-

Elcseng a fülem mellett minden szavad,
Elvakul szemem, ha a fókuszban te vagy.
Miért kell így halnia bennem a reménynek,
folynia belőlem hideg, kékes vérnek?

Elmereng bennem most parázsló porcikád,
Fúrodik testembe, s eléget a galád.
Fáj, ha jeges belem olvadni készül,
S szétfolyva véredben gyermekké rémül.

Szeretsz? Szereted érezni verejtékem,
Hogy nyeld, mint szappanhabot gyermekbüntetésben?
Eméssz meg, őrölj, te pusztító malomkő,
Poklomban vágyott, keresztelő kénkő





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.