Fal és por

Ez az omló kőfal poristen, porhit.
A dőlésszög arányos, meredek
egyeneséből hirtelen kibomlik
a zuhanás. Remélni se lehet
tornyot többé kövekből: közéjük szorul a láb,
a cementes törmelék beporozza,
réseiben őrzi a porhó illatát
a járdasziget íves utcahossza.

Porlepkék, porvirágok, porvilág.
Mindenhol ugyanaz. Poréj és porzene.
Derengő porcsillagok. Trónusát
lobbantó porsötét. Ablak villódzó porszeme.
Porpillanat. Ködben nem látható irányok.
Porhideg fény a szemnek. Mint a hályog.
A gránit is por. Alapja is portalajból.
Porból az út előtte.
Ha mozdulástól fölszáll, a porlepke akkor
visszatér-e egyszer a földre?

Szóval a kőfal már félfordulásnyit
dőlve, megvan dinamikája
és erője is, hogy lassan a másik
fél-fal készüljön a lefordulásra,
abból is majd, ugye, a porlepkék raja...

Arra megyek, utcákon át, naponta,
a kőfal felé érkezem haza.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Parnasszus, 2005