Egyszer...
Egyszer, ha majd parányi
mozaikdarab lesz a most,
verset fogok írni arról,
hogy mennyire távoli,
mennyire más a kórház-
ablakból a szemközti járda,
és hogy elmosódnak, masszává
folynak az órák, a napok.
Majd a zöld köpenyekről
is írok, a kézmosó szagáról
és arról, mennyire félek
elmagyarázni neked, hogy
te más vagy, mint a többi
gyerek. Az odakintiek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
