Tolvaj õsz
Halkan lopódzva jön az ősz,
Tolvajként lábujjhegyen
Surran át a dombokon
Hegyeken.
Egy pillanat, s már tovatűnt
Nem maradt nyomába más
Csak fák levelén, halvány
Sárgulás.
És újra tombolhat a nyár
Gondtalanul, fesztelen
S nem látja senki, hogy már
Meztelen.
Mert zöld köpenyét tolvaj ősz
Fölkapta önmagára
S átfesti, sárga-vörös
Barnára.
Tőle a tél e szemtelen
Zsivány lopja majd tovább
Hogy fehérbe öltözzön
A világ.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Ezredvég, 2005.8-9
