fohász
itt lobog bennem szüntelen
az elévülhetetlen óhaj
szeretni engedj megtévedt
teljes szerelmetes valómmal
meggyónom édes mindenem
amit szétfodroztak az évek
magányom sodródó habjain
nem voltam más csak egy kísérlet
hiába hívtál magadhoz
bár te voltál magad a pásztor
én kő-fejűn kemény botor
elszakadni vágytam atyámtól
hitemben most is ingatag
egyensúlyra akár a mérleg
hozzád kiáltok Istenem
a közönytől lassan megégek
Budapest,2005
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Polísz, 96/2006
