Marno János : A fénytervezõ

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2830 szerző 37262 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Nyári László
  aranyszajha
Új maradandokkok

Tóth János Janus: első
Farkas György: Aszkéta (Jav.3)
M. Szabó Mihály: Szívfa
Szilasi Katalin: A padláson
Fekete Orsolya: Szórt fény (szűretlen)
Ötvös Németh Edit: szuszogó
Tálos Barbara: Szem
Nyári László: Csecsemő
Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 34 perce
Albert Zsolt 57 perce
Nyári László 1 napja
Busznyák Imre 1 napja
Csapó Angéla 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Szokolay Zoltán 3 napja
Dobay Katalin 3 napja
Seres Sándor 4 napja
Petz György Károly 4 napja
Wesztl Miklós 5 napja
Bara Anna 5 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Oláh Imre 6 napja
Tóth János Janus 6 napja
Kocsis Nóra 9 napja
Franczen Bea 10 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 órája
Bara 3 órája
Baltazar 4 órája
történések 5 órája
Ötvös Németh Edit naplója 7 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 7 órája
nélküled 8 órája
az univerzum szélén 9 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 11 órája
Szokolay Zoltán verses füzete 15 órája
az utolsó alma 1 napja
Szőnyeg 2 napja
Conquistadores 2 napja
Sin 2 napja
Seholsincs 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Marno János
A fénytervezõ

Csészék, csészealjak, tép-
desed fojtott lázaktól cserepes ajkad, 19-
64-ben. Benne a káosz kellõs
közepében. Virágzol, hanyatt
vetve magad egy mocskos ülésen, tervezed,
hogy kalapács alá dugod az ujjadat,
ha hazaérkezel. Odakeríted, és le-
sújtasz rá, mint egy isten. Istenben persze
nem hiszel, csak a csapásait érzed. Nem
jársz Pekingben, ahol vörös sárkányfõk
ugrálnak körül egy fejhangon éneklõ
ifjú herceget hercegnõi maszkban. Köd
üli meg a mondat, hogy ki ki után eped,
rázkódol, az égõ hunyorog fölötted,
fülkéd gyógyszerszagfelhõben úszik. Egy tiszt-
viselõ üvegcserépbe pisilteti a virág-
szép ifjú herceget. Hull a szõnyegre a permet,
a sárkányok odakint vetkõznek, hideg van,
ujjad vörösen izzik, akár a kelõ nap.
És érintetlen. Fejedben zakatol a holnap,
amikor egyik csapást méred majd rá a másik
után. Nincs benned könyörület, írsz 196-
4-et, istent nem ismersz, a történelem untat, ét-
vágyad a húsra mérhetetlen. Gyûlölöd a kép-
mutatókat. Angyalföldön vesztegel a vonat,
könyököd üríti a le- s a felszállókat,
arcukat kékre-zöldre mázolja a neon; nem
eszel belõlük. Fintorogsz, a szádon át lélegzel,
tíz év múlva egy színpadon úgy megütközöl, hogy menten
elhányod magad. Közben mintha megállt volna benned
az idõ; mered maga elé, s nem lát rajtad kívül
semmit. Pekingben a herceg máris sorvadozik,
körmei repednek, összeszakad velük a bágyadt
lampion, sárkány ágyasa fejjel rohan neki a Nagy
Falat ábrázoló falnak. Hangja, melyet utoljára
kiad, a szívedbe hatol. Odahat, ahol nem vagy
ura magadnak. Örömmel fogadod a szemed sar-
kában a könnyet, de a kisujjadat ez nem mozdítja
meg; csupán színesebbnek látsz és elmosódottnak egy
visszás történetet, amelytől az olvasót még ál-
mában megleli a hideg; több élményre azután
nincs is szükséged, ujjadra összpontosítasz, álom-
munkát végzel. Természetesen az életedből
ez hosszú éveket visz el. A vonat immár terhes
hasonlattá válik, kétséged támad a másvilággal
szemben, kételyed, hogy tarthat-e még fogva más
is azon kívül itt? Hinni azonban továbbra sem
hiszel. Jobban veszi ki magát a szellem rossz
megvilágításban. A test nemkülönben. Belépsz
valami színkörbe, ott állsz a szélén, a széket ár-
verezik, amelyben hibbantan ül az agg király.
Hirtelen nem tudod hova tenni a darabot
magadban, olyan idegen az egész, tele rokon
vonásokkal. Késleltetve minden, ugyanakkor
fejvesztve kapkodnak a végkifejlettel. Záró-
izmod rezeg, mint a wolfram, felfogod hogy zászlóst
alakítasz, egy növendékkel párban. A nö-
vendéknek valahol még szava is lesz, s ettõl
persze már most odáig van; egyre szörnyûbb
vitustáncot jár a kezében a rúd. Kidõl,
úgy látod, mielõtt megszólalhatna; téged
meg csak az unalom ingerel, hogy valamibõl
meg kell élned. Így téved rá tekinteted ott a rúdra,
ahol most vájja be magát egy kalapácsköröm.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A fénytervezõ (Budapest, 2002.)
Kiadó: Árkád-Palatinus


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-08-06 23:18   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-08-06 22:54   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2020-08-06 20:33   Napló: Hetedíziglen
2020-08-06 20:21   Napló: Bara
2020-08-06 19:34   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2020-08-06 19:30   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-08-06 19:10   Napló: Baltazar
2020-08-06 18:23   Napló: történések
2020-08-06 16:39   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-08-06 16:34   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója