pl. az ilyen szavak miatt: "akárkicsodát". Próbálja meghatározni magában, hogy miről szeretne beszélni, így a verstéma keresése érződik a versben, nem a vers. A vers néhány lépéssel odább van. | 13. 12.
| 2011.04.14 08:19 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Melyben az író mindenkire gondol..
|
| Válasz erre | Kedves Réka,
pedig olyan jó a cím, azt hittem, hogy valami igazán eredetit olvashatok alatta. Csetlik-botlik a szöveg, a visszatérő motívum gyönge (közhely), a vers vállalása kicsiny (szerintem). De ott van a sorok közé rejtve a hajlam, tessen vele kezdeni valamit!
-szurkolok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Borda Réka | 11.
| 2011.04.13 17:26 | Borda Réka -- válasz
|
| Válasz erre | Hogy kik ígérték, és miért meggyízű, az a történtek titka, azt nem hiszem, hogy nem kellett volna magyaráznom, és a tanáccsal ellentétben nem is teszem, ha nem bántódik meg érte. :)
Elviekben nem a cigarettavégre értendők a következő sorok, habár félrevezető a mondatszerkesztés - a "blankás gondolatra", Blankára.
A legtöbb ember sanyarú sorsú, magán viseli az élet gondjait, keserű, vagy akár keserédes az élete. Nos, erre utal az emberízű.
A felesleges sorokkal egyet értek, azokból tényleg le lehetett volna faragni.
Köszönöm az elemzést, ha nem haragszik, várom a válaszát az én "csodálatos" elkerülő útvonalamra! | 10.
| 2011.04.13 01:10 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Cukrot öntöttünk a viaszba
|
| Válasz erre | Nagyon jól kezdődik, a felütés telitalálat, és ez a bájos hangulat is magával ragadó. Ám fegyelmezettebb szerkesztésre buzdítom, sok felesleg van még ebben, több helyütt elmaszatolja, átmegy a szöveg valamiféle "csacsogásba". Elhibázott jelzőnek tartom például az "emberízű"-t, a viasz kétszer is szerepel az első két sorban, ami nem is mindig hiba, de tessék figyelmesebben átolvasni a szöveget. Ami érdekes még: "Mint egy belélegzett cigarettavég:/Fekete-fehér csíkos,/Elegáns arany gombokkal,"-nem tudom milyen cigarettavéget belélegezni, mindenesetre zavaros képnek tűnik az arany gombok relációjában. Az első rész utolsó két sorát nyugodtan el is lehetne hagyni.
Reflektálatlan kijelentések: "Hogy nem sokára elfogy a tea/Vagy egyszeriben meggyízű lesz,/Ahogy ígérték,"-kik ígérték, miért ígérték, miért meggyízű???? Persze nincs (nem is lehet) mindenre válasz, ám az effajta hibák jellemzők még Réka írására. A zárlat tetszetős. ("Kiömlött,/Megdermedt,/Ujjlenyomatos lelkünkbe.") Jó munkát, ha javítja. | 9.
| 2009.12.03 16:15 | csödö -- re: Pohár
|
Válasz erre
Előzmény | szerintem ezt tanítani lehetne:
"Engem is csakugyan eltörnek,
Ha a heves indulatok
Emberféle formát ölt'nek
Mikor fogynak az italok.
Én is szerteszét roppanok
A koszos földön hangosan,
Csillanva széjjelpattanok
Talp alá taposva álmosan. " | 8. 7. 6.
| 2009.12.03 15:36 | csödö -- re: Pohár
|
Válasz erre
Előzmény | elemezd neki a ritmust. a ritmusban az ellentmondásokat. stb. | | A fenti posztra érkezett válaszok: viga | 5.
| 2009.12.03 15:27 | viga -- Pohár
|
| Válasz erre | Réka, ez a vers nagyon gáz. csak jelzem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: csödö | 4.
| 2009.10.26 15:37 | Borda Réka -- re: meo-üzenet | Gesta
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves J. Tamás!
