Tündérkerti mulatság

Tündérkerti mulatság

Mint a rianó jég harsogó hangja,
Szent ég,
mulatok?- jut a tudatomig
s hasítva, velőmbe markolva
a reál jelen eleven kockái,
kik nem bocsátkoznak ködös alkuba
felnyitják opálba öltözött szemem
s bár nem kérem, de itt maradnak velem.

Rosszul érzem magam, fejemben zubog a vér
mint jobb korban élt tündér, kinek neve már mit sem ér
rájövök, nem lehet jó kedvem ,sejtem ugyan miért,
miért vigyázzák álmomat,
miért nem engedik  szabadon hangomat?

Tündérnek lenni vagy jó, vagy rossz.
Jó tündérnek lenni, ki most nem zabos
vagy a rossz, vagy a gonosz, ki soha nem szabadnapos
melyik legyek én?

Mulatni a mulatóban, a tündérkertben,
nem törődni mással, csak az ívással,s az ivással?
Részegen vitatkozni a rejtekéből feltörő realitással,
tündérkedni mindenki mással,
hasztalan álmokat kergetni,ölre menni baráttal?

Nem.
A tündér is csak ember és bár én úgy tudom nem halandó,
kiábrándító, de a halálért földön fetrengve csúszó,
Tündeségét bármiért odavető, szenvedő, embernek lenni akaró
a realitás korcsmájában mulató
s igazi halandó.

Mulatok.
Mint jobb korban élt tündér, kinek neve már mit sem ér
hogy nem lehet jó kedvem, ugyan miért
kit érdekel az,hogy sírok, vagy nevetek valamiért?
Tündérkertben élek, itt zokogok másokért
a ha kell,ha nem, itt mulatok magamért.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.