A sír mellett
Előbb csak hangfoszlányok, ahogy
fekszel hanyatt, ledőlt őrtorony
lakója, aztán a rádöbbenés:
ez nem a megszokott ég.
Vesztét érzi, ki följutott már, és
az is, ki még csak készülődik.
Mindenki berepülő pilótajátékot
játszik, és rosszkor katapultál.
A halál avantgarde festő, aki
a vászon helyett a keretre fest, ám
jön s letörli egy holtfáradt bizottság,
majd azonnal indul is tovább.
Talán a klaviatúra-csattogásból
- mikor a jelentést írják -
egyszer megszületnek
a Webmester-harmóniák?
Esetleg maradék-erődet
összeszedve, valahogy sikerül
visszamásznod a sír mellett
vigyázzban álló társaid közé?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Pannon Tükör, 2006 dec.
