Procedúra
(1)
öltsd fel a hollófekete leplet
vedd magadra a gyász tompa színét
elvesztegettél megint egy percet
forgasd hát szádban az ima ízét
akár a tenger keserű füvein
akár negyven napra a pusztán
etted mit tettek böjt ünnepein
eléd s ezeken éltél pusztán
(2)
koromtól vergődő sebesült lepkék
egódba villannak mint tompa szike
ülj tort minden egyes odalett percért
a bánat most az egyetlen jelige
akár a tenger keserű füvein
akár negyven napra ott kinn a pusztán
tisztulj meg magányodnak őrtüzein –
Istenre számíthatsz pusztán
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Napút, 8/2005
