Csendélet
Itt maradtam, itt hagytak, és csak nézem
a tájat a fagyott hokedlin bénán ülve,
a szemközti falon, mint valami gigant
camera obscurában, a képem megkövülve.
Az udvarba telepített tűzhelyhez
húzódom egyre közelebb, hogy meleg legyen,
a legyek kidöngenek az istállóból,
és mind csak azért, hogy nekem kellemetlenkedjen.
Szeretem a mézes puszedlit tejjel,
szeretem az alkonyattól hűvös víz ízét,
szeretem a hegyet, völgyet, erdőt s mezőt,
de legjobban megdugni azt a helyes kis nőcskét.
Most akkor én vagyok a hülye, vagy csak
a többiek nem értik, hogy mi a franc az ábra?
de ki nem szarik bele, hogy mi a bajuk,
hamvas mellű bőrrel fekszek a franciaágyra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Siker és díj
