lebomlik rólam minden
úgy állok, mint tüzifa
saját gyújtópontjában.
félek. árnyékod, jól tudom,
ellep és megmerít.
minden elhagyahogy ajkad
lassú bokorként gyümölcsöt fakaszt.
nem tudom. nincsenek már szavak.
mellemmel lecsúszok
vissza-visszahangzó kiáltásodon.
megfeszül a szájszakadás,
úgy ülök, akár a lágy hal:
szálkáim porrá sütötten.
