A Homlokokon

a kövekre piros foltokat festenek
a lányok
piros foltokat festenek
a partmenti kövekre a lányok
mit csináltok
nem mi
csobog          benzinszag
nem
nem merek
a víz szürke volt
hideg          mosoly

a kövérre hízott fű őszbe foszlik át
elfullad a nyelvcsapját mutogató nyár
sírnak a hinták
sírnak a hinták
izzadságcsepp folyik végig a fehér papíron
pirkadatra összetapadnak homlokok
és én halkan izzadok
és én halkan izzadok

sír a hínár
sír a hínár
apró lehelet az ablakon          tinta
hideg van
te nem érzed
nem
befűtsünk
nem kell
hozok be gyújtóst
hagyjad
holnap
nem
kelünk
fel
hagyd aludni a rozsdát
hagyd aludni a rozsdát

fehér remegésem
dörzsölöd bőrödbe
zacskóba tették a hajnalt
összefagyott sárga
lobokat fogok enni holnap
a tél már – –
tél van már?
köszörül a hideg
köszörül a hideg

holnap hópihe köszönt
és ajkait lágyan homlokomra teszi
és belemagyaráz valamit a fejembe
a koponyámba megnevez

foszló tényeken merengve ülnöd minek
szavakká formálni mindezt főleg engem
miért temetünk?
miért temetünk?

kért engem ő, mint kérni
sose kért senki mást
hogy harmatos fiakkeren
nyessük át az éjszakát
de féltem én, remegtem
hideg volt az idő már
így szavaimhoz kötöztem
úgy sem tehettem semmi mást

a hajnalt összerántotta a hideg
még szemhéjamon pihensz
el innen hess innen
el innen hess innen
keresel kutatsz keresel
holnapra összetapadnak a homlokok
összetapadnak a homlokok
láttad a homlokokon
a pirost?
fázol?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.