Nem forradalmi indulónak szántam ezt a verset, hanem inkább buzdítólag, hogy ne csüggedjen a magyarság, hiszen van oka sok minden miatt. Igen, ez valóban egy olyan mû, amit talán egy kicsit a Himnusz, talán egy kicsit Vörösmarty hazaifias versei ihlettek, úgy gondolom, ahhoz, hogy tudjam, milyen téma áll igazán kezemre, ahhoz ilyenben is ki kell próbálnom magam, hiszen ilyen hangemû és mûfajú verset nem írtam még ezelõtt. Természetesen nem érezhettem, milyen az, ha a szakállamat bor áztatja -és remélem nem is lesz rá alkalmam, mert nem igazán állna jól-, de ez a kép, csak úgy, mint a többi is, magyar történelmi eseményeket mutat be, máshogy ennél talán nem is bírtam volna érzékeltetni a szabadságért vívó öreg katonák boldogságát.
Le szeretném szögezni, hogy nem akartam lázadásra buzdítani ezzel az olvasókat, mert nem vagyok legkevésbé sem az erõszakosság híve.
Köszönöm a hozzászólást, most már legalább tudom, milyen témába ne üssem bele az orromat!
B. Réka | 3. 2.
| 2009.10.25 17:56 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Gesta
|
| Válasz erre | "Szeretném azt hinni, hogy már egy naposan is tudtam írni, mert csak akkor értenék meg az emberek, hogy miért nem teszem le soha a ceruzámat."
Ezt írja magáról, kedves Réka, a napvilág oldalain. Sokat segített volna, ha nem csak linket ad meg, hanem ezt vagy ehhez hasonló, segítõ szöveget ír a dokkra is nekünk, a szerkinek, hogy ne csak a sötétben tapogatózzunk. Mert egész mást mond az ember egy 18 éves lánynak vagy egy 81 éves hölgynek, ha ilyen verset ír, mint maga.
Azt máris leszögezhetjük: nagy hiba, hogy nem derül ki a szövegbõl, hogy 18 vagy 81 a szerzõ. Ez a forradalmi hang nem tûnik hitelesnek egyik szájából sem. Kicsit olyan a verse, mintha gimnáziumi irodalmi szöveggyûjteményébõl kiollózott hazafi-versek sorainak, hangulatainak, lelkesedésének továbbhasználása lenne.
Nehéz elképzelni egy 17-18 éves lányt, aki pennáról, haló bolygóról, isten dárdájáról ír, de ha mégis sikerül, a céljai maradnak rejtve. Réka, hagyja ezeket az lázongó lelkesedéseket, nem szokványos élethelyzetek kellenek hozzá, hogy az ember (lánya) az ilyesmiket versbe erõltesse, és különös érintettség. Maga, nyilván nem érezte még, milyen amikor "vidám bor áztatja a megfáradt szakállt". És ez még nem is olyan nagy baj, nagyobb, hogy mi sem tudjuk mindezt elhinni vagy elképzelni.
Gesta, igen, olvasom a címet, de sokat nem ad hozzá a verse kudarcához. S itt most a kudarc elsõsorban a tartalom miatt ilyen "fergeteges". Küldjön egészen más verseket!
jt | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fehér Miklós, Borda Réka | 1.
| 2009.08.10 18:11 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Figyelek én
|
| Válasz erre | Nekem ez tetszik, Réka, de ez nem jó vers. Ha leves lenne, azt mondanám: hideg. Nem fõtt meg benne a krumpli, a borsó héja roppan, kemény, a répa viszont elfõtt. A tészta szétesik. De érzõdik, hogy kedvvel, lendülettel készült. De lehet javítani a részleteken: a ritmus, a ritmus nagyon fontos, váza a versnek. Magában ugyan csak csontváz, de ha jó vázon jó hús van, máris tetszetõs a vers teste. A rímek is (már nem ismétlem magam itt, a dokkon, gondolhatja, hogy ezzel foglalkozunk a legtöbbet). És még egy tanács, amit ritkán adok, ritkán merek adni: a sorokat rágja meg. Legyenek tömörebbek a sorok. Ahol úgy érzi, elég egy gondolat, ott legyen több: öt. Az öt gondolatot sûrítse egy sorba, húzza ki a felesleget, ne örüljön neki ha két sor is kitelik egy mondatból, legyen minden sûrûbb. Meglátja, ha ezt kellõképpen eltúlozza, a végén olyan állaga lesz a versnek, hogy bárki, még a fásult irodalmár is megnyalja a tíz ujját, ha tálalja neki. (Fogalmam sincs, hogy a meóm során, miért maradtam végig az ételeknél -- nem gondolom, hogy a maga asztala fõzés lenne, viszont meglehetõsen korog a gyomrom).
jt | 0 |
|
