Vajon a lét halk sóhaja, mi újra búcsúra késztet?
Lágy porral hint be a menekülő élet.
Tán elfeledtem egészen, hogy a válás mindig fájó,
nincs kiút, a fény bezárul. S tehettem
e róla, hogy ki lenni akartam, mégse voltam?
Halványuló csillagként karcolom az eget.
Ti hű szeretők, eresszetek!